Yohan Croizet céljai: élvezni a futballt, élvezni az életet

– Tényleg kiemelt figyelemmel követi a divat világát?
– Mindig is érdekelt. Évek óta különös módon érdekel, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy próbálok a legújabb divat szerint öltözködni. Figyelem a trendet, követem az irányvonalakat, szaklapokat is olvasok ebben a témában.

– Honnan ez a fajta érdeklődés?
– Francia emberként mindig is érdekelt a divat. Aztán amikor az Egyesült Államokban futballoztam, ott teljesedett ki az ez irányú érdeklődésem. A tengerentúlon rengeteg olyan emberrel ismerkedtem meg, akik a divatban dolgoznak, és miután sokat beszélgettünk, még inkább beleástam magam a témába. Amerikában a divatot is teljesen másképpen látják, volt egy-két kisebb projektünk, a vége az lett, hogy egy-két, helyi divattal foglalkozó vállalkozás munkát is ajánlott. Abban maradtunk, ha felhagyok a futballal, visszatérünk a témára. Aztán az is lehet, később megalapítom a saját márkás ruháimat forgalmazó céget, ki tudja...

– Nem is szeretne a sport közelében maradni?
– De, az is benne van a pakliban. Rengeteg tehetség van Magyarországon is, örömmel segítenék nekik. Jó lenne felkarolni őket, utat mutatni, ne kövessék el azokat a hibákat, melyeket oly sokan az élsportban. Szóval a futballtól sem zárkózom el teljesen.

– Más sportokat ki sem próbált gyerekfejjel?
– Próbálkoztam úszással. Sőt, mi az, hogy próbálkoztam, egészen jól ment. Négy évig jártam edzésekre, ám egyre nehezebben volt összeegyeztethető a focival. Az úszás nagyon lefárasztott, elvette az energiámat, és végül a futball mellett döntöttem.

– Egy kisvárosban, Sarrebourgban született, ott is nőtt fel.
– Csodálatos gyerekkorom volt. Két nővérem van és egy öcsém, sosem unatkoztunk. A szüleim nem csupán kötelességből foglalkoztak velünk, örömmel töltöttek velünk rengeteg időt. Az egyik nővérem harmincegy, a másik harmincöt éves, a fiatalabbik is futballozott, francia válogatottságig vitte. Aztán egyik napról a másikra abbahagyta, és érdekes, sosem kérdeztem meg tőle, hogy miért. Így döntött.

– Mindenki Sarrebourgban él még?
– Az említett nővéremen kívül mindenki. Ő Dél-Franciaországba költözött, ott vettek farmot.

– Lovakkal, szőlővel, mindennel?
– Valahogy úgy. Csodálatos helyen élnek. Amikor Amerikába költöztem, ő örökölte meg a kiskutyámat, amely shiba inu fajta, nagyon szép állat. Jó helyre került, rajta kívül van még három kutyájuk, terelgethetik a lovakat, szaladgálhatnak a szőlőben, élvezhetik a szabadságot. Amikor legutóbb ott jártam, már meg sem akart ismerni. Az öcsém még odahaza lakik a szüleimmel, tizenkilenc esztendős, egyik hobbija a foci.

– Ön viszont tízéves korában kirepült a családi fészekből. Nem volt nehéz döntés?
– Dehogynem! A futball miatt Metzbe költöztem. Noha autóval nagyjából egyórányira van Sarrebourgtól, napi két órát autóban ülni, edzésre és iskolába járni képtelenség lett volna. Kollégiumba költöztem, tizenhat éves koromig ott éltem a hétköznapjaimat. Nagy szerencse volt, hogy édesanyám Metz közelében dolgozott, így vele hét közben is többször tudtam találkozni, a hétvégéken a mérkőzések után pedig mentem haza. Ha ma végigsétálok a sarrebourgi utcán, sokan megállítanak, jókat beszélgetünk. A helyi focicsapathoz is gyakran kimegyek, megnézem az alacsonyabb osztályú mérkőzéseket, a büfében pedig megiszom egy üdítőt a szurkolókkal.

– A várostól csupán egy ugrás a német határ. Gyakran átjártak Németországba?
– A házunktól hetven kilométerre már Németország van, a szüleimmel és később a barátaimmal is gyakran átugrottunk. Ha huzamosabb ideig vagyok odahaza, mostanában is megyünk szétnézni, vásárolgatni.

– Párizs annál messzebb van, ám lefogadom, ott is járt néhányszor.
– A világ egyik legszebb városa. Egyszerűen imádom! Tele jobbnál jobb éttermekkel, nevezetességekkel, na és számtalan divatüzlettel, ami nekem különösen fontos. A nyári és téli szünetben, amikor több időm van, szeretek két-három napot Párizsban tölteni, ilyenkor élvezem a párizsiak hétköznapi életét. Az Eiffel-torony sem maradhat ki, bár már rengetegszer jártam ott.

