Menetelő Loki, remeklő Pécs, felzárkózó Vasas – NB II-es értékelés

KIEMELKEDŐ LOKI, VÁRAKOZÁSON FELÜL TELJESÍTŐ PÉCS ÉS BUDAÖRS

A másodosztályba 27 év után visszazuhant Debreceni VSC szinte NB I-es kerettel vágott neki a bajnokságnak, majd az idény közben a bizonytalankodó Zöldesi Illés miatt kapusposzton Gróf Dáviddal, a középpályán pedig Dzsudzsák Balázzsal tovább erősödött, így nem meglepő, hogy nyolc pontos előnnyel vezeti a táblázatot. A Loki a legtöbb győzelmet aratta (14-et), a legtöbb gólt rúgta (50-et), a második legkevesebbet kapta (16-ot), és a 6. forduló óta folyamatosan az élen áll – mindezt elsősorban szászázalékos hazai teljesítményének köszönheti. Bár csak egyszer kapott ki – augusztus 23-án, Gyirmóton – házon kívüli mérlegében a négy győzelem mellett hat döntetlen szerepel, így vendégként csak a negyedik a mezőnyben.

Az ősz legpozitívabb meglepetését a Pécsi MFC szállította: a Vas László vezette – és a 81 esztendős Garami József szakmai tanácsadó által is támogatott – együttes újonc létére a második, azaz feljutó helyen fejezte be az évet úgy, hogy a legkevesebb gólt (11-et) kapta a mezőnyben. Tizenöt meccsen maradt érintetlen a hálója, előbb egy 549, majd egy 727 perces góltalansági szériája volt. (Csak összehasonlításképpen: két évvel ezelőtt az újoncként az NB I-be feljutó Kaposvár harmadik volt a bajnokságnak ebben a szakaszában – a tavasz nagy kérdése lesz, hogy a pécsiek megismétlik-e a somogyiak „csodáját”?)

A harmadik helyen telelő Budaörsi SC az egyik olyan csapat az NB II-ben, amely még nem játszott döntetlent, 13-szor nyert és 8-szor veszített. Az őszt ugyan csapnivalóan kezdte, négy forduló után mindössze három pontja volt, utána azonban elkezdtek jönni a győzelmek, és az sem törte meg a lendületet, hogy a Pakshoz távozott Bognár György vezetőedzőtől addigi segítője, Márkus Tibor vette át a stafétabotot. Sőt, ezután következett egy hatmeccses diadalsorozata, a záró hat fordulóban azonban négyszer kikapott, és csak hat pontot szerzett. Pályaválasztóként továbbra is Tatabányán játssza a meccseit, ez némi magyarázatot ad arra, hogy miért csak tizedik (6–0–3) a hazai tabellán, vendégként viszont nem volt jobb csapat nála (7 diadal és 5 kudarc).

Hiába erősítette meg jelentősen keretét a Vasas, a rajt nagyon nem sikerült az angyalföldieknek, így a klubvezetőség a 6. forduló után meg is vált Bene Ferenc vezetőedzőtől. Helyette az a Schindler Szabolcs foglalta el a kispadot, aki a 2020–2021-es bajnokságot még a Békéscsaba vezetőedzőjeként kezdte el. A piros-kékeknél döcögős kezdés (három bajnokin mindössze egy pont) után megtalálta az összhangot a neves játékosokkal, ennek mindenképp bizonyítéka, hogy ezt követően együttese tíz bajnokijából kilencet megnyert, míg egyszer döntetlent játszott. Az, hogy nem feljutó helyen telel a Vasas, a Békéscsaba elleni szezonzárón elszenvedett vereségnek „köszönhető”, igaz, szeptember elején, a mély gödör időszakában talán senki nem gondolta volna, hogy az angyalföldiek télen ilyen közel lesznek a feljutó helyhez.

