Megállíthatatlan Gyirmót, meglepetést okozó újonc – NB II-es értékelés

EGYENES PÁLYÁN A GYIRMÓT, A SZEZON MEGLEPETÉSCSAPATA AZ EGYIK ÚJONC

A várakozásoknak megfelelően a Gyirmót FC Győr magabiztosan vezeti a bajnokságot az őszi szezon után. A klub a nyáron jelentős erősítéseket hajtott végre, így a nyáron kinevezett Bene Ferencnek „csak" össze kellett gyúrnia az újonnan érkező labdarúgókat a klubnál maradókkal. Az Alcufer stadion építése miatt a csapat első hét meccsét idegenben játszotta le, de már akkor is feljutó helyen állt, amikor beköltözött új létesítményébe, amelyet az ősz közepén adtak át. A Gyirmót összességében a legtöbb győzelmet aratta az idényben (10), a legkevesebb alkalommal (2) kapott ki, illetve a legkevesebb gólt (10) kapta. A győriek tehát minden szempontból kiemelkednek a mezőnyből, kisebb kritika csak amiatt érheti az együttest, hogy beleszaladt egy csúnya vereségbe Budaörsön (1–4), illetve hat bajnokiját is „csak” egy góllal nyerte meg.

Elsősorban a góllövőlistát holtversenyben 11 találattal vezető Daru Bencének köszönhetően jól rajtolt a bajnokságban a ZTE FC, amely a 9. fordulót követően 19 megszerzett ponttal a feljutást jelentő második helyen állt. A zalaiak ezt követően – stadionjuk átépítése miatt – minden bajnokijukat idegenben játszották le, ezért sejthető volt, hogy a szezon hajrája nem lesz sétagalopp. Csank János együttese ebben az időszakban Csákváron és Szegeden is vereséget szenvedett (igaz, Gyirmóton bravúrral mentett pontot), de az utolsó három őszi bajnokin hét pontot gyűjtött, és az őszi idény végén ismét feljutást érő pozícióba küzdötte fel magát. Ha a játék nem is volt mindig meggyőző (a kritikusok ezt hozták fel a kék-fehérekkel szemben), az esélyt megteremtette magának a csapat, hogy tavasszal a feljutásért küzdjön.

Az őszi szezon meglepetéscsapata egyértelműen a Budaörsi SC, amely újoncként a 3. (!) helyen áll a bajnokságban. Az együttest a nyáron sokan lesajnálták, főleg akkor, amikor az erősítéseket vették számba, Miskei Attila játékosai azonban alaposan rácáfoltak a várakozásokra. Pedig a Pest megyeiek számára nem indult könnyen a szezon, a Magyar Labdarúgó-szövetség csak később adta meg az engedélyt a hazai mérkőzések Budaörsön történő lebonyolítására, az első meccset a Balmazújváros ellen így Csákváron játszotta le a Budaörs. Az igazi lendületet a Szolnok 3–2-es, idegenbeli legyőzése adta meg a csapatnak, amely később olyan ellenfeleket fektetett két vállra, mint a Gyirmót (a győrieket 4–1-el küldtek haza) és a Mezőkövesd. A Budaörs igazi ereje a csapategységben rejlett, és a remek szereplés után már csak az lesz a kérdés, hogy az eredeti célt, a bennmaradást mennyire merészre változtatják a vezetők.

CSALÓDÁST OKOZOTT A MEZŐKÖVESD ÉS A SZOLNOK, REMEKELT A SZEGED ÉS A KISVÁRDA

Nem sokan gondolták volna, hogy a negyedik helyen a Szeged 2011-GA telel majd. A nyáron vezetőedzőnek kinevezett Klausz László korábban a Grosics Akadémián dolgozott, így volt rálátása a csapatra és a tréner meg is találta azokat a rutinos, illetve fiatal játékosokat is, akikkel sikeres tudott lenni. A gólvágó Germán Tamás mellett Szántai Levente is remek produkcióval rukkolt ki, míg az ifjabbak közül Geiger Norbertet, Farkas Márkot, Szabó Pétert és Király Patrikot illeti dicséret. Érdekesség, hogy a csongrádiak két nagy pofonba is beleszaladtak (4–0-s vereség Kisvárdán, 5–0-s zakó Ajkán) az ősz során, de mindkét esetben gyorsan felálltak a padlóról, és a következő meccsüket megnyerték.

