Dzsudzsák az Anzsiban? Nem kacsa, világszám!

A labdarúgás sportújságírói szempontból nagyszerű és egyben bosszantó sportág. Jó, mert mindig szolgáltat érdekes témát: amikor éppen nem a labdát kergetik a játékosok, akkor az ügynökeik lépnek akcióba, és a hírportálokon keresztül biztosítják, hogy az olvasók még a karácsonyfa alatt is friss híreket böngészhessenek a nem sokkal azelőtt megkapott okostelefonjaikon.

Ugyanakkor az ünnepek alatt elátkozott perceket is okozhat a futball: a legmeghittebb pillanatokban – amikor még a hetes busz sem jár – kényszerítheti munkára az újságírót (gondoljunk csak Leonardo tavaly karácsonyi kinevezésére az Internél).

Mégis, az átigazolási időszakoknak van egyfajta különleges hangulata a szerkesztőségben, amely talán a tűzoltók munkájára hasonlít a legjobban. Egy (sport)eseménymentes nyári napon nem kell annyit a visszapillantó, beharangozó és egyéb cikkek megírásával foglalatoskodni, de egész nap készen kell állni a bevetésre, és azonnal akcióba kell lépni, ha robban egy átigazolási bomba. Ilyen volt Dzsudzsák Balázs nyári klubváltása is, amely hatalmasat szólt, és a „detonáció" erejét mutatja, hogy nemcsak Magyarország, hanem – túlzás nélkül – a fél világ felkapta rá a fejét.

DZSUDZSÁK BALÁZS ÁTIGAZOLÁSÁT MÉG AZ INDONÉZ SAJTÓ IS NYOMON KÖVETTE

Minden – legalábbis számunkra, az eseményeket kívülállóként szemlélőknek – május 18-a (napfényes vagy borús – fogalmam sincs már, milyen volt az időjárás aznap, de ez talán nem is érdekel senkit) reggelén kezdődött, amikor a távirati iroda átvette a Szport Ekszpressz napilap hírét, miszerint az Anzsi Mahacskala megegyezett a PSV-vel Dzsudzsák Balázs átigazolásáról.

Bár az orosz újságról már akkor tudtuk, hogy jelentős információforrásokkal rendelkezik, hiszen Oroszország legolvasottabb sportnapilapja, amelyet mintegy napi 700 ezer példányszámban adnak el (na jó, ezt az adatot azért nem tudtuk fejből), magunk is erősen kételkedtünk a hír megalapozottságában. De ha már megírták, arról a mi olvasóinknak is tudnia kell(ett)...

Közöltük is az MTI anyagát, aztán kíváncsian vártuk, az NSO olvasói vajon könnyebben meggyőzhetőek lesznek-e, mint mi. Csak néhány pillanatot kellett várni az első hozzászólásra, és gyorsan eldőlt a kérdés, amikor a leggyorsabban reagáló fórumozó csak ennyit írt: „Beb*szna". És persze érkeztek a szokásos „Ez hápog", „El ne higgyétek ezt a kacsát!" hozzászólások.

Aztán, amikor a hírre reagálva, Dzsudzsák menedzsmentje is elismerte a szemben ülő kollégának, hogy hallott az Anzsi érdeklődéséről, akkor elkezdtünk hinni benne, talán mégsem légből kapott hír, hogy a PSV szélsője Oroszországba kerülhet. A következő napokban kissé csitultak a kedélyek, a közvélemény talán a Dzsudzsákot a – többek között – Juventusszal, a Hamburggal és az Atlético Madriddal hírbe hozó pletykák között tartotta számon az esetleges Oroszországba igazolásról szóló beszámolókat, de azt mindenki tudta, hogy minden bizonnyal eljött a klubváltás ideje.

Június 7-én a magyar válogatott San Marinóban játszott Európa-bajnoki selejtezőt, és a meccset végigjátszó balszélső, bár nem talált be, mindhárom gólunknál előkészítő szerepet vállalt a 3–0-ra megnyert összecsapáson. A figyelmét ezek szerint nem vonta el, hogy másnap Rómában az orvosi vizsgálaton is teljesítenie kellett az Anzsi doktorai előtt. De kedd este erről még mit sem sejtett a hétköznapi ember, bár az a helyszínen tartózkodó kollégáknak is feltűnt, hogy Dzsudzsák a csapatbusz helyett egy lesötétített luxusautóba szállt be a mérkőzés után.

