Vasas: Az NB I-ben kell maradnunk, ott, ahol a helyünk van – Nagy Miklós

– Vágjunk a közepébe: benn marad a Vasas?
– Töretlenül bízom benne! Reggeltől estig, sőt „nulla huszonnégyben” ezen dolgozunk.

– Mi ad okot a bizakodásra?
– Ki reménykedjen a kiesés elkerülésében, ha nem én?! Igaz, ha a realitást nézzük, kifejezetten nehéz feladat előtt állunk. Hiszen kizárólag magyar játékosokban gondolkodunk, miközben nem tartozunk a nagy költségvetésű klubok közé, nyáron is csak egy futballistát igazoltunk pénzért, de Holender Filipért is részletekben fizetünk, különféle teljesítési mutatókhoz kötve. Van egy minimális hátrányunk a riválisokkal szemben, tehát számunkra minden pont hatványozottan értékes. S akkor még nem szóltam arról, hogy a sorsolásunk sem könnyű, hiszen előbb a Ferencvárossal, majd a Puskás Akadémiával találkozunk. S ha nem lenne elég, hogy mindkét csapat kerete értékesebb a miénknél, egyik meccsen sem mi leszünk a pályaválasztók. Tisztában vagyunk azzal, hogy a ferencvárosiak és a felcsútiak ellen sem mi számítunk esélyesnek, főleg idegenben nem, de talán összejön egy bravúr.

– Aligha ezen a két mérkőzésen múlik a Vasas bennmaradása.
– Ebben egyetértünk, de nem lenne szerencsés két vereséggel indítani a szezont, mert alakulhatnak úgy az eredmények, hogy az egypontos hátrányunk többpontosra duzzad, ami lélektani szempontból sem jönne jól. Persze más forgatókönyvben bízom. Többek között azért, mert a felkészülésünk jól sikerült, a különböző mérések is azt mutatják, hogy jó erőben várjuk a rajtot. A törökországi edzőtábor azért is bizonyult hasznosnak, mert egységesebbé vált a csapat, sokat számított, hogy tizenegy napig éjjel-nappal együtt voltunk. Szerintem a keretünk alkalmas arra, hogy megőrizzük az élvonalbeli tagságunkat. Több célnak igyekszünk megfelelni, de most az a legfontosabb, hogy a Vasas a következő idénynek is az NB I-ben vághasson neki.

– Már van összehasonlítása alapja: a feljutást nehezebb kiharcolni, vagy a bennmaradást?
– Egy fokkal könnyebb benn maradni. Nagyon nehezen kerültünk fel, négy évünk elment rá. A presztízsünk miatt is lényeges, hogy az élvonalhoz tartozzunk, fontos a szurkolóinknak, a klub megítélésének. Ezért is kell mindent elkövetnünk annak érdekében, hogy elkerüljük a kiesést. Mint utaltam rá, a keretünket tartom annyira erősnek, hogy ezt elérje. Minden poszton megvan a versenyhelyzet, ezt az edzőtáborban egy nap alatt lejátszott két meccs is bizonyította. Amíg az ellenfelek felrakták a „fényes” sorukat, a mi szakmai stábunk két, nagyjából azonos játékerőt képviselő csapatot állított ki, és így értünk el jó eredményeket.

– Nem aggasztja, hogy egy kispályás gárdát össze lehetne állítani a sérültekből?
– Sajnálatos, hogy sok a sérültünk, ám le kell szögeznem, ezt nem érzem szakmai hibának. Nem a túlzott terheléssel párosuló húzódásokról beszélünk, hanem keresztszalag-szakadásokról, betegségekről. Pátkai Máté hónapokra kidőlt, aligha kell részleteznem, ez mekkora veszteség nekünk. A pályán ugyanolyan fontos szerepe van, mint az öltözőben, nehéz lesz megoldani a pótlását. S e helyütt említhetem Feczesin Róbertet is, aki gyakorlatilag több mint fél éve nem tudott végigjátszani egy mérkőzést, tíz-húsz percekre szállt be. Fájdalom, őt is folyamatosan sérülések hátráltatják, holott nagy szükségünk lenne rá is. Máté és Robi az utóbbi egy-két évben egyértelműen vezére volt a Vasasnak, olyan erős karakterek, akik „vitték” az öltözőt. Meg kell találni azokat, akik képesek betölteni ezt az űrt – úgy vélem, csak olyan játékos lehet alkalmas erre, aki rendszeresen kezdőként jut szóhoz.

