Amikor Varga Zoltán vihart kavart az Üllői úton

(Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton)

A Furulyás Jánossal közvetlenül folytatott telefonbeszélgetés előtt egy barátján keresztül megszondázták Zolit, lenne-e a Ferencváros edzője, s amikor már a klub elnöke volt a vonalban, Furulyás azt kérte, Varga jöjjön haza az edzőválasztásra, amelyet a Népligetben tartottak.

CSAK A PÉKMESTER SZAVAZOTT A RIVÁLISRA

De hogyan, pontosabban miért kerülhetett Varga Zoltán képbe? Ő maga így fogalmaz életrajzában: „(…) Nem tudom, mit is akartak tőlem, miért hívtak. A későbbi események ugyanis azt bizonyítják, nem számoltak komolyan velem, inkább valami csalétek voltam (…), akire aztán majd rá lehet rakni a balhét, ami akkor már kialakulóban volt.” Mondjuk ki, ez a feltételezés néhány év távlatából igazolódni látszik. Nem csak a futballpályán folyt a harc, a klubépületben a koncért marakodtak.

Két kérdés foglalkoztatta a közvéleményt: mi lett a BL-szereplésért járó 508 millió forint sorsa – ekkora összegről tett említést az UEFA közleménye –, továbbá a közelgő privatizáció. A zöld-fehér szurkolók meg voltak győződve arról, hogy Novák Dezső után – aki edzőből szakosztály-igazgató lett – újra Nyilasi Tibor ül le a kispadra. Nyilasi Novák előtt 1992-ben bajnoki címre vezette a Fradit, ám a kulisszák mögött rebesgették, Szívós Istvánnal nem felhőtlen a kapcsolata, mert az ügyvezető nem nézte jó szemmel, hogy a tréner jó viszonyt ápol a FTC privatizációja iránt érdeklődő Vico cég első emberével, néhai Fenyő Jánossal. Biztos, ami biztos, Furulyás kapcsolatba lépett Vargával…

Lássuk be, zseniális húzás: öt évvel korábban, Albert jubileumi mérkőzésén a szurkolók minden várakozást felülmúló ovációval fogadták, ugyanezek a drukkerek ugyanolyan kitörő lelkesedéssel várták edzői szerepvállalását, hogy végre az ő Fradijukért dolgozik. Ez lesz az igazi rendszerváltás -- miközben senki sem akart rendszerváltást a zöld-fehéreknél. 1996. szeptember 13-án pénteken a szakosztályelnökség 14:1 arányban Vargát választotta edzőnek Nyilasival szemben. Pelyvás Dániel pékmester szavazott Nyilasira, az elnökség két jogász végzettségű tagja, dr. Sztáray Mihály és a Ferencvárost szponzoráló bank jogtanácsosa tartózkodott.

A pletykák szerint az elnökségi tagokkal elhitették, hogy Nyilasi állt Novák megbuktatása mögött. Ez nem bizonyosodott be, mint ahogyan az sem, hogy a hírhedt 2-es szektor vezéralakjai kaptak-e valamilyen jogcímen pénzt a klubtól. Varga 1998. június 30-ig szóló kétéves szerződést kötött, de 1997. június 9-én a két fél útjai elváltak, menesztése 10 millió forintjába került az FTC-nek. Érdekesség, Nyilasi Tibor lett az edző.

Varga visszatérése a klubhoz reveláció volt. Első edzésén, ahogyan a klubházból a lelátó alatt kisétált a hátsó füvesre, csüngtek rajta a szurkolók, megkönnyezték visszatérését. Az edzések után – akárcsak játékoskorában – kint maradt a pályán, külön foglalkozásokat tartott.

A BVSC ELLENI GYŐZELEM

Hrutka János nem tagadta: „Büszkén vállalom, hogy a technikai tudást Varga Zoltántól tanultam, és a szabadrúgásoknál a tanácsai is segítettek.” A BVSC ellen 2–1-re győzött a Ferencváros, a csatár Arany László bűn rosszul játszott, biztos volt benne, hogy lecserélik a szünetben, de Varga odament hozzá, szinte beleszuggerálta a gólt, s láss csodát, Arany szerzett vezetést a Fradinak, majd örömében edzőjéhez vágtázott, és a nyakába ugrott. Az Olympiakosz ellen továbbjutott a csapat az UEFA-kupában, de Varga Athénban nemcsak a sikeres taktikát fundálta ki, hanem azt is, hogy neki ismeretlenül is Rácz László kell pályaedzőnek, nem Mucha József, aki Novák után a Csepel elleni bajnokin és az Olympiakosz elleni hazai meccsen dirigálta az együttest.

