Torghelle még nem szívesen menne Kazahsztánba

„Hazaengedtek a hétvégére, mert nem játszottam a pénteki edzőmeccsen, ettől viszont még a Düsseldorf játékosa vagyok. Hétfőn újból edzésre jelentkezem, igaz, abból korábban sem csináltam titkot, hogy szívesen folytatnám máshol a pályafutásomat. A szerződésem azonban még egy évig érvényes” – nyilatkozta Torghelle a Nemzeti Sportnak.

Ennek dacára a német másodosztályú Fortuna Düsseldorf vezetői már most elengednék. A negyvenkétszeres válogatottnak több lehetősége van. Az olasz másodosztályból, Ausztriából, valamint Ciprusról érdeklődnek iránta, az express.de világhálós oldal pedig a kazahsztáni Lokomotiv Asztana csábításáról értesült.

„Nem lesz könnyű dönteni – mondja Torghelle Sándor. – Nincs együttes a földön, amelynél garantálják a rendszeres játéklehetőséget, holott nekem most éppen arra lenne szükségem. Mindenütt keményen meg kell küzdeni a csapatba kerülésért, én azonban játszani akarok. Itt, Düsseldorfban alig kaptam esélyt, ez a legrosszabb, ami egy egészséges futballistával megtörténhet. Szeretném, ha minél előbb eldőlne a jövőm, nem akarok az utolsó percig kivárni, és a felkészülés végén beesni valamelyik együtteshez.”

A kazah kérőnél nem kellene mindent a nulláról kezdenie, mert – állítólag – korábbi trénere, Holger Fach vetett rá szemet. A szakember tisztában van vele, mit várhat el Torghelle Sándortól.

„Személyesen nem keresett, de tudom, érdeklődött irántam – ismeri el a csatár. – Augsburgban dolgoztunk együtt, rengeteget köszönhetek neki. Jól ment nála a játék, rugdostam a gólokat, újból meghívót kaptam a válogatottba. Nem kacsa a Lokomotiv Asztana érdeklődése, én azonban úgy vagyok vele, hogy várjunk még vele. Huszonkilenc éves vagyok, nem szívesen mennék Kazahsztánba, lehet még néhány jó évem nyugaton is. Bezzeg, ha már harmincöt lennék, azt mondanám, oké, legyen!”

„A pénz nem minden, önmagában aligha boldogít – vágja rá Torghelle Sándor. – Konkrét összegről amúgy sem hallottam. Most elsősorban nyugalomra vágyom, olyan helyre, ahol nem kell mindjárt bajnoknak lenni, és nem is kell rettegni a kieséstől. Négy éve már, hogy Németországba igazoltam. Bezárultak előttem a kapuk. Feljebb lépni nem tudok – lejjebb meg nem akarok.”