Megyei foci: kis híján tragédia! Életet mentett az asszisztens

Mint arról a baon.hu beszámolt, a Tiszaalpári SE–Helvéciai SE mérkőzés 50. percében az egyik hazai védő egy előreívelt labdára mozdulva belerohant Berényi Péter vendégjátékosba, aki tompítatlanul a földre esett és a szájából elkezdett ömleni a vér. baon.hu beszámolt, a Tiszaalpári SE–Helvéciai SE mérkőzés 50. percében az egyik hazai védő egy előreívelt labdára mozdulva belerohant Berényi Péter vendégjátékosba, aki tompítatlanul a földre esett és a szájából elkezdett ömleni a vér.

A 20 éves futballistához elsőként Váczi Zoltán játékvezetői asszisztens ért oda, és csak gyors közbeavatkozásának köszönhető, hogy nem lett tragédia a drámai esetből.

„Tőlem hat-hét méterre történt az ütközés – idézte fel a Baonnak a történteket Váczi. – Amint a fiatalember a földre zuhant, rögtön tudtam, hogy nagy a baj. Ordítottam a játékvezetőnek, hogy állítsa meg a meccset és futottam a sráchoz. Láttam, hogy elvesztette az eszméletét, valószínűleg agyrázkódást szenvedett. Belülről felszakadt a szája, erősen vérzett. Próbáltam a nyelvét előrehúzni, nehogy megfulladjon, ez szerencsére sikerült is.”

„Ahogy kiszabadítottam a nyelvét, nagyon hörgött, majd elkezdett rázkódni. Azt hittem, epilepsziás rohama van, de szerencsére nem erről volt szó. Nem kapott levegőt, a száját ekkor már a zászlóval kellett szétfeszíteni. Az egyik hazai játékos, Hekkel Zsolt és a Helvéciai SE szakosztályvezetője, Liptai Imre segített oldalra fordítani. Innentől kezdve kicsit jobban lélegzett. Ott voltam vele egészen addig, amíg a mentő meg nem érkezett. Vízzel hűtöttem a nyakát, és beszéltem hozzá, már csak azért is, hogy az anyukáját megnyugtassam. Majd a mentő vitte kórházba a fiatalembert.”

Váczi Zoltán elmondta, a munkahelyének köszönhetően tudta, mit kell tennie. Ugyanakkor elárulta, még mindig megviselik a történtek.

„A munkahelyemen évente vannak egészségügyi és elsősegély-tanfolyamok, de egy ilyen helyzetre nem lehet tökéletesen felkészülni. Hiába tudja az ember az elméletet, más a tanultakat a gyakorlatban alkalmazni. Szerencsére nyugodt tudok maradni stresszhelyzetekben, ez már többször kiderült.”

„Lelkileg azért igencsak igénybe vett. Ám még jobban az, amikor a szülőkkel találkoztam. Ők egyébként szemtanúi voltak az ijesztő ütközésnek, mert kijöttek a fiuknak szurkolni. Rossz belegondolni, milyen nehéz perceket élhettek át. A történtek után egy hét múlva a Városföld–Kiskunfélegyházi Vasutas meccsen voltam asszisztens, és egyszer csak váratlanul a szülők jöttek felém. Az apuka elsírta magát, majd átadott egy ajándékcsomagot és egy névre szóló kupát, aztán átölelt, és azt mondta: »köszönöm, hogy megmentetted a fiam életét«… Nagyon jólesett ez a gesztus.”