Hatvanesztendős a kőkemény védőből lett sikeres edző, Pintér Attila

Elszaladtak az évek: a május 7-én 60. születésnapján köszöntött Pintér Attila nevét 42 évvel ezelőtt ismerhette meg az ország. Az akkor 18 éves középhátvéd ugyanis 1984-ben tagja volt a Bicskei Bertalan vezette ifjúsági válogatottnak, amely korosztályos Európa-bajnokságot nyert Moszkvában a Szovjetunió ellen. Akkoriban nem volt akkora csoda, mint amilyen manapság lenne, hogy a harmadosztályú Salgótarjáni Síküvegyár SE tehetséges futballistájára az Eb után lecsapott a Ferencváros. A remek felépítésű labdarúgó gyorsan alapemberré vált, több éven át szolgálta a zöld-fehér klubot (amelyet rajongásig szeretett és szeret a mai napig), ám legnagyobb szomorúságára arany- helyett kétszer is „csak” ezüstérmet (1989, 1991) akasztottak a nyakába. Ami késik, nem múlik: 13 évvel később edzőként (december végén váltotta Garami Józsefet) bajnokságot nyert az FTC-vel, ám hosszú út vezetett a zöld-fehérek kispadjáig.

Amikor Pintér Attila labdarúgóként elköszönt az Üllői úttól, kölcsönjátékosként belekóstolt a légióskodásba, 13 meccsen futballozott a Beerschotban, s védőként négy góllal tette le névjegyét a belga bajnokságban. Hazatérve rövid ideig újra játszott a Fradiban, majd több csapatban is megfordulva érkezett 1993-ban a Rába ETO-hoz, amelyet a Mágus, Verebes József vezetett, s ez a találkozás döntően befolyásolta a már rutinos labdarúgó jövőjét. A legenda szerint gyakran előfordult, hogy a mester és tanítványa együtt nézett meccset, és az egyik ilyen alkalommal Verebes József megkérdezte Pintér Attilától, mit lát, mire a játékos azt mondta, mérkőzést. Egy hónap sem telt el, s újra közös meccsnézés szerepelt a programban, ám akkor a felvetésre már nem egy szó, hanem részletes elemzőválasz érkezett, a Mágus pedig megjósolta, remek edző válhat a 20-szoros válogatottból.

Pintér Attila profi pályafutását befejezve állt edzőnek, a szamárlétra alsó fokáról indulva, a megyei első osztályban szereplő Koroncótól a szövetségi kapitányságig jutott, s most, 60 évesen a legtöbb éremmel büszkélkedő aktív szakember a magyar labdarúgásban. A pályafutását végigkísérték a nagy találkozások, Celldömölkön olyan elnökkel dolgozhatott, mint Antók Zoltán, akit – bár rendkívül szoros érzelmi szálak fűzték a szüleihez – pótapjaként tisztelt, s akivel aztán Sopronban is nagyot alkotott. Első soproni szerepvállalásakor, 2003 decemberében nem tudott ellenállni a Ferencváros csábításának, amellyel 2004-ben a bajnokságot, a Magyar Kupát és a Szuperkupát is megnyerte. Ez sem volt elég (legalábbis sokaknak nem...), így a szakember visszatért Sopronba, s aztán egy évvel később elégtételt vett a Magyar Kupa döntőjében, ugyanis a Matáv Sopron 5–1-re kiütötte a Ferencvárost.

Neve egészen biztos, hogy bekerült a leghűségesebb magyar város labdarúgásának történelemkönyvébe, majd a győribe is, hiszen 2013-ban – 30 évvel a szakmai példakép, Verebes József együttesének sikerei után – vezetőedzőként ünnepelhetett bajnoki címet az ETO-val. Az akkori időszak munkájának elismeréseként 2013 őszén a Csányi Sándor irányította MLSZ-elnökség Pintér Attilát nevezte ki szövetségi kapitánynak, ám csupán öt meccs jutott neki, s amilyen váratlan volt a kinevezése, olyan hirtelen menesztették, miután a csapat hazai pályán vereséget szenvedett Észak-Írországtól Eb-selejtezőn. Ezt követően Mezőkövesden is szép emlékeket hagyott, ugyanis a barátként tisztelt Tállai András elnöksége alatt előbb az élvonalba navigálta a kisváros csapatát, majd amikor újra visszatért a tabellán éppen nyolc ponttal szerénykedő együtteshez, 13 meccsen át tartó veretlenséggel (ez csúcsot jelentett abban az idényben) az NB I-ben tartotta a csapatot.

Edzői karrierje során folyamatosan képezte, sőt a mai napig képezi magát: a holland stílus, a totális futball áll legközelebb az általa favorizált játékrendszerhez. Taktikai felkészültségét elismerik, ám kemény stílusát gyakorta kritizálták. Sokan megosztó személyiségnek tartják, ennek viszont harsogva ellentmond az, hogy korábbi labdarúgói, futballvezetők, így a Vasast szisztematikus munkával újra az élvonalba navigáló Nagy Miklós, egyesületi elnökök s a klubokban különböző pozícióban dolgozók is jó viszonyt ápolnak az UEFA pro licences szakemberrel. 

Hogy magasra jutott az edzői pályán, az nem kis részben a szeretetteljes családi háttérnek, feleségének, Katalin asszonynak is köszönhető, akivel gyermekükből, Filipből nemcsak NB I-es futballistát, remek embert is neveltek.