Várakozáson alul teljesített a Mezőkövesd Zsóry, ahol a 13. fordulót követően edzőváltás is történt, Benczés Miklós helyét megbízott edzőként a szakmai igazgató, Tóth László foglalta el. Pedig a 6. fordulóig úgy tűnt, hogy minden rendben, a borsodiak veretlenül vezették a bajnokságot, ezt követően azonban csak kétszer tudtak nyerni, hazai mérlegük pedig egészen „riasztó” lett, mivel utolsó öt otthoni meccsükön csupán egy pontot tudtak begyűjteni! A játékosállomány alapján jóval többre lenne képes az 5. helynél a Zsóry, viszont a feljutást jelentő második hely így is belátható távolságon belül maradt, hiszen csak négy pont a hátrány. Télen biztosan új edző ül majd le a kispadra – sok függ attól, hogy a jövőbeli tréner mennyire tudja felrázni az együttest és a keretben milyen változások történnek majd.

Nehezen indult az újonc Kisvárda Master Good idénye, Soós Imre együttese első két mérkőzését elbukta, utána viszont hét bajnokiból négyet megnyert, ezeken mindössze négy gólt kapott. A csapat az előkelő ötödik helyen zárt, a legtöbb gólt szerezte a bajnokságban, és talán furcsa, de ebben a legnagyobb szerepe a rutinos középpályásnak, Erős Gábornak volt, aki 35 évesen 10 góllal bizonyította – ezen a szinten meglévő – klasszisát. A szintén tapasztalt Rajczi Péter pedig csereként beállva is összehozott három találatot, amely szintén pontokat eredményezett, miközben a szakmai stáb a „fiatalszabálynak” is igyekezett megfelelni (általában a kapus Ivancsics Alex, a jobbhátvéd Csilus Tamás és a támadó Koszta Márk játszott). A szabolcsiak tavasszal sokszor játszanak majd idegenben (tíz alkalommal), de a kieséstől szinte biztosan nem kell majd tartaniuk.

Ismét kiesőjelöltnek titulálták az Aqvital FC Csákvárt a szezon előtt, mivel a Fejér megyeiek elveszítették két leggólerősebb támadójukat, Gajdos Zsoltot és Horváth Rolandot. Toldi Gábor (és Bognár György) együttese azonban már a szezon elején bizonyította, hogy nem a hátsó régióban kíván állomásozni, hiszen a csákváriak három győzelemmel kezdtek (a Kisvárda otthonában 2–0-s hátrányból fordítva győztek) és bár ezt négy vereség követte, később a fontos meccseket (a Vác és a Szolnok ellen) hozta a csapat, amely az egyedüli a mezőnyben, amely nem játszott döntetlent. A gárdát az eddigiektől eltérően nem a kiemelkedő egyéni teljesítmények, hanem a jó csapatmunka jellemezte, ezt bizonyítja, hogy három játékos is (Molnár Tibor, Makrai Gábor és Bakos Szabolcs) négy góllal áll a házi góllövőlista élén.

Felemás őszön van túl a nyáron az NB I-ből kieső Dunaújváros PASE. Artner Tamás együttese rosszul kezdett, az első négy meccséből hármat elveszített (igaz, mindet idegenben játszotta le), de később stabilizálódott az együttes, és felzárkózott a középmezőnyhöz. A kapuban stabilitást jelentett a 41 éves Szűcs Lajos, és a szakmai stáb folyamatosan arra törekedett, hogy fiatal játékosokat beépítsen a csapatba, ezáltal megfelelve a „fiatalszabálynak”. A szezon legfölényesebb győzelmét a Dunaújváros aratta (6–0-s siker az Ajka otthonában), de az azonnali visszajutásnak nincs realitása.

