A labdarúgó NB I-ben szereplő csapatok nyári átigazolásait múlt héten foglaltuk össze piaci elemzésünkben, összevetve a számokat az előző évek mutatóival. Az egyik kiugró adat, hogy 17 magyar labdarúgó szerződött a hazai élvonalból külföldre a nyáron, miközben 2022 és 2023 nyarán összesen is csak kilenc magyar igazolt külföldre a hazai élvonalból, de 2021-ben, az akkori Európa-bajnokság után is csupán 11-en. Most a 17-ből öten kerültek topligás ország alacsonyabb osztályú klubjához (Schön Szabolcs, Szűcs Kornél és Tóth Balázs Angliába, Szabó Levente Németországba és ide számolhatjuk a jelenleg a Frankfurt II-ben szereplő Lisztes Krisztiánt is), ketten a magyar bajnokságnál jelenleg magasabban jegyzett élvonalbeli bajnokságba igazoltak (Csoboth Kevin és Szappanos Péter), Kiss Tamás a lengyel másodosztályba ment, kilencen pedig a környező bajnokságok élvonalában helyezkedtek el.
Utóbbiak közé tartozik a Puskás Akadémiától a szlovén élcsapatba, a Mariborba szerződött Komáromi György, és ki kell emelni a magyar tulajdonban lévő külhoni klubokat, melyek egyre nagyobb szerepet játszhatnak magyar tehetségek fejlesztésében. A DAC-nál jó példa erre a 21 éves, magyar U-válogatott Redzic Damir, akit idén nyáron vásároltak ki végleg a ferencvárosi szerződéséből a dunaszerdahelyiek, és ebben az idényben négy gólt szerzett már a szlovák élvonalban. A szlovén első osztályban újonc NK Naftában pedig több olyan magyar labdarúgó is meghatározó embernek számít, akik itthon maximum csak az NB II-ben kaptak rendszeres lehetőséget.
A magyar piaczárást követő szeptemberi összefoglalónkban az egyik hazai játékosügynök, Paunoch Péter már beszélt arról, hogy ez az év áttörést hozhat a magyar bajnokság számára a nemzetközi piacon, mert emelkedik a külföldre eladott játékosok száma, de a hozzánk érkező egyre jobb légiósok is azt bizonyítják, hogy megnőtt a nemzetközi érdeklődés az NB I iránt. Erről, ennek tarthatóságáról, illetve a növekedés lehetőségeiről kérdeztünk menedzsereket.
SZOBOSZLAI ÉS KERKEZ HATÁSA, NÉHÁNY HAZAI KLUBNÁL VÁLTOZOTT A HOZZÁÁLLÁS
Lucza Gábor, az angol központú World in Motion ügynökség hazai képviselője, többek között Tóth Balázs (Blackburn) és Mocsi Attila (Rizespor) menedzsere az emelkedés lehetséges okait foglalta össze megkeresésünkre.