A KÖZÉPMEZŐNYBELI HELYEZÉSEKBE A VÍRUS IS BELESZÓLT

Ellentmondásosan szerepelt a Gyirmót FC Győr: szenzációsan rajtolt, az első öt meccséből négyet megnyert, közben legyőzte a Lokit és a Budaörsöt, majd később a Vasast is, ugyanakkor ki tudott kapni a Csákvártól és az újonc Szentlőrinctől (utóbbitól kétszer is), így az ötödik pozícióból vág neki az új esztendőnek. Lemaradása öt pont a feljutást jelentő második helyezettől.

A kiesést tavasszal csak a bajnokság lezárását megelőző három győzelemmel elkerülő Szombathelyi Haladás ezen az őszön erős középcsapattá fejődött Mátyus János irányításával. Az egykori hátvéd elsősorban a csapat védekezését tette rendbe, ennek eredményeként 11 meccsen maradt érintetlen a szombathelyi gárda hálója és az ősszel kapott 20 gól holtversenyben a harmadik legkevesebb a mezőnyben. A Hali dicséretére szól, hogy három olyan meccse volt, amelyen legalább négygólos különbségű diadalt aratott, és az sem vetette nagyon vissza, ha a járvány következtében tartalékosabban kellett felállnia.

A Soroksár SC továbbra is megbízható középcsapat, a tavaszi 10. helyhez képest most a hetediken áll. Pedig a szezont halványan kezdte, hat játéknap után még csak öt pontja volt. Ezt követően összekapta magát, szorgalmasabban gyűjtötte a pontokat, és még azt is jól átvészelte az együttes, hogy a vezetőedző, Lipcsei Péter előbb koronavírusos fertőzés, majd eltiltás miatt több meccsen nem ülhetett le a kispadra. Előfordult, hogy segítője, Dejan Milovanovics, illetve Szabó Csaba erőnléti edző irányította a fővárosi együttest, amelynél a visszatért Lovrencsics Balázs 13 gólt hozott össze az ősszel.

Markáns középcsapattá vált a Szolnoki MÁV, azonban egyben kissé kétarcú is: Csábi József együttese hazai pályán remekelt, nyolcszor nyert – ezzel a második legjobb otthoni mérlegű –, de idegenben egyszer sem tudott győzni, csak hét döntetlennel szerzett pontokat.

Ha van csapat, amelyik komolyan megszenvedte a járvány következményeit, akkor az a Békéscsaba 1912 Előre. A lila-fehér együttes a 7. forduló után előbb edzőjét, a Vasashoz átcsábított Schindler Szabolcsot vesztette el, majd október végén a játékosok többsége dőlt ki hetekre a keretből. Bár a legtovább volt veretlen a mezőnyben – először a 10. körben, odahaza a Barcikától kapott ki, ekkor már Preisinger Sándor irányított a kispadról – később egy ötmeccses gólképtelenségi és vereségszériát produkált a pozitív koronavírustesztek miatt több fordulón keresztül zömmel ifijátékosokkal kiálló Csaba, amely a Lokihoz el sem utazott Debrecenbe. Az őszi szezon vége megint szép lett, fölényes győzelem a Szeged ellen (4–1), majd bravúr a Vasas (3–2) otthonában.

Hányattatott ősze volt az ETO FC Győrnek is, amely Tujfel Péter irányításával vágott neki a szezonnak, ám a vezetőedző az eredménytelenség hatására – a dorogi vereség után kieső helyen álltak a győriek – az 5. fordulót követően lemondott. Átmenetileg Király József vette át a csapatot, akivel meglett az első győzelem, majd Csató Sándort nevezték ki, ő mindjárt egy 5–0-s diadallal indított Kazincbarcikán. Ezzel azonban még nem széledtek szét a viharfellegek az ETO Park fölött, mert itt is jöttek a pozitív teszteredmények, és ez átmenetileg visszavetette a csapatot. Az eltiltott csapatkapitány, Priskin Tamás visszatérése hozta meg a kedvező fordulatot a Siófok ellen, innentől fogva hét meccséből ötöt megnyert az ETO. A záráson azonban alulmaradt Kaposváron, így most nyolc-nyolc győzelemmel és vereséggel, öt döntetlennel éppen a 10. helyen tanyázik a győri alakulat.

