Népsport: a kis Kökény ördögfiókaként futballozott

Az 1962–1963-as bajnoki idény őszi szezonjának végén még semmi sem utalt arra, hogy a Ferencváros az 1949-es bajnoki címét követően ismét aranyérmes lesz – ráadásul hat pont előnnyel az MTK előtt. Az őszi utolsó fordulóban ugyanis a Fradi 1:0-s vereséget szenvedett – éppen az MTK-tól. A csapat 13 fordulót követően 14 ponttal az ötödik helyen állt. A Fradit Vasas Mihály góljával legyőző kék-fehérek harmadikok voltak, Kovács Imre edző szerint fiai„átérezték a mérkőzés fontosságát”, a Ferencváros mestere, Mészáros József úgy vélte,„a döntetlen igazságosabb lett volna”  . Más kérdés, hogy a gólnál Száger György kapus óriásit hibázott. Ennek ellenére később bajnokcsapat tagjának mondhatta magát.

Tegyük hozzá, a Fradi ekkoriban korántsem volt a Kádár-rendszer kedvenc együttese, ha a később a kulturális életben megismert tiltott, tűrt és támogatott kategóriák közül legfeljebb a tűrtbe fért bele. Fradistának lenni azt jelentette, hogy a rezsim ellensége vagy...

A csapat az 1962–1963-as évadban a Vásárvárosok Kupájában (VVK) indult, a 32-es táblán a Viktoria Kölnnel hozta össze a sors, idegenben 4:3-as vereséget szenvedett, de a Népstadionban 25 ezer néző előtt 4:1-re győzve a 16 közé jutott, ahol az olasz Sampdoria következett. Mészáros „Dodó” az MTK ellen is hiányzó Albert Flóriánra és Rákosi Gyulára sem számíthatott, mi több, Novák Dezsőre sem, Mátrai Sándor került a csatársor tengelyébe. Nem volt ez ördögtől való ötlet, a nagyszénási születésű futballista gyorsasága miatt kezdetben a csatársorban kapott helyet (az 1952-es helsinki olimpián szereplő 4x100 méteres futóváltó tartalékja volt). Már Kölnben is csatárt játszott a jobbszélső helyén, ő szerezte az FTC első VVK-gólját. Helyén hátul Kiss László jutott lehetőséghez, aki a szakmában Kiss III néven futott, s később látva a konkurenciát, Budafokra igazolt. Fiatalon, 29 évesen 1967-ben játék közben érte a halál: Nyári Kupa-mérkőzésen a Fehér úti pályán az Egyetértés elleni találkozón a kitörő viharban villámcsapás érte.

Mészáros a Népsportban nem tagadta:„Döntetlen eredménnyel már elégedettek lennénk, de akkor sem esünk kétségbe, ha egygólos vereséget szenvedünk.”A látnok szólt az edzőből, a csapat 1:0-ra kapott ki egy szabadrúgásból lőtt góllal. A tudósító szerint szerint„Száger a gólnál hibát követett el”. Izgalmas, érdekes, de nem túlságosan magas színvonalú küzdelemben maradt alul a Fradi Genovában, az első félidőben nagy fölényben játszott a Samp, de a második játékrészben a Ferencváros közel állt az egyenlítéshez. Kiss III a hátvédsor legjobbja volt, de Mátrai elöl nem váltotta meg a világot, ahogyan a Képes Sport írta, „»nullatalálatos« centernek bizonyult” . Mészáros elégedett volt együttese teljesítményével, „egyénileg Kiss, Kökény és Friedmanszky játéka tetszett. A mérkőzés könnyen döntetlenül is végződhetett volna.”  A Népsport szerint Kökény József remekelt.

Az ellenfél kispadján a magyarok jó ismerőse, az osztrák Ernst Ocwirk ült, szerinte igazságos eredmény született, hozzátette, tisztában van vele, a Fradi Alberttel és Rákosival jelentősen jobb teljesítményre képes. A csupán abban az esztendőben érkező edző mindenesetre még nem tudta megvalósítani az elképzeléseit az olasz együttesnél. Ám Mészáros dicsérte: „Ocwirk barátom néhány hete vette át a Sampdoria edzését, de már felismerhető a csapaton az új edző kézjegye.”

