Népsport: az irodában és a pályán is vitézkedtek a bankfiúk

Az egész 1912 nyarán kezdődött, amikor…

„…a budapesti bankok sportcsoportjainak képviselői kimondották a közös vezetés alatt álló együttműködést a jelen volt tizenöt fővárosi bank megbízottainak élénk hozzájárulása mellett. Megalapították a pénzintézeti tisztviselők országos sportszövetségét. Az ülés, amelyet Vida Henrik, a Leszámítoló Bank középponti egyesületének alelnöke vezetett, az alapszabályok és a M. L. SZ.-hez való viszony megállapítására Machlup Henrik dr. elnöklésével egy öttagú bizottságot küldött ki. Az alakuló ülés határozata szerint az őszkor kiírandó Bank-kupában vagy bajnokságban az összes, a bankszövetséghez tartozó egyesületek kötelesek részt venni. Érdekes határozata az alakuló ülésnek, hogy a biztosítótársaságok sportcsoportjait is besorozták a bankszövetség tagjai közé. A Generali az első ilyen tagja a szövetségnek”– kürtölte világgá a Budapesti Hírlap 1912. június 9-i számában, hogy megalakult a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Sportszövetsége. Vagy ahogy a köznyelv hívta: a Bankszövetség.

Az alábbi intézetek alkották az alapító intézmények sorát (tizenöt helyett csak tizennégyen): Általános Iparbank, Belvárosi Takarékpénztár, Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár, Generali Biztosító Társaság, Hermes Központi Kereskedelmi és Iparbank, Magyar Agrár- és Járadékbank, Magyar Általános Takarékpénztár, Magyar Bank, Leszámítolóbank, Merkur, Országos Központi Hitelszövetkezet, Pesti Hazai Első Takarékpénztár, Kereskedelmi Bank és a Wiener Bankverein budapesti fiókja. A szervezet kezdetben elnök és alelnök nélkül működött, ügyvezető alelnöke Vida Henrik volt, a titkári posztot Biernaczky Szilárd töltötte be. Az intézőbizottság a Gresham-kávéházban ülésezett. A bankfutball már 1912 őszén szervezett kereteket öltött azzal, hogy a szövetség csapatai – igazodva az alakuló ülésen megfogalmazott célhoz – a Bank-kupáért mérkőztek egymással.

Habár az 1912-es évet jelöltük meg kiindulási pontként, a kezdet kezdete valójában korábbra esett, „bankifjaink” már a század első éveiben rúgták a labdát idehaza. A Sport-Világ arról számolt be 1904 februárjában, hogy a MAC futballcsapata „12:1 győz a Pénzintézeti Tisztviselők Labdarúgó Társasága ellen”,sőt a Pénzintézeti TLT már 1900-ban több edzőmérkőzést vívott a Ferencvárossal a Tempó Fradi! klubtörténeti és -statisztikai portál szerint. 1905 nyarára aztán megalakult a M. kir. Postatakarékpénztár Tisztviselőinek Sport Egyesülete és a Sportkedvelők Köre is, utóbbi mögött az Angol–Magyar Bank állt. A Pénzügyi Alkalmazottak Football Csapata – a későbbi Budapesti Budai FC – 1909-ben alakult meg, és két év múlva már az MLSZ versenyrendszerében, jelesül a IV. osztályú bajnokságban vitézkedett, amelyet meg is nyert 1911–1912-ben, mi több, a világháború után egy évet a második vonalban töltött el.

Ezzel el is érkeztünk a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó-Bank Sportegyesületéhez, amely 1911 végén, más forrás szerint 1912-ben kelt életre Vida Henrik banktisztviselő hathatós közreműködésével. Vida rendkívül jártas volt a sportban, egykor maga is labdarúgó volt, igazgatóként, főtitkárként, de egyszerű tagként is sokat tett az MTK fejlődése érdekében, mígnem neve 1910-ben leginkább az új sportlap, a Sporthírlap egyik alapítójaként tűnt fel. A Vida vezette Leszámítolóbank állt élére a friss mozgalomnak, hogy rávegye a bankok tisztviselőit a rendszeres sportolásra, minek nyomán pénzintézetek sportkörei bújtak elő gombamód a földből. Alig tizenkét hónap leforgása alatt született meg többek között a Hitelbank, a Pesti Hazai Takarékpénztár, a Belvárosi Takarékpénztár, az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Jelzálogbank és a MOKTÁR (Magyar Országos Központi Takarékpénztár) sportegylete is. Továbbá, mint a Világ jelentette 1912. május 30-án: „A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és Érdekkörébe Tartozó Vállalatok Tisztviselőinek Testedző Egyesülete a napokban tartotta alakuló közgyűlését. Az egyesület, mely az embersportok minden ágát felvette programjába, a következő tisztikart választotta meg: Elnök Sztehlo Róbert.”

