Megérik a pénzüket – Vincze András jegyzete

ROSSZ DUMÁVAL tele a padlás: az elmúlt évtized során hallhattuk már eleget, hogy (majd…) kezdenek valamit a magyar futballt amortizáló légiósáradattal, és (majd…) az NB I-be csak minőségi játékosok érkezhetnek, ám tessék… Érdemes végigböngészni, hogy a futballpénzeken tartott külföldiek közül ki mindenki kerülhetett fel a Nemzeti Sport játékosrangsorának legjobb ötven futballistája közé. 

Hogy milyen gyenge a légiósfelhozatal az NB I-ben, azt talán mutatja, hogy a mezőnyjátékosok között a top tízben meghatározó számban vannak magyar gyerekek: Vitális Milán, Gruber Zsombor, Szűcs Tamás, Schön Szabolcs, Bárány Donát, Varga Barnabás (még úgy is, hogy a tavaszt már Athénban játszotta le!), Csinger Márk, Skribek Alen. Na, persze, az örök károgók most jöhetnek, sőt tuti, hogy jönnek is azzal, hogy a „fiatalszabály” miatt van ez a fölény, ám erre írhatom azt, hogy – na és?! Ha a szabály miatt történ(hetet)t meg mindez, akkor még tisztább és élesebb a tükör, hogy igen, a döntés remek lökést adott a honi labdarúgásnak. Jó futballal, jó edzővel, jó csapattal bajnok lett az ETO, s lám, az aranyérmes győriek közül mindjárt négyen ott vannak a kiemelkedő osztályzatátlagot produkáló profik között, amire azt mondja (írja) az ember: na, ők azok a labdarúgók, akik aztán tényleg megérték, sőt eztán is megérik a pénzüket.

Ilyenkor ráadásul jobban kirajzolódik, milyen szakmai huncutságok fedték és fedik el a valódi gondokat: itt és most nem lehet elmélyedni vaskosabb elemzésben, de azért árulkodó, hogy a színmagyar Paksi FC az idén bronzérmes lett, és ha ezt a tettet tesszük mérlegre a nagy költségvetésű, ráadásul légióshadat foglalkoztató klubok produkciójával, akkor még szilárdabb tétellé válik, hogy hozzáértő háttérmunkával a szűk csapatlétszámú NB I szintjén lehet kiválóan (lásd még: magyarosan) teljesíteni. Sokat elmond az is, hogy az NS-osztályzatok alapján az idény legjobbjának járó dicsőség egyetlen ezreden múlt, az élvonalbeli mezőny kétségkívül egyik legjobb képességű kapusa, Szappanos Péter mikroszkóppal is alig látható egységgel előzte meg az ETO középpályását, a tavasszal megtáltosodó Vitális Milánt. Azt hiszem, ez történelmi pillanat is egyben, mert az élen ilyen csekély különbség, ilyen szoros verseny még sohasem volt a Nemzeti Sport (hajdan Népsport) osztályzatrangsorában – és ez is csak erősíti, hogy a magyar futball magyar lábakkal (és persze kapuskesztyűbe bújtatott kezekkel) válhat erősebbé, jobbá, izgalmasabbá, élvezhetőbbé. 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!