A Nyíregyháza Spartacus remekül kezdte a bajnokságot, három forduló után hibátlan mérleggel az élen állt, ettől kezdve azonban hullámzóvá vált a teljesítménye. Pozitívum, hogy Gálhidi György együttese nyerni tudott Gyirmóton, ikszelt Pécsen, és másodpercekre volt attól, hogy a Lokit is legyőzze. Ugyanakkor kikapott például a sereghajtó DEAC-tól, az utolsó öt fordulóban nyeretlen maradt és így a mezőny második felébe csúszott vissza. Igaz, ebbe jelentősen belejátszott, hogy a szabolcsiakat novemberben kapta el a járvány, ezért az idény végén megfiatalított csapattal álltak ki.

Tipikus középcsapat az FC Ajka, amely az 5. forduló után még az élen állt – igaz, addig négyszer otthon játszott. Azóta viszont sűrűbben jöttek a vereségek, amelyek számát (11) tekintve holtversenyben a második legrosszabb a mezőnyben. Kis Károly együttese inkább saját közönség előtt veszélyes, a hazai tabellán 6–1–4-es mérlegével a hetedik, vendégként viszont a kiesőjelöltektől is ki tud kapni, és eddig mindössze hét pontot kapart össze. A végletek csapata volt ősszel: egy ötöst rúgott Csákváron, viszont ugyanennyi gólt kapott odahaza a Budaörstől, illetve a Loki otthonában. A góllövőlistát vezető Nagy Mihály Krisztián Csákváron négyszer is beköszönt, ez az egyetlen mesternégyes ősszel.

Az előző bajnokságot ötödikként záró BFC Siófok mindjárt a rajton beleszaladt egy 5–1-es hazai vereségbe a Haladás ellen, és ebből már sejteni lehetett, hogy ez az év nem lesz annyira sikeres. Gál István irányítása mellett ugyan legyőzte a Gyirmótot és a Vasast a Balaton-parti együttes, de mivel a 14. fordulót követően a 17. helyre csúszott vissza, közös megegyezéssel megváltak a vezetőedzőtől. Helyére az idényt még a Kaposvárnál kezdő Waltner Róbert érkezett, akivel a következő hét mérkőzésen 12 pontot gyűjtött a Siófok, közben legyőzte a Budaörsöt is. Így már kedvezőbb helyzetből, a 13. helyről várhatja a tavaszt, előnye hat pont a kieső zónától.

Nehézkesen indult az idény a Szeged-Csanád Grosics Akadémia számára, amely csak a hetedik fordulóban szerezte meg első győzelmét (2–1). Dobos Barna együttese ezután felzárkózott a középmezőnyhöz és ott is maradt, de ennél összességében többet vártak a szegedi drukkerek. Az együttes mindössze 19 gólt szerzett, amely holtversenyben a második legkevesebb a bajnokságban.

A nyári NB I-es kiesés után döcögősen indult a Kaposvári Rákóczi idénye, az első győzelmére egészen a 8. fordulóig kellett várni – igaz, akkor már Várhidi Péter irányította az együttest, mert a hetedik kör után Waltner Róberttől megváltak a vezetők. A csapat a korábbi szövetségi kapitánnyal elindult felfelé, azonban a keretet és a szakmai stábot elérte a koronavírus-járvány, rengeteg labdarúgó kiesett, így az ősz hajrájában visszaesett a teljesítmény – igaz, az utolsó játéknapon az ETO-t így is legyőzték a somogyiak.