A feljutást tűzte ki célul a szezon előtt a Szolnoki MÁV, amely jobban nem is kezdhette volna a bajnokságot, hiszen első három meccsén 9 pontot szerzett. Az ezt követő hét meccsén azonban ötször is kikapott, ez pedig Kis Károly állásába került, pedig a trénerrel tavasszal még szerződést hosszabbítottak a klub vezetői. Az edző pótlását házon belül oldották meg, Csábi József lépett elő vezetőedzővé, aki a szezon hajrájában két remek eredményt is fel tudott mutatni, hiszen a Tisza-partiak legyőzték a Gyirmótot és négy gólt szerezve a Balmazújvárost. Az ősz összességben így is csalódás, gyógyírt az jelenthet, hogy (holtversenyben) a Szolnok adja a góllövőlista vezetőjét, a 11 gólos Gajdos Zsolt személyében.

Jól kezdte a másodosztályt a Balmazújváros, első öt találkozóján 9 pontot szerzett, és a stabil szereplés szinte végig jellemző volt a hajdúságiakra, amely az előző bajnokságban látott hosszú bukdácsolás után mindenképpen pozitívumnak tekinthető. A Balmaznál emellett fontosnak tekintették, hogy a „fiatalszabálynak” megfelelve folyamatosan szerepeltessenek ifjú korú labdarúgókat: Nagy Kevin, Varga Kevin, Gazsi Tamás, Karikás Krisztián meg is mutatta tehetségét. Emellett a jó csapategység kialakítására is nagy hangsúlyt fektetett Feczkó Tamás vezetőedző, aki nyugodt tavaszra készülhet a csapat élén.

NAGY A TÜLEKEDÉS HÁTUL, BAJBAN AZ AJKA, A VÁC ÉS A SOROKSÁR

Sokan biztos kiesőnek könyvelték el a Soproni VSE-t, amely sokáig nem is cáfolta eme vélekedést, a bajnokság elején – az idősebb soproni mag mellett – főként szombathelyi fiatalokat szerepeltelő csapat első öt találkozóján egyetlen pontot tudott összekaparni. Supka Attila irányítása alatt azonban a gárda szép lassan összeérett, volt egy hárommeccses győzelmi szériája, és összességében éppen a közvetlen riválisnak tekinthető ellenfelek elleni meccseket nyerte meg a csapat, hiszen győzött a Vác, a Siófok, a Szolnok és a Soroksár ellen is. A Sopron gólfelelőse Zamostny Balázs volt, a 23 éves támadó a bajnokságban hétszer, míg a Magyar Kupában ötször talált a kapuba.

Szinte csak a bajnokság kezdetére állt össze a Siófok kerete, ennek ismeretében dicséretes eredmény a csapat 12. helyezése. Ettől függetlenül Goran Kopunovics fiatal átlagéletkorú együttese pozitív és negatív értelemben is tudott meglepetést okozni, hiszen legyőzte többek között a ZTE-t és a Mezőkövesdet, de simán kikapott otthon a Soprontól, míg Szigetszentmiklóson az utolsó öt percben kapott két góllal veszített két pontot. Az összesen hat gólig jutó Ivancsics Gellért, illetve az öt találatot elérő Nagy Dániel voltak a csapat „vezérei”, így a Balaton-partiak viszonylag nyugodtan vonulhatnak a téli szünetre.

