Szegedi-Simatoc Miklós nehezen lett magyar futballista

MALONYAI PÉTERMALONYAI PÉTER
Vágólapra másolva!
2022.11.18. 16:26
null
A nagyváradi csapat, amellyel 1944-ben bajnokságot nyert Szegedi-Simatoc Miklós (az álló sorban balról a negyedik). Jó igazolás volt (Fotó: Képes Sport)
Címkék
Ha a Ferencváros és a Kolozsvár nem kap ki 1942 őszén Nagyváradon, minden bizonnyal nyugodtabb hetei lettek volna a NAC-hátvéd Szegedi-Simatoc Miklósnak. Ám a bajnokit elveszítették, s azonnal óvtak, mondván: a futballista nem magyar, ezért jogosulatlanul szerepelt.

 

Már az indulása is zűrös volt Szegedi-Simatoc Miklósnak. A temesvári futballistát – nomen est omen – a Szegedi AK kívánta leigazolni, ám ahogy ifjú Takó András elnök elmondta:  „Az egyik városi úrtól függött volna az, hogy Szegeden maradhasson. Ez az úr azonban azt mondta, hogy ő futballisták kedvéért nem csinál semmit. Nem is csinált, s Krüger másnap már itt volt Nagyváradról, tárgyalt a fiúval, s már el is utazott vele Váradra. Hej, pedig ezzel a gyerekkel hosszú időre meg lett volna oldva nálunk a jobbhátvéd-gond...”

SZEGEDI Miklós (Nicolae Simatoc)

Született: 1920. május 1., Grimancauti (Briceni), Románia

Elhunyt:1979. december 2., Sydney, Ausztrália*

Posztja:hátvéd, fedezet
Klubjai játékosként:  Ripensia Timiso­ara (1934–1941), Carmen București (1941–1942), Nagyváradi AC (1942–1944), Vasas (1944), Carmen București (1945–1947), Internazionale (1947–1949), Brescia (1949–1950), Barcelona (1950–1952), Real Oviedo (1952–1953)
Válogatottság: 8 mérkőzés (1940–1946, Románia)
Sikerei: bajnok (1944, 1952), kupagyőztes (1952))
Edzőként: UE Lleida (1959–1960), Sabadell (1960–1961), AEL Limassol (1962–1963), Budapest Club (St. George Budapest, 1963–1968), Polonia Western Eagles (1969–1972)
* Egyes források 1978-at jelölik halála évének, pontos dátum nélkül.

A nagyváradiak legendás futballvezére, Krüger Károly tehát jött, látott és – vitt. Az ekkor húszesztendős futballista a Ferencváros ellen mutatkozott be (3:0), s a tudósítás szerint meglehetősen korszerűen játszott, hiszen jobbhátvédként nem őrizte a vonalat, ha kellett középre is húzódott. Más kérdés, hogy Rónay Ferenc csapata rugalmas futballt játszott, szükség esetén a jobbfedezet Perényi-Pecsovszky József húzódott hátra, esetleg a másik half, Deményi Rezső lépett vissza.

Egy héttel később a Kolozsvárt győzték le a nagyváradiak (2:0), ekkor a tudósítás szerint „a két hátvéd közül Szegedi volt a jobb”  . Mindenki a vállát veregette, nem is sejtve, hogy a Fradi és a Kolozsvár megóvta a mérkőzését. Kemenessy Sándor, a Fradi főtitkára nem azt vitatta, amit a kolozsváriak, azaz, hogy nem igazolhatták volna le Szegedit, formai hibával érvelt: az igazolólapot nem a játékos töltötte ki, hanem az egyik nagyváradi vezető, „akinek jól ismerjük a kézírását”.

Az MLSZ felfüggesztette Szegedi játékjogát, a NAC tiltakozott, Jeney Rezső, a klub helyettes miniszteri biztosa így érvelt: „Felelősségem tudatában kijelentem azt is, hogy az MLSz elnöke és köztem fennálló személyi ellentét nélkül ez az ítélet nem született volna meg. Mi azonban nem nyugszunk meg az ítéletben. Be fogjuk bizonyítani, hogy Szegedi éppen magyar érzelmei miatt szökött át a határon. Ott túl őt megfosztották egyesületi tagságától, kiközösítették a népi közösségből csak azért, mert kifejezést mert adni magyar érzelmeinek.”  Ekkorra tehát a formai hiba másodlagos lett, jött Jeney úr ellentéte Gidófalvy Pállal és – a politika.

Ami kiderül az MLSZ közleményéből is. Benne, hogy „Nicolas Simatoc igazolási ügye vitéz Kemenessy Sándor országos tanácstag hivatalos bejelentése folytán került az országos elnökség elé”. Vitéz Kemenessy a szövetséget hibáztatta, mert „engedte, hogy a Nagyváradi AC-hoz leigazoljanak egy besszarábiai születésű, görögkeleti vallású, fajilag román s amellett román katonaszökevény játékost”.      Az országos elnökség  „magyar nemzeti szempontból úgy találta, hogy akkor, amidőn tízével és százával zárják ki a magyar fiúkat Dél-Erdélyben és Romániában a sportolás lehetőségeiből, egy percig sem szabad engedni, hogy a magyar élvonal egyik legkiválóbb, hazafias egyesületében, a NAC-ban egy besszarábiai születésű, görögkeleti vallású, román- vagy oroszfajú katonaszökevény játsszon.”