– Le sem tagadhatná, hogy francia...
– Sokan azt mondják, a franciák fenn hordják az orrukat, hogy arrogánsak, Zlatan Ibrahimovic is mindig ezzel jön. Szerintem azonban nem lehet általánosítani. Mindenhol vannak ilyen emberek, nem csupán Franciaországban. Az én tapasztalatom szerint a franciák pozitív beállítottságúak, büszkék, élvezik a mindennapokat, szeretik lazán felfogni az életet, és szinte mindenben segítik egymást. Nem bűn, hogy szeretünk jól élni, a legjobbat kihozni az életünkből, utazni, éttermekbe járni.

– Melyik a kedvenc konyhája?
– A francia.

– Gondolhattam volna.
– Nagyon sok finom ételünk van. Még véletlenül sem egysíkú a konyhánk. A kedvencem a burgundi marharagu. Ha jól van elkészítve, nincs annál finomabb étel a földkerekségen. A lelke a vörösbor!

– El is tudja készíteni?
– Próbálkoztam már. Egyébként nem olyan bonyolult, sokkal egyszerűbb, mint sokan gondolják. Nem vagyok nagy szakács, de néhány ételt azért össze tudok hozni. Annak idején éltem az Egyesült Államokban is, na az ottani ételeket össze sem lehet hasonlítani a mieinkkel... Még szerencse, hogy Kansasban volt négy francia étterem, így semmiben sem szenvedtem hiányt.

– Szeretett a tengerentúlon élni?
– Amerika nagyon más, mint Európa. És ezt nem rosszindulatból mondom. Csak más... A kultúra, az ételek, az emberek mentalitása, de még a labdarúgás is. Az ottani mérkőzéseken természetes, hogy tele vannak a lelátók, hogy a meccsek előtt eléneklik az amerikai himnuszt, a lefújást követően tűzijáték van. Az amerikaiak nagyon értenek ahhoz, hogyan kell show-t csinálni. Jó volt megtapasztalni az ottani életérzést, Kansasban a belvárosban laktam, a centrum szívében. Nagyszerű időszak volt, örülök, hogy belevágtam abba a kalandba.

– Egyébként is szeret utazni?
– Nincs vele gondom. Sok helyre eljutottam már, az Egyesült Államokban különösen sokat utaztam. New York, Miami, Los Angeles, Chicago, és még sorolhatnám. Ha szünet volt a bajnokságban, nyakamba vettem az országot, hogy minél több helyet lássak. Las Vegas volt a kedvencem. Egyszer adódott egy kéthetes szünetünk, a Kansasban játszott akkoriban Németh Krisztián és Sallói Dániel is, együtt töltöttünk Arizonában két hetet, és átugrottunk Nevadába is. Nagyon jó idő volt, sosem jártam még igazi kaszinóban előtte, Las Vegasban bevetettem magam a legnagyobb játéktermekbe.

– Nyert? Vagy elvitte a fekete harminchármas?
– Szűz kézzel játszottam, nyertem is vagy négy-ötezer eurót. A rulettezés nagyon tetszett a különböző filmekből, muszáj volt kipróbálnom. Tényleg teljesen amatőrként ültem az asztal mellé, nem vicc, akkor láttam életemben először igazi kaszinót belülről. Néhány órát eltöltöttem az rulettasztal mellett, és onnantól csak azt a pénzt költöttem a nyaraláson, amit ott nyertem. Krisztián nevetett is, hogy több pénzzel megyek haza, mint amivel pihenni indultam.

– Magyarországon hogy érzi magát?
– Csodás ország, Budapest egyszerűen lenyűgöző. A budai oldalon lakom, ha nincs éppen edzés vagy mérkőzés, szeretek eljárni kiülős helyekre, figyelni a dolgukra siető embereket.

– Egyedül él?
– A barátnőmmel. És még mielőtt megkérdezné, nem francia. Magyar lány a párom, néhány hónapja vagyunk együtt.

– Hol ismerkedtek meg?
– Az interneten, de miután nem szeretem húzni a dolgokat, hamar találkoztunk is. Úgyis az első randinál dől el minden. Ha szimpatikusak vagyunk egymásnak, lesz folytatás, ha nem, akkor nem... Nos, mi első alkalommal órákig beszélgettünk egymással, alig akartunk felállni az asztaltól. Egy kapcsolatban fontos az összhang.

– Mivel töltik a szabadidejüket?
– Mint a legtöbb pár, szeretünk nagyokat sétálni, a Parlament környéke az egyik kedvenc helyünk. De szeretünk moziba, színházba járni, étteremben finomakat enni, azaz semmi különös.

– Újpesten jól érzi magát?
– Nagyon. Mostanra az eredmények is jönnek, igazából nem is értettem, hogyan szerepelhettünk annyira visszafogottan. Most már csakis előrenézünk. Szeretek Újpesten futballozni, remélem, még jó ideig maradhatok. A klubnál alighanem jelentős változások lesznek a közeljövőben, örülnék neki, ha számítanának rám. Karrierem vége felé pedig még szeretnék egy-két kalandnak nekivágni, Kína, Katar, bármi szóba jöhet. Tudja, francia vagyok, élvezem a játékot, élvezem az életet...