– A mostani eredményt, a 17 külföldre szerződött magyar játékost több folyamat együttes hatása eredményezte. Egyrészről a nyugat-európai piacokon is tapasztalható egyfajta visszaesés, nincs annyi kiugróan nagy összegű átigazolás, mint a megelőző időszakokban. Az alacsonyabb osztályban szereplő csapatok pedig kimondottan keresik az olcsóbb játékosokat és a magyar piacról már egymillió euró körüli értékben is tudnak olyan játékost igazolni, akikben látnak hosszú távú lehetőséget. A másik fontos tényező a válogatott szereplése és a külföldön játszó magyar válogatott játékosok teljesítménye. Nyilvánvalóan beszélhetünk Szoboszlai Dominik hatásáról, de említhetjük Kerkez Milost is, mert mióta ők Angliában letették a névjegyüket, sokkal gyakrabban érdeklődnek nálam is külföldi kollégák, klubok úgy általánosságban a magyar piac vagy akár konkrét játékosok iránt. Ennek is köszönhető, hogy a nyáron Schön Szabolcs, Szűcs Kornél és Tóth Balázs is Angliába tudott igazolni. A harmadik, amit ki kell emelni, az a magyar tulajdonosok hozzáállása a játékoseladáshoz, mert most nagyobb nyitottságot tapasztalok, mint néhány évvel korábban és egyre inkább olyan kivásárlási árakat szabnak meg a klubok, amennyiért valóban lehet értékesíteni. Ezek együttesen pedig azt eredményezték, hogy egyre több nyugat-európai klubnak van kimondottan a magyar piacért felelős megfigyelője. Azt azonban nem tudnám megmondani, hogy ezt a tizenhetes számot lehet-e minden évben növelni. Ehhez arra is szükség lenne, hogy a klubok konkrét játékosokban gondolkodjanak. Most még általában úgy határozzák meg, a kiszemeltjeiket, hogy »keresek egy 2007-es bal lábas belső védőt.« Ideális esetben ez úgy működik, hogy hosszabb időn keresztül követik egy fiatal játékos fejlődését és akkor viszik oda az első csapathoz, amikor lehetőséget is tudnak adni neki. Mint, ahogy azt a Fehérvár tette a nyáron Dala Martinnal, miután Tóth Balázs játékosjogát értékesítették. Aztán jó példa a Zalaegerszeg, amelynek az egyik megfigyelőjével folyamatosan találkozom a különböző, korosztályos bajnoki meccseken is. Amikor a ZTE Mocsi Attilát szerződtette, projektben gondolkodtak, tudták mire képes, megkapta a lehetőséget és aztán értékesíteni is tudták. Ilyen lehet most a 19 éves Dénes Csanád is, keresik azokat a tehetségeket, akikről máshol lemondtak, de éppen a korábbi megfigyeléseikre támaszkodva látnak benne fantáziát. Fontos lenne a folyamatosság. Például a Ferencváros Lisztes Krisztiánnal feltűnést keltett a piacon, amikor a környező országokban feltűnik egy hozzá hasonló tehetség, akit gyorsan értékesíteni tudnak, akkor a helyére beépítik a következő fiatalt és a jó tapasztalatok egyre több érdeklődőt eredményeznek. Ez lenne a járható út nálunk is.
A TOPBAJNOKSÁGOKBA KERÜLŐ JÁTÉKOSOK SZÁMÁBAN MÉG MINDIG NAGY A LEMARADÁSUNK
A nyáron az Újpest FC-től a svájci St. Gallenhez szerződött Csoboth Kevin menedzsere, Filipovics Vladan szerint is alapvetően az egymásra épülő folyamatok viszik előre a labdarúgást.
– A magyar futball iránti érdeklődés növekedését nyilván segíti az egymást követő három Eb-szereplés és a Ferencváros nemzetközi szereplése, Csoboth Kevint pedig segítette a nyári Európa-bajnokságon, a skótoknak lőtt gólja. Ugyanakkor ahhoz, hogy idáig eljusson, kellett a megelőző másfél év, hogy Újpesten folyamatosan bíztak benne, megkapta a lehetőséget, bekerült a válogatottba és a nemzeti csapatban is bizonyítani tudott. Ennek hatására tudott St. Gallenbe szerződni, és ha ilyen ütemben fejlődik tovább és Svájcban felkelti a környező országokból érkező csapatok megfigyelőinek a figyelmét, akkor újabb másfél-két év múlva meglehet az esélye, hogy újabb lépcsőfokot ugorjon, egy még erősebb bajnokságba. És ha egy játékos beválik egy adott ligában, akkor a több magyarnak is utat nyithat. Miután a 2000-es évek elején Gera Zoltán a West Bromwichhoz igazolt, volt időszak, amikor 14 Angliában szereplő magyart képviseltem, Németországban pedig Király Gábor, illetve idősebb Dárdai Pál és Lisztes Krisztián nyitott utat. A mostani, 17 külföldre szerződő persze előrelépés az elmúlt néhány évhez képest, de arra kellene törekedni, hogy minél többen kerüljenek topbajnokságokba, illetve erősebb élvonalbeli bajnokságba, mert ezen a téren nem beszélhetünk lényegi előrelépésről. Ebben sok múlik a klubvezetők döntésein. A Kecskemét nemrég még az NB III-ban szerepelt, de mióta feljutott az NB I-be, folyamatosan tud eladni játékosokat: Szuhodovszki Somát Debrecenbe, Szalai Gábort Svájcba, Szűcs Kornélt, Angliába, legutóbb pedig Helmich Pált Újpestre és közben Kecskeméten vált meghatározó NB I-es játékossá és válogatott labdarúgóvá Horváth Krisztofer is. Ugyanez a folyamat megvan Pakson is. Hahn János, Ádám Martin és Varga Barnabás mindannyian Paksról lettek válogatottak, és mindegyikük játékjogát értékesítette a klub, ahogy ezen a nyáron a Szaúd-Arábiába szerződött Szappanos Péterét is. Ezek a példák más játékosok számár is inspirálóak, ezért tudott több, korábbi válogatott futballistát is igazolni a Paks. Mindegyik magyar csapatnak erre kellene törekedni, hogy minél több játékost minél magasabb szintre, lehetőség szerint külföldre, topbajnokságba tudjon eladni. Ez szolgálná leginkább a magyar labdarúgás fejlődését.
