– Hiába harcolt ki büntetőt, nem végezhették el.
– Pedig reménykedtem benne, hogy nem nézik vissza – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 21 éves Sallói Dániel, aki a Sporting Kansas City hazai idénynyitóján a 62. percben, 2–0-s hátránynál állt be a New York City ellen. Bár Mark Geiger játékvezető tizenegyest ítélt, amikor buktatták, miután a videóbíró segítségével visszanézték az esetet, labdaejtéssel folytatódott a játék.
– Többszöri lassítás és visszajátszás után sem lehet egyértelműen eldönteni, történt-e szabálytalanság. Ezek szerint jó ítélet született?
– Először én értem a labdához, aztán a hátvéd, és csak utána találta el a lábamat. Szerintem jól döntött a játékvezető, bár én is többször megnéztem az esetet, és valóban nehéz volt pontosan megállapítani, mi történt. (A jelenet ide kattintva tekinthető meg!)
„Sallói Dániel lökést adott a csapatnak, kiválóan szállt be, labdával és labda nélkül is jól mozgott – nyilatkozta Peter Vermes, a Kansas City magyar származású vezetőedzője. – Sajnos nem úgy indult a bajnokság, ahogy elterveztük. A New York City jól játszott, míg nekünk időre van szükségünk, mivel több játékos is érkezett, és nem mindig megy egyik pillanatról a másikra a csapatba építésük. Ettől függetlenül nem aggódom, bízom a futballistáimban.” |
– Csalódott?
– Igen, de nem azért, mert nem kaptuk meg a büntetőt, hanem azért, mert kikaptunk, és nem úgy sikerült a bajnoki rajt, ahogyan elterveztük. Nem a saját játékunkat játszottuk, a találkozó elején beszorultunk, s a hajrában kétgólos hátrányban csak próbáltuk menteni a menthetőt, ami sajnos nem jött össze. Pedig ha belőjük a – végül meg nem adott – tizenegyest, lendületet adhatott volna a mérkőzés végére… Az előző idényben éppen fordítva történt minden, akkor úgy harcoltam ki büntetőt, hogy a játékvezető először szabadrúgást ítélt, és csak a videobíró segítségével fújta be a tizenegyest. Ezúttal nem nekünk segített.
– Legalábbis az első esetben. A sporttárs ugyanis a rendes játékidő vége előtt előbb továbbengedte a játékot Maxime Chanot szabálytalanságánál, majd a visszajátszás alapján szabadrúgást ítélt önöknek, és kiállította az ellenfél védőjét.
– A két eset különbözik egymástól. A tizenegyest már majdnem elvégeztük, amikor a játékvezető belefújt a sípjába, hogy visszanézik a történteket. A második esetnél viszont ment a játék, amikor szóltak neki, és megállította a mérkőzést, majd a két csapat játékosai körbeállták, és együtt vártunk az ítéletre. Na, az a jelenet egyáltalán nem volt futballszerű.
– Ezek szerint nem ért egyet a videóbíró bevezetésével?
– Azt azért nem mondanám. Úgy nőttünk fel, hogy a labdarúgásban mindenki hibázhat, így a játékvezető is hozhat rossz döntéseket, ez viszont megváltozik a jövőben. Nem lesz olyan, hogy egy csapat kétméteres lesgóllal nyeri meg a mérkőzést, ami jó. Csak furcsa, nehéz hozzászokni. Pláne, hogy a visszavont büntetőnél végül labdaejtés következett, márpedig lehet, hogy szöglettel vagy bedobással jöttünk volna, ha a bíró egyáltalán nem fúj semmit. Ettől függetlenül az MLS-ben jól működik a rendszer, igaz, nemcsak nekünk, játékosoknak szokatlan, hanem a nézőknek is, mivel nem mutatják meg a visszajátszást. Európában más a helyzet, Amerikában viszont sokan vannak, akik most próbálják megszeretni a labdarúgást, és nem jó, ha ott ülnek a lelátón, és nem tudják, mi történik pontosan.
– Ellenben többen is dicsérték. Nem bántotta, hogy csak csereként kapott lehetőséget?
– Sok új játékos érkezett, nagy a harc a csapatba kerülésért, de nem csüggedek, inkább megharcolok a helyemért. Annak persze örülök, hogy a szurkolók szeretnek. Ezt már akkor is éreztem, amikor pályára léptem, mert az egész stadion megtapsolt. Ezért is jó hosszabb ideig egy klubhoz tartozni, boldog vagyok, hogy elfogadtak.
– Ahogyan a csapattársai is.
– Mire gondol?
– Arra, hogy kirabolták a felkészülés idején. Nem ijedt meg?
– Ne is mondja! Jó kis barátaim vannak, ugye?! Utólag már nevetek rajta, szépen megtréfáltak, pedig abban a pillanatban, amikor megláttam a szobámban egy símaszkos srácot a laptopommal a kezében, halálfélelmem volt. Először utána akartam rohanni, de aztán átgondoltam, bármi történhet, fegyvere is lehet, úgyhogy inkább bekopogtam a csapattársamhoz, és amikor bementem, akkor láttam meg Matt Beslert – a csapatkapitányunkat rejtette a símaszk. De nem kell félteni, visszakapja még.
– Tehát nem egyedi eset volt?
– Ó, dehogy, szeretjük ugratni egymást. Tavaly április elsején az egyik új srácot viccelték meg. Megszerveztek neki egy randit, a lány is be volt avatva, de Peter Vermes, a vezetőedző ment el a találkára, majd azt mondta neki, hogy Kansasben semmi sem történik a háta mögött, mindenkinek ismeri minden lépését, és elfogadhatatlan a viselkedése. Aztán persze elárulták, hogy csak csíny volt az egész.
– Nyugtasson meg, a rengeteg tréfa mellett a munkára is jut idő!
– Nagy terveink vannak, s tudjuk, keményen kell dolgoznunk, hogy meg is valósuljanak. Sajnos tavaly elfogytunk a bajnokság végére, és a rájátszás első körében kiestünk, az idén szeretnénk túlszárnyalni a teljesítményünket, s mellette a kupában megvédenénk a címünket. Kár, hogy hazai pályán vereséggel kezdtük a bajnokságot, a következő találkozón javítanunk kell, nem kaphatunk ki megint.
– Nikolics Nemanja együttesével, a Chicago Fire-rel játszanak. Beszélt a csatárral?
– Még nem, de a héten biztosan sor kerül rá, és remélem, ezúttal is találkozunk a mérkőzésen kívül is, ahogyan legutóbb. Akkor ráadásul nyertünk, bízom benne, ezúttal sem lesz másként.