Szerda reggel aztán felgyorsultak az események. Oroszországból jött a rövid, de annál fontosabb email: Dzsudzsák Balázs megegyezett az Anzsival, és már csak az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatok vannak hátra az aláírás előtt, amelyekre egy római klinikán kerül sor. Ekkor már tudtuk, hogy a május közepi, kétkedve fogadott hírek helytállóak voltak, és a jelenlegi legértékesebb magyar futballista a dagesztáni klubnál folytatja karrierjét.

Hogy jól döntött-e, arról még ma is sokan vitatkoznak, de az biztos, hogy azok a futballrajongók is megismerték, akik korábban nem sokat tudtak róla. Igaz, hogy korábban a Marca címlapján hozta hírbe a Real Madriddal, de míg a neves madridi napilap arra sem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen, helyesen írta-e le a magyar válogatott játékos nevét, addig orosz kollégánk arról érdeklődött június elején, hogy a Balázs név melyik „a” betűje ékezetes.

A szélső 14 millió eurós átigazolásáról még az indonéz sportsajtó is beszámolt, és nemcsak Magyarországon, az egész világon 2011 nyarának egyik legfontosabb transzfereként tartják számon a labdarúgásban. Dzsudzsákot átigazolása óta még ma is rengeteg, az Anzsiról szóló cikkben megemlítik a nemzetközi sportsajtóban, mint az orosz csapat egyik nagy nyári szerzeménye – többek között – Samuel Eto'o és Jurij Zsirkov mellett.

Noha a magyar válogatott futballista – vélhetően augusztus végi kulcscsonttörése miatt – első gólja, illetve gólpassza még várat magára az orosz csapatnál, Dzsudzsák 2011-ben a sztárság újabb szintjére lépett. Világszerte ismertté vált, Magyarországon pedig közel annyian kíváncsiak a sorsára, mint az aktuális valóságshow legpajzánabb szereplőjére. Ez is nagy szó, és ő legalább megdolgozott a népszerűségért.

DÁRDAI PÁLT A TELJES OLIMPIAI STADION ÜNNEPELTE BERLINBEN

Dárdai Pál is légiósként kereste kenyerét, de azt leszögezhetjük, karrierje merőben más, mint Dzsudzsák Balázsé. Összehasonlítani értelmetlen lenne a két pályafutást, de abban hasonlít a játékosok 2011-es éve, hogy igazi sztárként kezelték őket. Dárdai a Hertha klubrekordereként vonult vissza a legutóbbi szezon végén, és a berlini Olimpiai Stadion több mint 77 ezres nézőközönsége felállva tapsolva ünnepelte, hatalmas transzparensekkel mondott köszönetet neki azért, hogy 14 éven keresztül hűségesen szolgálta a klubot.

A pécsi futballista karrierje végének közeledtével sem veszített népszerűségéből: a német újságírók gyakorta kihasználták, hogy a lelátón könnyebben szóba elegyedhettek a futballistával a Hertha mérkőzésein, és mondanivalóját úgy kezelték, mintha a klub vezetőedzője nyilatkozott volna.

Dárdai talán több pénzt is kereshetett volna, ha pályafutása során más csapatokban is kipróbálja magát, de máshol valószínűleg nem lelt volna olyan második otthonra, mint Berlinben. Az érzelmi kötődés mellett azonban hosszú távon még anyagilag is megtérülhet a hűség, mivel a korábbi válogatott futballista rengeteget tanult Berlinben az edzőszakmáról, amely olyannyira megtetszett neki, hogy már az A-licences papír megszerzése előtt áll, a Hertha mellett a pécsi utánpótlásnál is szerepet vállal, és ő irányítja majd az NB II-es ligaválogatott szakmai munkáját a törökországi edzőtáborban januárban.

A korábbi középpályást tehát nem kell attól félteni, hogy unatkozik az aktív játék nélkül, teljes erővel vetette bele magát az edzői munkába, és a jelek szerint a magyar szakma is nyitottan fogadta. A Herthánál is számítanak a munkájára, és vélhetően felbecsülhetetlen értékű kapcsolatokra tett szert Németországban. Az NB II-es ligaválogatott tagjainak érdemes igyekeznie: ha Dárdaitól kap ajánlólevelet valamelyik fiatal tehetség, az nemcsak hazánkban, hanem könnyen lehet, hogy Berlinben is kiváló ajánlatot érhet.

Dárdai Pál úgy vonult vissza, hogy egy egész stadion ünnepelte felállva egy idegen országban. Ki tudja, egy nap talán ismét tízezrek tapsolnak neki, miután edzőként sikerre vezeti csapatát.