AZ ANGLIAI SZABÁLYVÁLTOZÁSOK IS HOZZÁJÁRULTAK AZ ÉRDEKLŐDÉS FOKOZÓDÁSÁHOZ
A fentebb többször is említett A belső védő Szűcs Kornélt túlzás nélkül nevezhetjük a nyár nagy nyertesének, hiszen azok után, hogy egy évvel ezelőtt ingyen került Diósgyőrből Kecskemétre, ahol gyorsan kulcsemberré vált, idén nyáron már a Kecskemét számára klubrekordot jelentő átigazolás után Wayne Rooney játékosa lett az angol másodosztályú Plymuothnál, melynél a negyedik forduló óta minden meccset végigjátszik, és most meghívót kapott a magyar válogatottba is. Az őt képviselő CMG menedzseriroda társtulajdonosa, Kövesdi Viktor egy fontos részletre hívta fel a figyelmet a nyáron Angliába szerződött labdarúgók kapcsán.
– Miután az angolok 2020-ban kiléptek az Európai Unióból, ismét életbe lépett az a nagyon szigorú szabályrendszer, mellyel korlátozták a szigetországban az EU-ból érkező játékosok szerződtetésének lehetőségét. Adott időszakban játszott válogatott meccsek, a klub és a bajnokság besorolása alapján kialakítottak egy pontrendszert, és aki nem érte el a kívánt ponthatárt, nem igazolhatott Angliába. A klubok jelezték, hogy ezzel a korlátozással tulajdonképpen saját lehetőségeit szűkíti a liga, így végül a klubok nyomására erre az évre változatattak a szabályozáson, lazítottak a feltételeken és ezért tudott ezen a nyáron három magyar játékos is Angliába igazolni, tavaly nyáron erre nem lett volna lehetőségük. Viszont a szabályok lazítása óta már magyar bajnoki mérkőzéseken is újra látni angol megfigyelőket, amire a brexit óta nem volt példa. Innentől az lehet a magyar klubok célja, hogy minél inkább növelni tudják a külföldre kerülő játékosok transzferdíját, amiben még jelentős az elmaradás a legtöbb környező országhoz képest. Ebben segíthet a légiósnak álló labdarúgók külföldön nyújtott teljesítménye és a hazai bajnokság presztízsértékének a növekedése is. Ezek az egymás erősítő hatások pedig eredményezhetnék, hogy minden évben hasonló számban tudnának magyar játékosok külföldre igazolni.
MAGYAR ÉLCSAPAT VAGY TOPLIGA MÁSODOSZTÁLYA KEVESEBB FIZETÉSÉRT? A JÁTÉKOSOK DÖNTÉSÉN IS SOK MÚLIK
Schön Szabolcs és Szabó Levente angliai, illetve németországi átigazolását a német központú Feel soccer ügynökség hazai képviselője, Kozák Attila segítette, aki a játékosok szemszögéből beszélt a klubváltásokról, egyúttal bemutatta azt a folyamatot, amin keresztül, az ő közreműködésükkel egy magyar labdarúgó eljuthat odáig, hogy konkrét ajánlatot tesz érte valamely nyugat-európai klub.