– Lát ilyen labdarúgót?
– Többet is! A legjobb az lenne, ha minden csapatrésznek lenne egy vezére. De hogy én mit gondolok, ez esetben mellékes, mert a csapatnak kell „kitermelnie” azokat a játékosokat, akik a társaság élére tudnak állni. A csapatkapitány-választás ezt a célt szolgálta, a tisztséget Berecz Zsombor érdemelte ki, ami arról árulkodik, hogy a társai maximálisan elismerik. Zsombor erős személyiség, ezer szállal kötődik a Vasashoz, méltó kapitánya a csapatnak. Jó karakterekből egyébként sincs hiány, jellemző, hogy több olyan futballistánk is van, aki korábbi klubjában viselte a karszalagot. Ahhoz, hogy egy csapat eredményes legyen, győztes típusú játékosok kellenek – szerintem nálunk vannak ilyenek.

– Mondhatni, hogy az ősszel megfizették a tanulópénzt?
– Talán igen. Az NB II-ben töltött évek után nem volt könnyű visszatérni. Még akkor sem, ha az utolsó fél évben már az volt a benyomásom, hogy osztálykülönbség van köztünk és a többi csapat között. Az élvonalban nem érzem ezt. Öt éve vagyok a Vasasnál, három esztendeje vezetem a klubot sportigazgatóként, úgy vélem, azóta minden évben előreléptünk – pályán és azon kívül egyaránt. A játékosállományunk is folyamatosan erősödött, egyebek mellett ezért sem volt szükség arra, hogy a feljutást követően lecseréljük a kezdő csapatunkat. Nem is volt ez cél, mert jó ideje hosszabb távon gondolkodunk, már a másodosztályban is ennek szellemében kötöttünk szerződést a játékosokkal. Meggyőződésem, a keretünk minősége megüti az NB I mércéjét. Jóllehet sokszor nüanszokon múlik egy csapat szereplésre. Sok döntetlent játszottunk ősszel, ráadásul beragadtunk az elején. Valahol a mélyén ez várható volt, hiszen meg kellett szoknunk ezt az osztályt. Ugyanakkor egyéni hibák is sújtottak minket, ha mindkét kapu előtt jobban koncentrálunk, most nem arról beszélnénk, hogy a Vasas a tizenkettedik helyről várja a tavaszt. Mi rúgtuk a legkevesebb gólt, ami azzal is magyarázható, hogy tizenkilenc százalékos volt a helyzetkihasználásunk, vagyis minden ötödik nagy lehetőségünket váltottuk gólra. Lehet, hogy valahol ez elég, de a jelek szerint az NB I-ben ez nem elfogadható. Viszont a pozitívumok közé sorolom azt is, hogy nem vertek minket agyon, az elmúlt egy-két évben egyszer kaptunk ki két gólnál nagyobb különbséggel. Mindent összevetve, nem érzem azt, hogy kilógnánk a mezőnyből. Mindamellett óvatos voltam és vagyok, nem támasztok irreális elvárásokat a csapattal szemben. Minél előrébb végzünk, annál boldogabb leszek, de ha ebben az évben „csak” benn maradunk, annak is nagyon tudok majd örülni.

– Az érkezők listáján egyelőre csak Hegedűs János neve található meg, de ha jól sejtem, terveznek még igazolni.
– Ha a sereghajtó klub sportigazgatójaként azt mondanám, nem szorul erősítésre a csapat, furán hangozna. Ámbár ez egy összetett kérdés. Mi ugyanis megfontoltan igazoltunk eddig, és ezen a szokásunkon nem változtatunk. Azért sem, mert figyelünk arra, hogy a keretünk létszáma ne menjen egy bizonyos szám fölé. Az elmúlt fél évben többször elhangzott velünk kapcsolatban, hogy milyen nagy keretünk van. Nos, vettem a fáradtságot, és megnéztem, a másik tizenegy klub mekkora kerettel dolgozik – kiderült, egyáltalán nem emelkedünk az átlag fölé. Úgy vélem, éppen annyi játékosunk van, amennyi kell ahhoz, hogy felvegyük a versenyt a vetélytársakkal. Amikor valakit szerződtetni szeretnénk, értelemszerűen azt is szem előtt kell tartanunk, hogy csak magyar futballistákból válogathatunk, miközben a játéktudása mellett azt is nézzük, milyen emberi tulajdonságokkal rendelkezik, mert ügyelünk arra, hogy ne borítsuk fel az öltöző rendjét. Ha innen nézzük, be vannak szűkülve a lehetőségeink, de természetesen így is a legjobbra törekszünk. Azt persze látjuk, hogy van olyan csapat, amely nyolc labdarúgót igazolt. Hegedűs Jánosra visszatérve: rá nagy szükségünk volt, mert gyakoroltunk olyan felállási formát, amelyben nagyon fontos szerep hárulhat rá. Az edzőmeccseken bizonyította, hogy lehet rá számítani, igaz, nem játszott hibátlanul, mert a klubváltást megelőző huzavona és egy korábbi súlyos sérülés miatt még nem érte magát utol teljesen. Tudtuk, hogy a kihagyás formahanyatlással jár, de így is vállaltuk, hogy szerződtetjük, mert a képessége megvan ahhoz, hogy segítsen nekünk. Nem titok, nem ez volt az első átigazolási időszak, amikor szerettük volna megszerezni – akkor többszázezer eurót kellett volna fizetnünk érte, most ingyen érkezett.

