Eltitkolt futballsztárjaink a vasfüggönyön túl
A kommunista Magyarországon, különösen az ötvenes és a hatvanas években a futball többet jelentett egyszerű sportnál. A pályákon megélt sikerek az egész nemzet önbizalmát táplálták, miközben a mindennapokat sokszor a szegénység, a félelem és a pártállami kontroll szőtte át. Az országnak dicsőséget hozó futballistáknak szembe kellett nézniük azzal, hogy nem dönthetnek szabadon a karrierjükről, a sorsukról, erről a hatalom határozott.
Közvetlenül az 1956-os forradalom leverése után, illetve az azt követő évtizedekben ez a feszültség még inkább kiéleződött. A tehetségük okán megcsodált magyar futballisták közül sokan úgy döntöttek, hogy miként akkoriban fogalmaztak, disszidálnak. Miközben kényszerből választott új hazájukban többségük fantasztikus sikereket ért el, idehaza a pártállami Magyarország sajtója gondosan ügyelt arra, hogy a nyugatra szökött sportolókról – különösen a futballistákról – csak annyit tudhasson a közvélemény, amennyi az ideológia szűrőjén átengedhető volt.
Az ünnepelt sztárokból egyik pillanatról a másikra elhallgatott sportolók lettek, ha foglalkozott is velük a sajtó, többnyire negatív kontextusban. Kubala László, Puskás Ferenc, Varga Zoltán, Kű Lajos – csak néhány példa azok közül, akiknek a történetét bemutatjuk az Újratöltve című magazinműsor októberi epizódjában, amely az alábbi linkre kattintva is elérhető.