– A játékosoknak először is azt kell látniuk, hogy például egy német vagy angol másod vagy akár harmadosztályú klub szakmailag, hosszú távon milyen perspektívát tud nyújtani. Schön Szabolcs és Szabó Levente esetében is elmondható, egy magyar topcsapatnál jobb anyagi feltételeket tud kínálni annál, amiért ők kiszerződtek a Boltonba, illetve a Braunschweigbe, de onnan nagyobb esélyük van a feljebb lépésre, mint az NB I-ből. Schön Szabolcs iránt már most van érdeklődés magasabb osztályból a jó teljesítménye láttán (11 tétmeccsen gy gól, két gólpassz a mérlege), nem beszélve arról, hogy meghívót kapott a válogatottba, ami ugyancsak növeli az értékét az angliai szerződésének. Szabó Leventének is lehet erre esélye. Ő az előző fordulóban például a német másodosztály egyik legjobb belső védőpárosa ellen kellett helytálljon, például a kilencszeres német válogatott Marcel Halstenberggel szemben, a kezdőcsapat tagjaként és győztek 2–0-ra. Ilyen inspiráló közegben lehet igazán fejlődni, számára, az lehet a legfontosabb, hogy a gól per perc mutatója fokozatosan javuljon (jelenleg kilenc tétmeccsen, 339 perc alatt három gólt szerzett), mert egy csatár számára ez az egyik legfontosabb értékmérő. Ami a jövőt illeti, mi úgy dolgozunk, hogy vannak megfigyelőink, akik folyamatosan járják a pályákat, a személyes tapasztalatokat kiegészítjük egy részletes adatelemzéssel, és így kialakítunk egy szűk listát, hogy kik azok a játékosok, akik a következő átigazolási időszakban már érettek lehetnek a külföldi szerződésre. Az NB I-ben már készül ez a lista a téli átigazolási időszakra nézve, és most kezdjük felmérni, hogy a listán szereplő játékosok szeretnének-e adott esetben váltani, milyen feltételekkel mozdíthatók. Aztán hamarosan megkapjuk majd a partnereinktől, a velünk kapcsolatban álló kluboktól, Angliából, Belgiumból, Hollandiából, Németországból és Skóciából (de éppen most nyitunk például a svéd piac felé is), hogy milyen posztra, milyen típusú játékost keresnek. Ezután a kialakított listánkról ajánlunk játékosokat a kluboknak és ha van olyan játékos, aki felkelti a érdeklődésüket, akkor megkezdődnek a konkrét tárgyalásokat. Itt elsősorban nem a válogatottban már bizonyító, legértékesebb hazai játékosokról beszélünk, hanem olyanokról, akik olcsóbban elérhetők, de hosszú távon eljuthatnak arra a szintre, hogy stabil válogatottak legyenek. Szerencsére egyre több ilyen magyar játékosban látnak fantáziát Nyugat-Európában, de sokat javítana ezen a helyzeten, ha a Ferencváros mellett lenne még egy magyar csapat, amelyik állandó jelleggel európai kupa főtábláján tud szerepelni. Egyébként, ha már a Fradi szóba jött, véleményem szerint az FTC-nél, de más magyar kluboknál is, több olyan játékos szerepel, gondolok itt főképp a légiósokra, akik a képességeik alapján megállnák a helyüket német vagy angol alacsonyabb osztályú kluboknál, de a mondjuk magyar bajnok jobb feltételeket tud kínálni, ezért nem váltanának ebbe az irányba. Jó példa Budu Zivzivadze, aki tavaly Fehérvárról szerződött a partnereinken keresztül Karlsruhéba, és ebben az idényben nyolc meccsen hat gólnál tart a német másodosztályban.
„A DAC-BÓL NAGYOBB AZ ESÉLY..."
