Megyei futball: a játékvezető mentette meg az életét, majd folytatta és gólt szerzett

A megye II-es bajnokin egy ütközés következében maradt lent a földön a vendégek játékosa, Dienes Tamás, aki elvesztette az eszméletét, nyelve pedig hátracsúszott a torkába. Ekkor sietett oda segíteni a cigándiak klubigazgatója, a mérkőzésen játékvezetőként tevékenykedő Belicza János, aki stabil oldalfekvésbe helyezte a sátoraljaújhelyi játékost, majd egy szakszerű mozdulattal helyre tette a nyelvét.

„A mérkőzés 42. percében a hazai játékos szabályosan becsúszó szerelést hajtott végre a vendégjátékossal szemben, aki elesett, de sajnos nem tudta védeni a fejét, ezáltal tompítani az ütközést, így az állára érkezett. A földről még megpróbált felállni, de elájult. Szerencsére a közelben voltam egy hazai játékossal együtt, aki rögtön jelezte, hogy nagy a baj. Azonnal odaléptem és stabil oldalfekvésbe helyeztem. Azt tanították, hogy ilyenkor a nyelvét kell először nézni, nehogy lenyelje. Szerencsére sikerült időben kihúzni, ráadásul a sípot időközben a foga közé helyeztem, nehogy szájzárat kapjon. Perceknek tűnt az a pár másodperc mire újra feleszmélt, de szerencsére több játékos is a segítségemre volt! A legfontosabb, hogy a fiatal focista rendben van és nem történt maradandó sérülése” – idézi a cigándi klubhonlap Beliczát.

A megyei mérkőzéseken nincs orvosi stáb, így nagy szükség volt a klubigazgató jelenlétére. Dienes Tamás végül csodával határos módon folytatni tudta a játékot, ráadásul az 5–0-ra megnyert meccsen gólt is szerzett az 58. percben.

„Tisztán szereltek, viszont nem tudtam védekezni a szemben jövő játékossal, és a térdével eltalálta az állkapcsomat – emlékezett vissza a történtekre a boon.hu-nak a napokban éppen érettségiző, Sátoraljaújhelyen élő Dienes Tamás. – Azon nyomban elveszítettem az eszméletem, és csak arra keltem fel, hogy pofozgatnak, és nyúlkálnak a számban. Hálás köszönetem Belicza Jani bácsinak a gyors segítségért, és mindenkinek, aki ott volt. Lementem, majd amikor visszamentem a pályára, le is fújta az első félidőt. A szünetben mondták, hogy akkor lecserélnek, de jeleztem, nem szükséges, mert jól vagyok, és szólni fogok, ha ez nem így lesz. Visszamentem tehát a második félidőre, és sikerült is elérnem egy gólt. Ez az eset önmagában nem tántorított el a futballtól. Újhelyben hét éve játszom, a nyáron kiderül, tudom-e ugyanezt, ugyanígy csinálni, ugyanis szerződéses katona szeretnék lenni.”