Könnyű volt bekerülniük a sporthírekbe a szorgalmas bankfutballistáknak. „A bankcsapatok közül az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselőinek sport egyesülete használja fel leginkább idejét arra, hogy mérkőzések rendezésével fejlessze a testedzés egyik szép sportját, a footballt. Számos mérkőzésén tanújelét adta sportszeretetének, mikor a legerősebb bankcsapatokkal mérte össze erejét, hogy minél nagyobb közönséget szerezzen magának, amely közönségnek élvezete telt abban, hogy azok, akik délelőtt irodai munkával foglalkoztak, délután kedvvel hódoltak a football sportjának”– írta Az Újság 1912. szeptember 5-én.

Tíz nap múlva az MLSZ felhívást intézett tagegyleteihez a Nemzeti Sportban: „Általános rendszabályaink 5. §-ában foglalt rendelkezés dacára különösen vidéki tagegyesületeink újabban gyakran mérkőznek oly csapatokkal (Fővárosi Rambler, Bankcsapat, Mi­nisteriumi csapat), melyek szövetségünk kötelékén kívül állanak. Figyelmeztetjük tehát összes tagegyesületeinket, hogy az ily csapatokkal való mérkőzés tilos, és hogy az ezen tilalom ellen vétő egyesületek ellen a legszigorúbban fogunk eljárni.”

Időközben (1912. augusztus) a fővárosi cégek sportegyesületei is szövetségbe tömörültek a bankcsapatok mintájára, aminek „célja a cégek alkalmazottai körében a labdarúgást intenzívebben kultiválni s lehetővé tenni, hogy ezek az elfoglalt emberek könnyebben találjanak módot testüknek egy kis sportolással való fölfrissítésére – így a Budapesti Hírlap. – Az alakuló közgyűlésen 27 cégcsapat képviselője jelent meg s ez a nagy szám a szövetség teljes sikerét biztosítja. Az új szövetség két bajnokság rendezését tervezi, egyiket a műszaki cégek személyzete részére, a másikat pedig az üzletek személyzete részére. A két bajnokság győztesei azután döntő mérkőzést vívnának.”

A Sport-Világ előbb ujjongva számolt be a bankcsapatok és a cégcsapatok feltűnéséről, térnyeréséről (a futball hódításáról írt és arról, hogy „a bankcsapatok korát éljük”), az év végén viszont már indulatos hangú cikket közölt. Ennek oka, hogy – mint írja – „a bank- és cégcsapatok működése egyre jobban távolodik attól a céltól, melyet eredetileg a két szövetség maga elé tűzött. Az utóbbi időben ugyanis folyton szaporodik az olyan játékosok szereplése, akik a MLSZ bajnokságáért is játszanak, holott ez a szabályok értelmében nem volna megengedhető. Korántsem akarjuk e sorokat akár az egyik, akár a másik fél ellen írni, de azt be kell látni az érdekelteknek, hogy ez így tovább nem mehet, mert eltekintve minden más körülménytől, a sportszerűség is azt kívánja, hogy egy játékos ne szerepelhessen egyszerre a MLSZ bajnokságáért és a bank- vagy cégszövetség mérkőzésein. Az átmenetnek nem szükséges máról holnapra bekövetkeznie, történhetik az lassan, fokozatosan, de végre is tisztázni kell a helyzetet, az exponált játékosok pedig válasszanak, hogy kollégáik körében akarják-e űzni a football sportot, vagy megmaradnak a különböző egyesületekben. Ebben az irányban történt a pénteki tanácsülésen interpelláció és a tanács is a mi általunk most hangoztatott álláspontra helyezkedett, e tekintetben a sürgős intézkedést megígérve.”

A banksport, mindenekelőtt a bankfutball hamar virágzásnak indult Magyarországon, eseményei rövid időn belül nagy népszerűségre tettek szert a sportkedvelők és az érintettek körében. Több intézetnek még saját egyesületi lapra is futotta, a hitelbankos Hitel-Sportot például Pluhár István, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank sportegyletének hivatalos közlönyét pedig Biernaczky Szilárd szerkesztette.

A tízes évek a bankfutball aranykora lehetett volna, ha nem szól közbe a nagy háború.