SZÉLSŐSÉGES BARCIKA, VISSZAESETT A DOROG, IDEGENBEN „NULLÁS” DEAC

Sokan lesajnálták a rajt előtt a Szentlőrincet, de az újonc bebizonyította, hogy nem szabad rá csak úgy legyinteni. Tény, Marián Sluka együttese nehezen vette fel a ritmust és lassan „szokott bele” az NB II-be, de a kezdeti botladozások után – 5–1-es kiütés a Vasastól, 4–0-s vereség az Ajkától – a baranyaiak figyelemre méltó eredményeket értek el és az őszi hajrára elkerültek a kieső helyről. Utolsó öt bajnokijukon tíz pontot szereztek – ebből négyet már saját stadionjukban, hiszen az MLSZ a kozármislenyi albérlet után engedélyezte, hogy utolsó két bajnokiját már a szentlőrinci stadionban rendezhessék meg.

A szélsőségek jellemezték a Kazincbarcikai SC őszét. A borsodiak a gyengécske rajtot követően egymás után négyszer nyertek, és úgy tűnt, egyenesben jönnek – igaz, hiába költözhettek vissza hosszú évek után felújított stadionjukba, hazai pályán először csak október 4-én, a Csákvár ellen nyertek (2–1). Az ősz második felében aztán hullámvölgy következett (öt meccsen mindössze egy pont), ez pedig Vitelki Zoltán vezetőedző állásába került. A megbízott edző, Kriston István irányításával a Vasas elleni vereség után legyőzték az Ajkát, így nem telelnek kieső helyen. Büszkék persze nem lehetnek magukra a barcikaiak, akik a leggyengébb hazai mérleggel szerénykedtek (mindössze 8 szerzett pont), és holtversenyben a DEAC-cal a legkevesebb gólt szerezték (17-et). A klub a mai napon aztán bejelentette, hogy a továbbiakban Pacsi Bálint irányítja az együttest.

Jól kezdte a bajnokságot a Dorogi FC, de a remek rajtot mélyrepülés követte, a Komárom-Esztergom megyeiek sorozatban nyolc bajnokin át képtelenek voltak nyerni, amely Németh Szabolcs vezetőedző állásába került. A tréner helyett az addigi asszisztensedző, Fenyvesi László vette át a stafétabotot, de komoly javulás vele sem következett be, a csapat mindössze az éppen vírus által sújtott Kaposvárt tudta legyőzni, így kieső helyről várja a tavaszt.

Az ősz egyik legnagyobb mélyrepülését az Aqvital FC Csákvár mutatta be: az előző pontvadászatot a negyedik helyen záró együttest már a bajnokság elején elérte a járvány, és ez is közrejátszott abban, hogy sokáig utolsó volt és csak a 13. fordulóban aratta első győzelmét – azt is idegenben. Ezt egyből újabb két diadal követte, majd jött egy újabb hullámvölgy, így a tavaszt a 19. helyről várja Visinka Ede gárdája. Bár a legtöbb gólt kapta a mezőnyben (43-at), a szakemberek szerint játéktudása alapján nem kellene kiesőjelöltnek lennie.

A biztos bennmaradást jelentő 17. helytől 10 pont távolságra az újonc DEAC. A debreceni „egyetemisták” Balogh Pál irányításával kezdték el az idényt, de mivel az együttes az első 12 bajnokijából tízet elveszített (kettőt megnyert), a Vasas elleni 4–1-es vereség után a klubvezetőség megköszönte a szakember munkáját. A tősgyökeres debreceni Sándor Tamás ült le ezt követően a kispadra, de számottevő javulás az eredményekben nem következett be, csak a játékban; a DEAC utolsó kilenc meccséből hetet elveszített, ebben a periódusban csak a Szentlőrincet és a Soroksárt verte meg. A gyenge szereplés egyik oka, hogy a debreceniek mind a tíz idegenbeli meccsüket elveszítették.