Arany, ezüst, drágakő – Deák Zsigmond jegyzete

Örökrangadók, derbik ide vagy oda, sportszakmai szempontból egyre inkább a Puskás Akadémia a Ferencváros legnagyobb ellenfele a labdarúgó NB I-ben, elvégre a sorozatban hétszeres aranyérmest követve ugyanezen idő alatt két ezüstöt és négy bronzot vitt haza Felcsútra. Legutóbb szintén ez a két gárda végzett legelöl, s csak az utolsó fordulóban derült fény a végső győztes kilétére, maradt tehát izgalom a végére is. Ráadásul a PAFC – például a hagyományos rivális Újpesttel ellentétben – nem csupán simogatja a zöld-fehér oroszlán bajuszát, hanem jól meghúzza és általában néhány szálat ki is tép belőle. A számokra lefordítva: a felek legutóbbi hét bajnokijából három-három döntetlen és vereség mellett csak egyet tudott megnyerni a Fradi, az idei kettőből egyet sem, tehát
Robbie Keane még sosem fogadhatta Hornyák Zsolt gratulációját a meccs végi edzői kézfogásnál. Az összesített mérleg persze kedvező az FTC szempontjából (11 győzelem, 13 döntetlen, 7 vereség), ám túlzás lenne elsöprő fölénynek nevezni.

Mindezek ellenére egyértelműen a címvédő az esélyese a következő rangadónak, amelyet ebben az idényben már a negyedik kör meghoz e hét szombat estére a Groupama Arénába. A ferencvárosiak a bolgár Ludogorec felett aratott önbizalom-növelő BL-selejtezős diadalon és továbbjutáson vannak túl, a dupla terhelés ellenére veretlenül vezetik az NB I-es tabellát. A Puskással szemben tűzben tarthatják magukat az azeri Quarabaq elleni jövő heti folytatásra, ahol már a BL alapszakasza a konkrét tét. A felcsútiak ezzel szemben korán „leszédültek” a nemzetközi porondról, a legutóbbi bajnokin pedig kikaptak Kisvárdán, szóval a forma a hazaiak mellett szól. Persze ha ifjabb Dárdai Pál megint ollózik egy szépségdíjas gólt, mint a Nyíregyházának, azt nehéz elkerülni, de az ilyesmi azért nem mindennapos. Eközben az ír szakember értő keze alatt az utóbbi idők talán legerősebb Fradija formálódik, a többség nagy örömére egyre növekvő számú magyarral a kezdőben, szóval van alapja az önbizalomnak, lehet mire szerénynek lenni. A másik oldalon viszont a felvidéki mester ül a legrégebben a kispadon az első osztályú csapatok edzői közül, ennek is megvan a maga oka, bizonyára most is kitalál valamit.

Mi pedig csak kérünk egy sört meg egy kapucsínót és reméljük, telt ház előtt, remek hangulatban, magas színvonalú rangadón döntik el egymás között a pontok sorsát a jelenlegi legjobb hazai klubcsapatok.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!