„Kertész voltam, kapust nevelek” - magyar játékossors

„Holt volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren, de még a Boszorkány és Óriás sziklatornyokon (a Feröer-szigetek két híres sziklatornya) is túl, valahol Skócia és Izland között volt egyszer egy magyar kapus” – akár így is kezdhetnénk Gángó András mesébe illő történetét.

Gángó 2006-ban került a Dániához tartozó, alig 49 ezres lakosságú, 18 kis szigetből álló Feröer-szigetekre. Első évében a futball mellett fizetéskiegészítés gyanánt kertészként dolgozott, söprögetett, festett. Ma boltvezető, a nemzetközi kupaszereplésre ácsingózó NSÍ Runavík játékosa és nem mellékesen az U21-es válogatott kapusedzője.

„Itt egészen más az élet, mint Magyarországon: hogy mást ne mondjak, nem zárom be az ajtót, ha eljövök otthonról, és a kocsimat sem kell riasztóberendezésekkel felszerelni, ugyanis a bűnözés gyakorlatilag nulla – kezdi élménybeszámolóját Gángó. – Az emberek nyugodtabbak, az életszínvonalról pedig sokat elmond, hogy kétszázhúszezer forintnak megfelelő korona a minimálbér, igaz, egy fél kilós kenyér majdnem hétszáz forintba kerül."

„Más világ ez: nincs színház, és az egész országban két mozi van, ennek ellenére közel sem elmaradott az ország, minden megkapható, ami máshol. Ami a futballt illeti: a labdarúgás az elsőszámú sportág, kis túlzással mindenki focizik, akinek két lába van, a szurkolókkal napi kapcsolatban vagyunk, olyan ez az egész, mint egy nagy család" – vált témát a kapus, aki itthon a gárdonyi Gázszer-focisuliban kezdett játszani, majd Győrbe került, aztán az NB II-es Gyirmót igazolt játékosa lett.

„Otthon a foci mellett egyetemre jártam, és egy idő után eljutottam arra a szintre, hogy vagy abbahagyom a labdarúgást vagy külföldre szerződöm. A magyar viszonyokból kiábrándultam. Ekkor jött egy dániai lehetőség, a harmadosztályú Aarhusnál voltam próbajátékon, ahol felfigyelt rám a Fuglafjördur feröeri csapat, és végül oda szerződtem. A foci mellett mindenképp szerettem volna munkát vállalni, ezért jobb híján leveleket gereblyéztem, füvet nyírtam és óvodát is festettem" – idézi fel a kezdeti időszakot Gángó.

De, ahogy az egy családban lenni szokott, hamar segítő kezekre talált.

„Egyszer csak szólt a csapatunk egyik főszponzora, egy boltos, hogy tudna munkát adni: félállásban gyümölcsfeltöltő lettem – innen sikerült felküzdenem magam, ma egy szupermarket vezetője vagyok."

Gángó becsületes munkájával nem csak a civil életben, hanem a futballban is elismerést vívott ki magának.

„Lehet, hogy sokan csak legyintenek, ha meghallják, hogy a feröer-szigeteki élvonalban játszom, de négy éve teljesen ismeretlenül  belecsöppentem egy új világba, mint egy »kertész«, mára pedig kétszer is második helyen végeztem az ország legjobb kapusa választáson, és az U21-es válogatottnál dolgozom, mint kapusedző, ráadásul közben boltvezető is lettem. Úgy érzem, ezekre büszke lehetek" – fogalmazott az előző szezon végén a Fuglafjördurtól Potemkin Károly csapatához, az NSÍ Runavíkhoz szerződő kapus, aki egy kivételes élményéről is mesélt a Nemzeti Sport Online-nak.

„Először is tudni kell, hogy a Feröer-szigeteken a legfőbb megélhetési forrás a halászat, és a focimeccsek mellett az egyik legfőbb kikapcsolódási lehetőség a bálnavadászat. Ilyenkor a halászok száz-százötven bálnát terelnek be az öbölbe, az emberek pedig ellepik a partokat. Én is részt vettem már ilyen bálnavadászaton, mint ne mondjak, egyszerű fehérvárcsurgói gyerekként, aki maximum a malac farkát fogta a disznóölésen, sokkoló élmény volt."

Gángó számára a bálnavadászat élménye volt sokkoló hatású, számunkra pedig az élettörténete, ami bizonyítja, a kitartás és a céltudatosság a világ majd' minden táján kifizetődő.