Népsport: Babits Mihály népszigeti pályája

Babits Mihály (1883–1941) írói munkásságának ritka, sőt talán egyetlen futballemlítésére hívja fel a figyelmet a Hosszúlépés a körúton túl című könyv. A tematikus városi sétaszervezéssel foglalkozó szerzőpáros, Koniorczyk Borbála és Merker Dávid Budapest egykori külvárosainak, agglomerációs területeinek múltjából tár fel kevéssé ismert történeteket, elsősorban Újpestre, a külső Józsefvárosra, Buda eldugott szegleteire és Dél-Pestre összpontosítva. AHosszúlépés Budapestencímű kötet folytatásaként tavaly megjelent munka két fejezetében is meghatározó a futballszál.

Az egyebek mellett a Megyeri úti stadion régi miliőjét, az Aschner Lipót UTE-elnök kivételes vezetői rátermettségét, modern szellemiségét, valamint a Halassy Olivér olimpiai bajnok vízilabdázó nevével fémjelzett, Dumavár szurkolói kör harciasságát felelevenítő újpesti passzus is számos izgalmas emléket elevenít fel, cikkünkben mégis a másik, a népszigeti időutazást mutatnánk be és egészítenénk ki. Bár előtte nem állhatjuk meg, hogy a könyv nyomán az Újpest első bajnoki címéért zajló, 1930-as UTE–Attila bajnoki mérkőzés korabeli beharangozóját ne idézzük a Palota-Ujpest című lapból: „Itt nemcsak arról van szó, hogy első vagy második lesz az Ujpest, nemcsak arról van szó, hogy megvalósuljon minden ujpesti sportember örök álma, hanem arról, hogy Ujpest mint diadalmas győztes vonuljon át a bajnokság kapuján, vagy pedig a felharsanó gúnykacaj szégyenteljes kísérete mellett kullogjon be.”

A felharsanó gúnykacaj rémét az újpesti futballisták magabiztos, 4:1-es győzelmükkel kergették el, a krónika szerint Klug Frigyes játékvezető a második gól előtt egy meg nem adott szabálytalansággal segített nekik elkerülni a veszélyt. A korszak ismert (bár nem mindig ünnepelt) futballbírája egyébként kitűnő barátságot ápolt Karinthy Frigyessel és családjával, olyannyira, hogy aHiénák című Karinthy Ferenc-elbeszélésben rögzített emlék szerint egy bírókergetésbe torkolló BEAC-mérkőzés után közeli lakásán maga az író nyújtott neki menedéket.

Az irodalmi témával pedig szépen átevezünk Újpestről a Népszigetre, amelynek titokzatos életét jól ismerhette az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium valamikori tanára, Babits Mihály. A múlt századelő neves írója-költője bizonyára járt az UTE ősi, 1903-ban átadott, 1921-ig használt pályáján is, a      Hosszúlépés a körúton túlkötetben hivatkozott,Kártyavárcímű regényéből legalábbis erre következtethetünk (a könyv 1923-ban látott napvilágot, a szöveg jelentős részét azonban folytatásokban már 1915–1916-ban közölte a Nyugat). A főszereplő, Partos Kálmán járásbíró ugyan egy képzeletbeli, Újváros fantázianevű településen bolyong, a környezetet, a szereplőket és a jellemző helyzeteket minden bizonnyal az újpesti világ ihlette.

A Népszigetre is ráismerhetünk a regény leírásaiban, az azonosítást megerősíti Kadlecovits Géza Élet és irodalom Babits Mihály Kártyavár című regényébencímű tanulmánya (megjelent az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2013. márciusi számában): „A Kártyavár főhőse a regény eseményáradatában számos közismert »újvárosi« létesítményt keres fel. Ezek többsége valóban létezett. Újpest arcát – várossá válását követően – 1909–13 között nagyszabású építkezés alakította. Ezek közül talán a legjelentősebb a vízmű-rendszer végleges megépítése volt, beleértve az akkori ritkaságszámba menő Víztornyot is. A regényben erről is szó esik, amikor Partos bírót elviszik a Hirschfeld-szigetre (más néven Újvárosi sziget) »ahol sok szúnyog van«. A látogató ámuldozva figyeli a nagyszabású építkezést, ahol szinte valamennyi újpesti előkelőséggel összeakadt. »E héten a csőhálózat lefektetett hossza már 28 kilométert ér el. (...) Lesz víz, jó víz lesz nem sokára.« A sziget valódi neve Népsziget vagy Szúnyogsziget és valóban egy részén épült fel a vízműrendszer, ami a fővárost (is) egészséges vízzel látta el.”

De mit írt Babits Mihály a Népsziget labdarúgóéletéről?

„Az újvárosi vasárnap délután nagy eseménye a futballmeccs: s aki nem megy Pestre, a szigetre tódul. Géza, a polgármester fia, ott állott három-négy más nagy fiú társaságában, egy fabódé árnyékában, melynek falai ocsmány szavakkal és rajzokkal voltak telefirkálva. Iszonyú hőség volt; a téren szünet és nagy szóvita lankadt, posványodott, játszók és bírók közt: »Szabálytalan!« »Kiállni!« »Anyjuk profik!« – hangzott el idáig. A publikum elvesztette az érdeklődését. A fiúk azzal szórakoztak, hogy egyiküket, egy csontos, vékony kamaszt, a Balázsy főjegyző fiát, aki nagyon szemérmes fiú volt, ugratták a deszkára mázolt trágárságokkal. »     Nézd, Pista, itt van a neved fölírva, P. I.« – kiáltotta az egyik, egy éretlen eleganciával öltözött cigarettás nyegle, Tőkéssy Laci, a volt képviselő fia. »Vagy ez más betűkkel végződik, ó, pardon!« S kórusban röhögtek.”

Csodálatosan felismerhető a Babits-szövegben említett, falfirkákkal csúfított fabódé a cikkünk illusztrációjaként szerepeltetett, 1905-ös képeslapon: a sportpálya bal hátsó sarkában, a nézőtér fák alá telepített padjai mögött lehet látni, és ha közelebbről fényképezi a fotográfus annak idején, talán még a „pi...” trágárságot is elolvashatnánk rajta. Az idézett részlet egyébként a 25. fejezetben található,      „melyben vasárnap délután lévén, nem történik semmi”, a semmihez azonban hozzátartozik a városi elöljáró hűvösen fegyelmezett családi ebédje is. „Madár János polgármester asztalnál ült családjával, úrias és diszkrét ebédlőben; az egész család hallgatva kanalazott. Madárné lopva nézett olykor férjére, akinek arcából semmi jót sem olvasott ki. A családfő dühös volt és ingerlékeny. Géza, a nagy fiú, alig várta, hogy vége legyen az ebédnek: futballmeccsre készülődött a strandhoz. Egy pillanatra elkalandozott gondolata egész az estéig, amikor a meccs után együtt maradt barátaival: röhögött magában, mert egy hecc jutott eszébe, amit egyszer este csináltak az utcán... A fülledt és nagyszerűen erkölcstelen újvárosi utcán... Milyen paff volt a rendőr, mikor megtudta, hogy a polgármester fia!”

A cselekmény későbbi pontján a házak közül az erdőbe igyekvő Kerbolt tanácsos urat váratlanul megszólítja hátulról egy hang, amely mögött akár az életbeli író alakját is sejthetjük, hiszen a monológból kiderül, a helyi gimnázium tanáráról van szó:„Ó, bizony, gyönyörű időnk van, egy kicsit meleg bár; de hát a természet, a szabad természet, ugyebár! Az erdő! Bizony, ha az újvárosiak tudnák, hogy mijük van! De hát ezeknek nincs érzékük, kérem. Itt a vasárnap, kérem, és senki se megy az erdőbe. Én persze, kérem, én beteg ember vagyok. Ha tehetném, egész nap ott kószálnék. De hát ezeknek nincs érzékük, kérem. Még az ifjúság is, tessék elhinni, én tanár vagyok, hát tudom: ezek a porba mennek, futballozni, kérem! Igaz, volt egy banda, aki az erdőbe járt, és mi derült ki, kérem? mért bújtak azok a fák közé? Hát kérem, valaki rajtakapta őket, hogy erkölcstelen játékot játszottak! Életerejüket fogyasztották versenyt! Mind megsápadt, elcsenevészedett, ahelyett, hogy megedzett volna, kérem... Hát erre használja az újvárosi ifjúság az erdőt. Persze, a levegő megfertőzi őket, nem csoda.”

A porban futballozó és az erdőben erkölcstelenül életerejét fogyasztó ifjúság tarka hóbortjai máshol is előkerülnek, a 27. fejezetben például a vadul bicikliző és utcán összekapaszkodó fiatalok mellett megint felbukkannak a labdarúgók:      „Szembe csapatok jöttek a futballpályáról, meztelen lábszárak és meztelen mellek. Vad vita verte a homályt.”

Hogy mi lobbantotta lángra a viszályt a régi meccs hevében, Babits Mihály és az 1949-ben eltüntetett népszigeti pálya örök titka maradt.