Arról, hogy a magyar tulajdonban lévő, külhoni klubok miként tudnak hozzájárulni a hazai tehetségek fejlődéséhez, Haisza Viktorral, az osztrák székhelyű Perfootmance iroda hazai képviselőjével beszélgettünk, akinek két U-válogatott ügyfele, Vitális Milán és a nyáron a Győrtől (egy debreceni kölcsönjáték után) szerződtetett Tuboly Máté is a Szlovákiában élcsapatnak számító DAC-ban futballozik.
– Az, hogy nőtt a külföldre szerződő játékosok száma, egy jó visszajelzés a magyar futball számára, de igazából a mostani átigazolások valós szakmai értéke egy-két éven belül fog megmutatkozni, amikor látjuk, mire jutnak új csapataikban a most kiszerződő játékosok. Sajnos még mindig azt tapasztalom, hogy a nyugati kluboknál a belga, dán vagy holland játékosok előbb megkapják a lehetőséget a bizonyításra, mint az olcsóbban igazolt magyarok. Ezért is lenne fontos, hogy egyre magasabb összegeket is hajlandóak legyenek kifizetni értük. Külföldön megragadni legalább olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint oda kikerülni. Viszont például a szlovák bajnokságot és a DAC-ot jó lehetőségnek tartom arra, hogy a magyar játékosok is felhívják magukra a figyelmet, és akár topligás klubhoz is elszerződjenek. A dunaszerdahelyiektől az elmúlt években Schäfer András (Union Berlin – Németország) és a montenegrói Nikola Krsztovics (Lecce – Olaszország) is topbajnokságba tudott igazolni. Erre a DAC-ból az általunk képviselt Vitális Milán esetében is látunk esélyt a jövőben, aki erős posztriválisok mellett is megkapta a lehetőséget és fejlődni tudott. A nyáron lett volna lehetősége magasabb fizetésért hazatérni, de szakmailag jobbnak tartjuk, ha a DAC-ban folyamatosan játszik, mint a hazatérést. Ugyanezért igazolt a dunaszerdahelyiekhez Tuboly Máté, de Redzic Damirnak is nagyobb esélye lesz Dunaszerdahelyről, állandó játéklehetőség mellett továbblépni erősebb bajnokságba, mintha maradt volna a Ferencvárosban, amelynél nem számoltak vele az első keretben.
AZ NB I-BŐL KÜLFÖLDRE SZERZŐDŐ MAGYAROK*
Topligás klubhoz: ifj. Lisztes Krisztián (Eintracht Frankfurt – Németország)
Topligás ország alacsonyabb osztályába: Schön Szabolcs (Bolton – Anglia, III. o.), Szabó Levente (Fehérvár FC, onnan Eintracht Braunschweig – Németország, II. o.) Tóth Balázs (Plymouth Argyle – Anglia, II. o.)
Az NB I-nél magasabban jegyzett, I. osztályú bajnokságba: Csoboth Kevin (FC St. Gallen 1879 – Svájc), Szappanos Péter (Al-Fateh – Szaúd-Arábia)
Szomszédos országok élvonalába: Bokros Szilárd (FC Kosice – Kassa, Szlovákia, kölcsönbe), Kern Martin (Sturm Graz – Ausztria), Redzic Damir (DAC – Szlovákia, kölcsön után végleg), Sigér Dávid (Sepsi OSK – Románia), Szűcs Kornél (Plymouth Argyle – Anglia, II. o.) Tuboly Máté (DAC 1904 – Szlovákia), Zsóri Dániel (budafoki kölcsön után UTA Arad – Románia, szabadon igazolhatóként), Komáromi György (NK Maribor – Szlovénia), Csóka Dominik (NK Nafta – Szlovénia, kölcsönbe), Senkó Zsombor (NK Nafta – Szlovénia)
Az NB I-nél gyengébb bajnokágba: Kiss Tamás (Wisla Kraków – Lengyelország, II. o., szabadon igazolhatóként)
*A 17 játékos között nem szerepel a Paksról a román másodosztályban játszó Csíkszeredának kölcsönadott Hegedűs János, mert ő tavasszal már az NB II-ben játszott, szintén kölcsönben, Siófokon.