– A hírek szerint Urblík József követheti.
– Maradjunk annyiban, a kiszemeltjeink között van olyan játékos, aki magyar nemzetiségű, ám jelen pillanatban még nem magyar állampolgár. Tárgyalunk másokkal is, de mint mondtam, megfontoltan döntünk, nem a mennyiségre, a minőségre próbáljuk helyezni a hangsúlyt. A helyzetünket nehezíti, hogy nem telik drága igazolásokra, nem tehetjük meg, hogy valakit kivásárolunk a szerződéséből. Ha már itt tartunk, elmesélek valamit. Nem olvasom a különböző fórumokat, nem kommentelek, de azért eljutnak hozzám a szurkolói vélekedések. Vajon a mi vezetőink nem látták benne a potenciált? – hallottam azt követően, hogy Horváth Krisztofer Debrecenből Kecskemétre került. Már hogyne láttuk volna! Amikor ellenünk játszott, három perc elég volt nekem ahhoz, hogy megállapítsam, remek futballista, de már korábban is felfigyeltem rá, sőt! Tettünk is ajánlatot a Torinónak, vételi opcióval kölcsönvettük volna, ám az olaszok ebbe nem mentek bele, így az egyezség nem jött létre. Örömmel láttuk volna Krisztofert a Vasasnál, de senkit nem veszünk úgy kölcsönbe, hogy nincs meg a lehetőségünk arra, hogy végleg megszerezzük.

– Nem tart attól, hogy mire befutnak az új játékosok, mire bevetheti őket Kondás Elemér, kicsit már késő lesz?
– Ez benne van a pakliban, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy olyan igazolásunk nincs kilátásban, aki azon nyomban meghatározó ember lehetne. Aki akár már holnap helyet követelhetne magának a csapatban, válogatott szintű labdarúgó lenne, fájdalom, ilyen játékossal jelenleg nem állunk kapcsolatban. Ha reálisan nézem, nem azoktól labdarúgóktól kell elsősorban elvárnunk, hogy bennmaradáshoz segítsék a Vasast, akikkel – a reményeink szerint – hamarosan megállapodunk, nekik köszönhetően leginkább a lehetőségeink bővülhetnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem válhatnak a csapat erősségévé, én örülnék legjobban, ha az újonnan érkezők kulcsfigurákká lépnének elő. Arról viszont szó sincs, hogy kicseréljük a fél csapatot, továbbra is hiszünk azokban, akik kivívták a feljutást. A téli szünetben megnéztük, mik lehetett a gyengébb őszi szereplés okai, csapatrészenként alapos elemzést végeztünk. Úgy gondolom, amit kerestünk, megtaláltuk, a folytatásban kijavíthatjuk a hibákat.

– Mit tart a mostani Vasas legnagyobb erősségének?
– Azt, hogy nálunk rend van. Méghozzá minden téren. Van egy stratégiánk, valamint egy stabil tulajdonosi, szponzori és vezetői hátterünk. Három éve ugyanannak a koncepciónak a mentén haladunk, ha netán valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, attól még nem térünk le az általunk jónak hitt útról. Nem kapkodunk, tudatosan építünk egy klubmodellt, habár aki akar, mindig talál fogást rajtunk. Én mindenesetre büszke vagyok arra, amit az elmúlt években elértünk, no meg arra is, hogy a negyedikek vagyunk azon a képzeletbeli tabellán, amely a huszonegy éven aluli fiataloknak jutó játékperceket rögzíti. Kívülről is azt hallom, hogy a Vasasnál rend van, ha játékosokkal tárgyalok, azt tapasztalom, hogy szívesen jönnének hozzánk. Még úgy is, hogy nem mi kínáljuk a legjobb anyagi feltételeket, és nem a mi keretünk a legerősebb az élvonalban. A körülmények mindazonáltal NB I-es szintűek, remélem, tavasszal ez a pontok számában is megmutatkozik. Hiszem, hogy a szünetben minden mozaik a helyére került, a csapat összeszokott, a begyakorolt játékrendszerek pedig beválnak. S ha mindez némi szerencsével is párosul, a Vasas az első osztályban maradhat. Ott, ahol a helye van.