NS-klub: Arany Tamás sokszor kapott 9-es osztályzatot lapunktól

„Állítólag már a járókában is labdáztam, arra azonban már nem emlékszem, hogy az óvodában labda volt-e a jelem. Imádtam a futballt, s mint oly sok gyerek, én is labdarúgónak készültem. Szülővárosomban, Móron lettem igazolt játékos, a serdülőben kezdtem, aztán az ifi-, majd a felnőttcsapat következett. A Fejér Megyei Hírlap rendszeresen közölte az eredményeket, s ha gólt szerzett valaki, a neve bekerült az újságba. Velem is megesett, hiszen középpályásként sokszor kerültem az ellenfél kapuja elé. Játszottam a megye I-ben szereplő csapatban, ám egy súlyos sérülés tizenkilenc éves koromban véget vetett a pályafutásomnak.

A futballtól nem szakadtam el, játékvezetői vizsgát tettem, s elkezdtem bíráskodni a körzeti bajnokságban. Szépen araszoltam fölfelé, s huszonhat évesen már NB II-es kerettag lettem. A nevem ekkor jelent meg először a Nemzeti Sportban, majd elérkezett a nagy pillanat, élvonalbeli meccset vezethettem, a BVSC-Dreher–Zalaegerszegi TE találkozót bízták rám. Madarat lehetett volna fogatni velem, nagy volt a boldogság, sohasem feledem, három nullára nyert a BVSC, s most is fújom a gólszerzők nevét: Komódi László, Bükszegi Zoltán, Bognár György, s persze a sportlap osztályzatát sem feledem. Hatost kaptam, mert Preisinger Sándor esése után nem ítéltem büntetőt a zalaegerszegiek javára. Szerintem műesés volt, az ellenőr szerint meg nem. Emlékszem, a hajrában kiállítottam Horváth Józsefet a ZTE-ből, ám nincs harag közöttünk, sőt jó barátok vagyunk.

Nos, az első meccs után még száznyolcvannégy mérkőzés következett az élvonalban, megszámolni sem tudom, hányszor kaptam kilencest a szaklap tudósítóitól. Abban az időben sokat jelentettek nekünk az osztályzatok, no meg a rövid játékvezetői értékelések, ezért ha tehettük, már hajnalban sorban álltunk a Blahán az újságért. S persze elérkezett a búcsú pillanata is, negyvenhárom évesen Pápán vezettem utoljára, a Lombard–Fradi meccsen egy nullára a vendégek nyertek.

A futballtól ezután sem szakadtam el, tizenöt éven át voltam a Fejér megyei játékvezetői bizottság elnöke, mostanság pedig a civil élet mellett NB I-es és NB II-es mérkőzések ellenőrzésével foglalkozom. Szinte valamennyi velem készült vagy rólam szóló cikket őrzök, s ha majd elérkezik a pillanat, büszkén mutatom meg ezeket az írásokat a kislányomnak, Arany Virágnak.”