Az Országos Sport Központ (OSK) is közbeszólt, nem helyeselve Szegedi-Simatoc játékjogának felfüggesztését, hozzátéve, bármi is lesz az ügy vége, a Nagyvárad Fradi és Kolozsvár elleni meccsének eredményét nem semmisítik meg.

A Nemzeti Sport is azt vallja, hogy nem a nagyváradiak, hanem az MLSZ hibázott: „Az igazolásnál köteles lett volna az MLSz minden leszármazási és állampolgársági kérdést megvizsgálni, s az igazolás útjában álló körülményeket nem akkor kellett volna megállapítania, amikor a jóhiszemű Nagyváradi AC két mérkőzésen már szerepeltette Szegedit.”  Utólagos eljárásnak csak akkor lenne helye, ha bizonyított, hogy a NAC rosszhiszeműen tájékoztatta a szövetséget, de erről szó sem volt.
A Nemzeti Sport joggal tette még hozzá, hogy a magyar futball igazolt játékosai közül többen is vannak, akik nem magyar állampolgárok, állampolgárságuk – úgymond – nem rendezett, s olyan is akad, akinek semmilyen állampolgársága sincs.

Az MLSZ védelembe szorult, azzal mentegetőzött, hogy „csak utólag, vitéz Kemenessy Sándor bejelentése alapján értesült, arról, hogy Szegedi-Simatoc nem Délerdélyből származik, hanem Besszarábiából”. A bejelentést köteles volt vizsgálódni – így a hivatalos hely.

Közben Nagyváradról Holló Zoltán miniszteri biztos közölte, hogy  „az 212.(MK)/1942 VKM számú rendeletre való hivatkozással kérik az igazolás elismerését. Az említett rendelet módot ad a NAC-nek Szegedi leigazolására.”Így a döntés a vallás- és közoktatásügyi minisztertől függ. Holló hozzáteszi még, hogy „a magyar labdarúgás nagyközönsége tiszta »zöldgyepsportot« és nem »zöldasztalsportot« akar”. Ezzel nehéz vitatkozni.

Megszólal a játékos is, akivel kitöltettek egy újabb igazolási lapot, hogy mindenki lássa, ő írta az előzőt is. Szegedi-Simatoc kesereg. „Sudárnövésű, szerény fiatalember s csendesen panaszolta el nekünk: leginkább az fáj neki, hogy kétségbe vonták magyar érzelmeit. »Rám fogták azt is, hogy nem is tudok magyarul« – mondotta nagybúsan. Szegedivel magyarul beszélgettünk, tehát valóban neki van igaza”      – tudjuk meg. Aztán azt is, hogy az óvásokat elutasították, majd másnap elfogadták, hogy a NAC újra leigazolta Szegedi-Simatocot. A klub azonnal közölte, hogy „Szegedi-Simatoc bolgár származású fiú, aki Temesvárott nevelkedett, és magyar érzésű. Ezért szökött át a román katonáskodás elől is. A fiú jogi helyzete a következő: mint román katonaszökevényt a határon letartóztatták, majd leigazolták, és munkavállalási engedélyt kapott a magyar hatóságoktól nagyváradi tartózkodással” . A NAC joggal sérelmezte, hogy „az egész ügyet mesterségesen felfújták, majd felkavarták”.

November 29-én, tehát három hét kihagyás után a futballista újra pályára léphetett, a Gamma elleni győzelem (2:0) során „Szegedi volt a biztosabb a hátvédek közül”  – így a tudósítás. Ezzel a gyakorlatban lezárult az ügy, ám csak 1943 januárjának elején lett vége: „Azzal, hogy az OSK és az MLSz játékengedélyt, adott a nagyváradi fiú számára, még nem intéződött el teljesen Simatoc dolga. Szüksége volt még a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyére, hogy a Nagyváradi AC tagja lehessen mint külföldi állampolgár. Ezt a miniszteri engedélyt most megkapta, és erről az OSK értesítette az MLSz-t.”

Egyszerű ügy, nehéz szülés. Hiába, a vereségek (Fradi, Kolozsvár) után régi szokás minden szalmaszálba belekapaszkodni.

Magyar vonal mentén haladt
Szegedi (Simatoc) Miklós Románia válogatottjában Magyarországon is játszott, 1945. szeptember 30-án ott volt az Üllői úton a vesztes (2:7) csapatban. Magyarnak vallotta magát, jó viszonyban volt futballistáinkkal, edzőinkkel, nem véletlen, hogy Bresciában (30 mérkőzés/8 gól) Senkey Imre volt a mestere, Barcelonába (34/2) pedig Kubala László segítségével került. Az is természetes, hogy Ausztráliában letelepedve Sydney-ben a Budapest Clubnál (később: St. George Budapest) vállalt munkát. Felesége magyar volt (Sztolárcsik Etelka), két fiuk született.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik