Keressék Kecskeméten! – Malonyai Péter jegyzete

Megnyugtatok mindenkit, történhetett akármi Pakson (is), a Ferencváros lesz a bajnok (vagy nem…). Az ok egyszerű, az FTC a legjobb csapat a mezőnyben. Azaz… Inkább társaság, mint csapat, hiszen ez utóbbi olyan kategória, amelyhez kevés az egyedek tudása, kell még valami hozzá, ami – nekem – hiányzik náluk.

Nevezetesen az, ami a legtöbb. Mert ne feledjük – térek vissza a zöld-fehérekhez – a pályán kevés a tehetség, a tudás, a pénz, a csilivili háttér és marketing, ott labda van és ellenfél, a produkcióhoz képest minden más csak eszköz.

Alátámaszt engem Botka Endre is, aki úgy véli, hogy a felelősség hiányzik jó néhány társából, de nem bújok a válogatott bekk mögé, hiszen elegendőek a tények. A csapat a legutóbbi tíz meccséből csak egyet nyert meg, és mantrázhatjuk napestig, hetekig, hónapokig, hogy ott volt az Európa-liga tizenhat legjobbja között, csak akkor ér az egész valamit, ha hozzátesszük: két mérkőzés két vereség, gól nulla. Mondhatni, az idény legfontosabb összecsapásait elbukta a csapat.

Aztán bukott még néhányat azóta. Jól mondja Sztanyiszlav Csercseszov, hogy a korábbi sikereket éppen úgy maguknak köszönhetik, mint a mostani csapnivaló szereplést.

Mert ez az. Egyértelműen. Főként, mert a Fradiról van szó, a klubot lehet szeretni, lehet utálni, mégis oszlopa a magyar futballtörténelemnek. Még úgy is, hogy múlt áldása és terhe nem megvehető, nem foglalható szerződésbe, zsoldosoknál már csak ez a kockázat.

A drukkernél pedig az a természetes, hogy minden meccsen győzelmet vár és jó játékot. Nincs mit tenni, ez ilyen műfaj, ha már rigorózus, mellverdeső a profizmus, ne azzal méltassák a híveket, hogy ott nyalnak be nekik, ahol csak tudnak, hanem tényleg szolgálják őket. Tudják hol? Nem fogják elhinni… Persze hogy a pályán.

Ha a Fradira azt mondják, ott a tudás, míg a Kecskemétnél a szív, a lelkesedés, azonnal cáfolok. Az érzelmeknél nincs fontosabb (legalábbis ott, ahol emberek szorgoskodnak, s nem könyvekből tanult profik), ám ha egy csapat újoncként huszonhat meccsen csak háromszor szenved vereséget, a legkevesebb gólt kapja a mezőnyben, ahhoz azért kell futballozni is valamit. (Ne legyen nagyobb tévedésem, ha végül bajnokok lesznek.) Esetünkben ráadásul nem csupán odaadással, hanem szerényen is teszik a dolgukat – az ilyesmihez azért kellenek emberi kvalitások.

A múlt héten Kondás Elemérről (Vasas) kiderült, hogy elvesztette az öltözőt, Csercseszov nem tudom, hogy van a falakon belül, de ő is elveszített valamit – a lelátót. Hogy hol, sejthető, talán kiesett a zsebéből (?!), ám azt tudom, hol keresse: Kecskeméten. Egy kattintásra harminckét magánnyomozót találtam a városban.

Igaz, mind magyar, így ki tudja, van-e esélyük.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!