Horváth Ferenccel kezdte el a szezon az SZTK-Erima, az együttest a 9. fordulóig irányította a tréner, amely akkor négy győzelmet is aratva a 7. helyen állt. Horváth Fehérvárra távozása után a régi-új edző, az egyéves eltiltását maga mögött tudó Vágó Attila vette át a csapatot, amely azonban az ősz hátralévő részében nyeretlen maradt, két vereség mellett mindössze négy döntetlenre volt képes. Pedig a keret nem rossz, a csatársor mégis gyengén teljesített, Vágó irányításával hat találkozón csak hétszer talált be és a korábbiaktól eltérően a védelem is sebezhető volt, ezt jelzi, hogy a Szigetszentmiklós a második legtöbb gólt kapta a bajnokságban. A szezon krónikájához tartozik, hogy a szakmai igazgató, Várhidi Péter úgy döntött, távozik a klubtól, az ő szerepköre egyelőre nincs betöltve.

Hosszú évek óta stabil NB II-es szereplő az FC Ajka és az idei bajnokság is úgy indult, hogy a bakonyiak valahol a középmezőnyben helyezkednek majd el. Tizenegy meccs után 15 megszerzett ponttal ez realizálódott is, hiszen ekkor a 8. helyen álltak, jött azonban a Dunaújvárostól hazai pályán elszenvedett 6–0-s vereség (a klub NB II-es történetének legsúlyosabb veresége), amely demoralizálta a gárdát és mivel az utolsó három meccsen csak egy pontot tudtak összekaparni, kieső helyre zuhantak vissza. A csapat házi góllövőlistájának vezetője négy góllal a 37 esztendős Sowunmi Thomas (aki már pályaedző is egyben), ez pedig azt mutatja, hogy a jó nevekből álló (Stieber András, Sándor István, Gőcze Gergő) együttes tagjai közül sokan csődöt mondtak.

Nem az utolsó helyen telel az újonc Vác FC, amely a korábbiak fényében már pozitívumnak tekinthető. A piros-kékekhez a nyáron vezetőedzőnek Sisa Tibor érkezett, akinek nem volt könnyű dolga. A váciak első hat bajnokijukat el is bukták, első pontjaikat a Szolnok ellen szerezték meg, de ez sem adott lendületet a gárdának, amely az ezt követő öt meccsen is csak két pontot tudott szerezni. A gyenge szereplés során többször is felvetődött az edzőváltás lehetősége, de a klubvezetőség bizalma mindvégig töretlen maradt a nyáron kinevezett Sisa Tibor iránt – a Soroksár elleni vereség után azonban a tréner önként beadta lemondását. Az utolsó három fordulóra megbízott edzőként Nagy Tibor ült le a kispadra, akivel három meccsen többet, hét pontot szerzett a csapat, így nem reménytelen a helyzete a tavaszi folytatás előtt. A váciak idegenben mindössze két pontot tudtak szerezni, ezen feltétlenül javítaniuk kell, ha bent akarnak maradni.

Zaklatott őszön van túl a Soroksár SC, amely a nyáron érkezett Albert Flórián, Szabados György edzőpárossal kezdte el a szezont, de a gárda csak az 5. fordulóban tudta megszerezni első pontját és bár ezt követően négy fordulón keresztül veretlen maradt, az első 9 bajnokijából csak egyet nyert meg. A 9. fordulóban, a Budaörstől elszenvedett vereség Alberték állásába került, a kispadot pedig az a Lucsánszky Tamás foglalta el, aki korábban már dolgozott Soroksáron, de a győzelmek csak nem jöttek – a hátralévő hat találkozóból is csak egyet tudott megnyerni a XXIII. kerületi gárda, amely ráadásul a Sopron elleni vereség miatt végül az utolsó helyre csúszott vissza. A gyenge szereplés egyik oka a vészes csatárhiány volt, hiszen két gólerős támadó, Lovrencsics Balázs és Koós Gábor is súlyos sérülést szenvedett őket pedig nem tudtak pótolni egyik szakmai stáb sem; nem véletlen, hogy az együttes a Váccal holtversenyben a legkevesebb gólt szerezte a bajnokságban.