– Lehetett hallani, több NB I-es és külföldi klub kereste. Miért a felcsútiakat választotta?
– A Puskás Akadémián éreztem leginkább, hogy meg akar szerezni, ráadásul erős, idehaza nagy célokért küzdő csapat – mondta lapunknak Batik Bence, akit a múlt héten tett ki a keretből a Bp. Honvéd vezetősége, információnk szerint azzal a gyenge lábakon álló indokkal, hogy nem volt elég pozitív a hozzáállása. A Honvéd közölte, hogy átigazolási díjért került a középső védő a Puskáshoz. – A felcsúti klub profin, gyorsan, zökkenőmentesen intézett mindent, ez új volt számomra... Mindig hangoztattam, a kupák megszerzése éltet, erre itt minden esélyem megvan. Miután az előző három idényben rendre a dobogón végzett az együttes, nem lehet más célunk, mint a top háromba jutni. Sokat beszéltem az utóbbi napokban a csapatkapitány Szolnoki Rolanddal, aki azt mondta, remek a légkör, jó a közösség, jöjjek bátran! Úgy érzem, a lelkemnek erre a hangulatra van most szüksége, biztos vagyok benne, hogy ez meg fog mutatkozni a teljesítményemen.
– Akár már a vasárnapi, Újpest elleni bajnokin játszhat?
– Rajtam semmi sem múlik, a szakmai stáb eldönti, számít-e rám. Múlt hét csütörtökön már nem engedték Kispesten, hogy a csapattal eddzek, így – csakúgy, mint mindig, a napi munka mellett is – eljártam konditerembe, futottam, készültem a következő kihívásra, a formámmal nem lehet gond.
– Azzal viszont volt, amilyen eljárást választott a kispesti vezetőség. Amint biztossá vált, hogy a belső védő Lazar Csirkovics a Honvédhoz kerül, kitették a csapatból. Mit érzett, amikor közölték, hogy ennyi volt?
– Ha szakmai oka lett volna az elküldésemnek, akkor meglepődve, de elfogadom. Csakhogy nem erről volt szó. Korábban nálam sokkal jobb futballistáknak is megköszönték már a munkáját, de az ritka, ha nem mondanak igazi indokot. Máig nem kaptam konkrét választ, miért kellett eljönnöm. Tiszta a lelkiismeretem, tükörbe tudok nézni, négy év alatt mindent megtettem a kispesti klubért.
– Milyen reakciókra számít a kispesti drukkerektől?
– Hogy ki hogyan ítél meg mint embert, szimpatikus vagyok-e neki, vagy sem, az egy vélemény. De sohasem hallottam olyat a négy év alatt, hogy játékosként ne tettem volna meg mindent a klubért és a társaimért. Csapatkapitány lehettem, kétszer az év játékosának választottak meg a szurkolók. Magyar Kupát nyertünk két éve, három éve pedig a döntőbe jutottunk, igaz, az elmúlt két idény gyengén sikerült, a kiesés ellen harcoltunk. Remélem, a Honvéd újra eljut olyan magasra, ahová való.