A fradisták biztosak voltak a továbbjutásban, noha elismerték, hogy a chilei válogatottal éppen 1962-ben bronzérmes Jorge Toro kiváló futballista, akárcsak a technikás brazil, az egyetlen gól szerzője, José Ricardo da Silva, művésznevén China. Oda kell figyelni a balbekk Glauco Tomasinra és a balszélső Ernesto Cucchiaronira is – mondták. Tomasinról Mészáros így beszélt: „Négyes számmal a mezén játszik ugyan Tomasin, de látszik rajta, előretörésein, hogy jobbszélső volt valaha.”    A La Gazzetta dello Sport biztosnak látta a Sampdoria sikerét, a Tuttosport a tényt rögzítette:„Da Silva szabadrúgása döntött.”      Ugyanakkor a magyarok játékából hiányolta a lendületet, mire a Népsport megjegyezte, ezek szerint az olasz lap munkatársa  „nem vette észre, hogy a Ferencváros csapata szándékosan lassította a játékot és oldaladogatásaival igyekezett megtörni a hazaiak lendületét”  .

A Népsport a visszavágó előtti napon bemutatta az olvasóknak Torót és Da Silvát (China), a jobbösszekötőt a chilei bronzérem kovácsának tartotta, utóbbiról megjegyezte, noha nehézkes, ha lövőhelyzetbe kerül, életveszélyes a kapura. Nem mellékesen Torót ismerték a zöld-fehér labdarúgók, hiszen 1962 januárjában santiagói klubja, a Colo-Colo 2:1-re legyőzte a csapatot, a második gólt Toro lőtte 11-esből. Mészáros biztos volt Novák játékában, s jó esélyt látott arra, hogy Albert és Rákosi közül csak az egyik lép pályára, mert erőnlétileg egyikük sincs a topon.

A Sampdoria a Napoli 3:0-s legyőzése után érkezett Budapestre, a mieink az esélyeket latolgatták. Vilezsál felvetette: „A Napoli ellen miért nem játszott Cucchiaroni, az ellenünk szerepelt balszélső? Havasi csak nehezen boldogult a ravasz, kopaszodó, gólveszélyes balszélsővel...”  Mátrai kérdezett:      „Kíváncsi vagyok, hogy Brighenti olyan jó-e, mint amilyen a híre?” Dalnoki is ellenfeléről beszélt:    „Jó csapat a Sampdoria! Ha nem játszunk szívvel, megverhetnek minket. Van egy jobbszélsőjük, Toschi, akár a Csikar...”  Kocsis György: „Az a Toro... Hogy cselez! Hatalmas a munkabírása, mint Rákosié.”

Mészáros úgy döntött, hogy az Egri Közgazdasági Technikumban nyáron érettségiző, az 1962–1963-as idényre már a zöld-fehérekhez igazoló kapust, Géczi Istvánt állítja Száger helyére. Parádésan kezdett a Fradi, alig telt el több mint negyedóra, főként Kökény József jó játékának köszönhetően már 2:0-ra vezetett, ez lett az állás a félidőben. A jobbszélső második, a csapat negyedik gólja szemfülességét dicséri. A gólról Nagy Béla Fradi futballévszázad című könyvében ez áll:  „Kökény József, a meccs hőse például olyan gólt szerzett, amely csak ötvenévenként látható: az olasz kapus kirúgás előtt a földhöz ütögetve pattogtatta a labdát, Kökény odalopakodott, és »ellopta« az éppen pattintott labdát, majd az üres kapuba gurította!”A Népsport többek között így összegzett:  „A Ferencváros az első perctől kezdve nagy lendülettel vetette magát a küzdelembe. (...) A hálás közönség a mérkőzés végén nagy tapssal jutalmazta együttesét. (...) A támadósor legjobbja az örökmozgó Kökény volt, aki gyorsaságával, szemfülességével, nagy munkabírásával igen nagy részesévé vált a fölényes győzelemnek.”A Képes Sport sem fukarkodott a dicsérettel: „Ez a 6:0-s, szinte megsemmisítő győzelem káprázatos labdarúgó-csemegét nyújtott még a legínyencebbeknek is.” Mészáros nem tagadta, Genovában egy másik Sampdoriát ismert meg, a tartalékos vendégek az Üllői úton csúnyább arcukat mutatták. A mester ugyanakkor örömének adott hangot:  „Nagyon régen játszott már ilyen ügyesen, kulturáltan együttesünk. Fergeteges támadásokat vezettünk, észszerűen, formásan kombináltak a csatárok, mindenki sokat mozgott, nagy igyekezettel küzdött. Mégis kiemelném Kökényt, aki pompásan játszott, s valósággal magával ragadta társait.” A Samp balszélsője, Cucchiaroni is a magyar jobbszélsőt dicsérte:  „Ez a kis Kökény olyan, mint egy ördögfióka.”Ocwirk elismerte, elképzelései nem váltak be, a Fradinak viszont azt kívánta, nyerje meg a kupát.

Ami három esztendő múlva bekövetkezett.