AZ OLYMPIAKOSZ ELLENI DÖNTETLEN

A CIGARETTÁZÓ EDZŐNEK GYORSAN MENNIE KELLETT

A 34 éve fradista Bodnár József gyúrót azért küldte el, mert az edző szerint a klubban csak szervezte a munkát, miközben máshol maszekolt. Hajdu József kapusedző mentalitása nem felelt meg neki, önéletrajzában az indok: „(…) amikor pihenőt adott a játékosoknak ő maga arrébb lépett, és elkezdett cigarettázni.” Borbély László személyében volt újpestit hozott kapusedzőnek, Telek András -- őt a középhátvéd posztról egy sorral előrébb akarta vinni, ahol szerinte „Manci” még jobban kiteljesedhetett volna -- kritizálta a taktikát, ezért mennie kellett, igaz, Varga szerint elsősorban a média fújta fel az ügyet. Telek ezt megerősítette: a III. Kerülettől elszenvedett 4--3-as vereség után elmondta véleményét, Zoli viszont másképp látta a mérkőzést. A konfliktus személyeskedéstől mentes volt.

„Alighanem elsimítottuk volna, ha nem kerül az újságok címlapjára” – mondta a Fradi volt védője. Hát igen, kiszivárgott a hír – vagy kiszivárogtatták… Aztán az edző kételkedett a Newcastle elleni hazai meccsen szenzációsan játszó Lisztes Krisztián sérülésében, aki a visszavágón jó esetben is csak beinjekciózva léphetett volna pályára. De nem elsősorban Lisztessel volt baja, hanem menedzserével, Zsiray Lászlóval, akit egyszer egy taktikai értekezletről kiküldött. De Vargánál ott szakadt el a cérna, hogy Zsiray a díszpáholyban a Stuttgart képviselőinek nemcsak Lisztest dicsérte az első meccsen, hanem őt szapulta németül. A beszélgetést hallotta Varga jelenlévő élettársa és fia, akiktől az edző megtudta a történteket. A Stadler ellen lélektelenül játszó Jagodics Zoltánt, Nagy Norbertet és Limperger Zsoltot is kipécézte, és Simon Tiborral sem volt kibékülve: „félelmetes külső támogatásuk volt a nézőtéri maffia, az úgynevezett kemény mag, amelytől egyébként is tartott mindenki.”

ELŐBB ULTIMÁTUM, MAJD VÁLTÁS A KISPADON

Mégis igaz lenne, hogy a 2-es szektor egyes tagjai áttételesen bár, de kaptak pénzt az egyesülettől? Könnyű lenne most – cikkünk 2010-ben íródott (a szerk.) – azt írni a majd' másfél évtizeddel ezelőtt történtekről, hogy valótlan, meg legyinteni, hogy Vargának üldözési mániája volt, de a minap napvilágot látott a hír, hogy a klub jelenlegi elnöke, Rieb György SMS-ben kap ajánlatokat, hogy bruttó 300 ezerért „szakmai tanácsadót” foglalkoztasson.

A futball közösségeket mozgat meg, pályán, nézőtéren egyaránt. Egy festő lehet meg nem értett zseni, akit később az utókor elismer, de egy futballedzőnél ez értelmezhetetlen. Ultimátumot kapott, ha a következő két bajnokin nem szerez hat pontot a csapat, menesztik. Április 16-án FTC–Videoton 2--2, Vargának mennie kellene (talán végzetszerű, hogy Mészáros József, szeretett edzője ezután a meccs után lett rosszul, s öt nappal később meghalt), ehelyett a Varga melletti spontán szurkolói demonstrációt követően Furulyás János szakosztályelnök ment, miután Szívós még a meccset követő sajtótájékoztatón telefonon (!) közölte vele, „Jánoskám, a szurkolók követelik, hogy mondjál le!”.

Ez az intermezzo csupán késleltette Varga bukását, amely a bronzérmet hozó idény végén bekövetkezett. Szívós István így fogalmazott: „Aki tíz emberből kilenccel néhány nap alatt rossz viszonyba kerül, annak azért el kellene addig jutnia, hogy egyszer magába nézzen.”

Ebben van valami, de ne feledjük, a gerjesztett hangulat, a közeg sem mellékes.

A NEWCASTLE UNITED ELLENI VERESÉG

(A 7. RÉSZBEN: HARAGBAN A VILÁGGAL)