Játékvezetés: Berke Balázs, az NS legjobbja még sohasem volt elégedett magával

– Zavarhatom?
– Elnézést, félreállok a bringával – mondta a Nemzeti Sportnak a 39 éves Berke Balázs, aki lapunk osztályzatai alapján a 2022-2023-as OTP Bank Liga-idény legjobb játékvezetője lett.

– Bringával?
– Persze! Napközben gyorsabb is, mint az autó, a parkolással sem kell nyűglődni, és testedzésnek sem rossz, szóval, szeretek tekerni a városban.

– Ismerve a budapesti közlekedést nem veszélyes?
– Nem veszélyesebb, mint a játékvezetés... Figyelni kell, koncentrálni, de mérkőzésre sem úgy indul az ember, hogy jaj, ezt elrontom – csak pozitívan! Jól megy majd minden, én így vagyok vele. Persze némi egészséges izgalom van bennem minden mérkőzés előtt, de amint belefújok a sípba, elmúlik, és igyekszem a feladatomra figyelni.

– Szerintünk nem ment rosszul. Huszonegy NB I-es mérkőzést vezetett, három hetes, hét nyolcas, tizenegy kilences osztályzat a bizonyítványában, ezzel lapunk rangsorában –akárcsak az ősszel –ön az első.
– Köszönöm szépen.

– Számít ez?
– Hogyne számítana!

– Úgy értem, a játékvezetők is elemeznek egymás között, esetleg már visszavonult kollégákkal beszélgetnek, az MLSZ hivatalos ellenőre is értékel, szóval, van elég visszajelzés. Ha megad egy tizenegyest, és lapunk is azt írja, jogos volt, de két volt FIFA-bíró azt mondja, ez bizony tévedés volt, akkor hova teszi az NS-rangsort?
– Nem udvariaskodom: nekem fontos. És a kollégáimnak is, nem nagyon ismerek olyat, aki ne lenne kíváncsi rá, mit ír másnap a sportlap. Álszent lennék, ha azt mondanám, hidegen hagy az újságírói értékelés, nagyon is fontos, hogy a média milyen színben tüntet fel. És megszívlelendő kritika érkezhet a sajtópáholyból is, de a legszigorúbb kritikusom önmagam vagyok. Minden mérkőzésemet visszanézem, és ha kilencest kaptam is, az sohasem fordult még elő, hogy úgy álltam fel a képernyő elől, hogy na, itt minden rendben volt. A szurkolóknak, a csapatoknak nyilván az a döntő, hogy a tizenegyes, a kiállítás helyes ítélet volt-e, de ennél sokkal összetettebb a feladat. Együttműködés a kollégákkal, kommunikáció, fegyelmezés; egy meg nem adott előnyszabály is bosszant utólag, szóval, azt gondolom, mindig mindenből lehet tanulni, van hova fejlődni.

–Az első helyről is?
–Persze, ha már magamnak ezt a mércét felállítottam, nem adhatom lejjebb a folytatásban.

– A Rangadó-gálán az MLSZ JB döntése szerint is ön volt a legjobb.
– Ennyi véletlent! Na jó, komolyra fordítva: szerintem is jól sikerült az esztendő, de sokat dolgoztam érte, örülök, és büszke vagyok az elismerésekre, nyerni mindig jó. Több kollégámnak voltak jó mérkőzései, nem baj, ha egészséges rivalizálás van közöttünk.

– Mit jelent a Zalából, Nagykanizsáról elindult fiúnak, hogy ma itt tart?
– Rengeteget. Azért is, mert fiatalok rám írnak, hogy figyelnek, követnek, szeretnének eljutni oda, ahol most én vagyok, és szívesen adok tanácsot. Ez jólesik, de érzem is a felelősségét, hiszen ha mások követendő példát látnak a karrieremben, ennek mindig meg kell felelnem.

– Mire lehet elég a sok pozitív visszajelzés?
– Egy Eb-selejtező levezetésére, néhány hét múlva mutatkozhatok be ezen a szinten. Nagy eredmények tartom ezt is, remélem, minden rendben lesz azon a mérkőzésen is.

– Ment már meccset vezetni kerékpárral?
– Még nem, de ki tudja, egyszer megtörténhet. Hogy aztán beengednek-e a stadionba, más kérdés. Biztos meglepném vele a biztonsági őröket, mondhatnák: na, ennek a Berkének sincs ki a négy kereke...