A magyar labdarúgás történetének legfényesebb sikere egyúttal a legfájóbb mozzanata is: az aranyéremre esélyesnek tartott Aranycsapat a svájci világbajnokság berni döntőjében 2:0-s vezetés után 3:2-re veszített az NSZK válogatottjával szemben. Évtizedeken át firtatta a fájó vereség okait a hátország, az idősebb nemzedék tagjaiban hatvanöt év után is sebeket tép fel a bukás említése, a kudarc magyarázata mind a mai napig vitatémát szolgáltat. Az elrontott csapat-összeállítás, Puskás Ferenc sérülése, a felázott talaj, a Brazília elleni kemény ütközet nyomai, az Uruguay elleni, hosszabbításba torkolló elődöntő fáradalmai, a németek cserélhető csodastoplija, a győztesekkel kapcsolatban emlegetett doppinggyanú, a játékvezető hibái, a 6:3 sérelmét nem felejtő angol bíró antipátiája, a túlzott magabiztosság, a döntő előtti éjszakázás mind-mind felvetődött a váratlan eredmény esetleges indokaként. Ám hiába minden igyekezet, a titkot megfejteni lehetetlennek bizonyult. Azt ugyanis évtizedeken át Somogytarnócán őrizték...