Légiósok: Nem szeretnék egyelőre váltani – Sallói

– A Sporting Kansas City csapatkapitánya állítja: életében nem hallott még akkora hangrobbanást, mint az együttes negyedik gólja után. Igaza van?
– Őszintén bevallom, hogy semmire sem emlékszem a második gólomat követően – mondta Sallói Dániel, a Sporting Kansas City 22 esztendős támadója, aki duplázott a Salt Lake ellen 4–2-re megnyert találkozón, így oroszlánrészt vállalt abban, hogy csapatával 5–3-as összesítéssel bejutott a rájátszásban a Nyugati főcsoport döntőjébe. – Ösztönösen kezdtem el sprintelni a szögletzászló felé, csapattársaim végül utolértek, és rám ugrottak. Annyira elfáradtam a találkozó hajrájára, hogy a gólöröm közben begörcsölt a vádlim.

– Nemcsak fizikailag, de mentálisan is sokat kivehetett az összecsapás a csapatból: kétezer-tizenhárom után nyertek ismét hazai pályán a playoffban.
– A Sporting éppen a Salt Lake ellen diadalmaskodott saját közönsége előtt a kétezer-tizenhármas fináléban, szóval öt éve várnak hasonló sikerre a szurkolóink. Nem nyertük még meg a rájátszást, de kötelességünknek éreztük, hogy visszaadjunk valamit a drukkereinknek. Nekik köszönhetjük a legtöbbet, a támogatásuk nélkül nem tartanánk itt. Amikor a test fárad, a szív tudja, hogy még mennie kell előre! Ez a legnagyobb különbség az előző idénybeli csapatunkhoz képest: megtanultunk harcolni, és egymást vállvetve segíteni. Ha a helyzet úgy hozza, mindenki lábujjhegyen állva védekezik.

– A Salt Lake elleni első meccsét követően nem volt elégedett a játékával. Tényleg az egyik leggyengébb találkozójának tartotta az idegenbeli egy egyes döntetlent?
– Igen. Labdarúgóként játszhatunk rossz mérkőzéseket, de nem szabad sokáig a múltban élni. Emberek vagyunk, a Real Madrid futballistái is hibáznak, nem gépek. Új nap, új fejezet, csak rajtam múlik, hogyan töltöm meg az oldalakat. A másodedzővel szoktam a találkozók után a hibáimat elemezni, de viccesen arra kértem, halasszuk inkább máskorra! Magam mögött hagytam a rájátszás elődöntőjének első mérkőzését, és a visszavágón már úgy teljesítettem, ahogyan elvárom magamtól.

– Kalandos út vezetett az Egyesült Államokba. Minek köszönheti, hogy hazájától távol vált sikeressé?
– Türelmes voltam, és kivártam a soromat. Sokat fejlődtem az elmúlt években, de nem szeretnék megállni. Jó hatással volt rám, hogy az előző idényben egyre több lehetőséget kaptam Peter Vermes vezetőedzőtől, úgy érzem, megháláltam a bizalmat. Köszönettel tartozom még Urbányi Istvánnak is, aki segített az álmaim megvalósításában.

– Tudatosan építette fel a kinti életét és pályafutását. Nem gondolkozott még el rajta, hogy mi lehetne a következő lépcsőfok?
– Kacskaringós út vezetett az Egyesült Államokba. Eleinte magam sem gondoltam, hogy ennyire megszeretem Kansast. Jelenleg kerek egész az életem: a hobbim a munkám, megbecsülnek a csapatomnál, és hétről hétre bajnokesélyes gárdában szerepelhetek. Az MLS is egyre csábítóbb a sztároknak, nem szeretnék egyelőre váltani, más élvonalban kipróbálni magamat. Kitalálja, mire vágyom?

– Nos, mire?
– Megnyerni a csapatommal a bajnokságot! Nem szabad sietnünk. Előbb a Portland Timbers elleni főcsoportdöntőre kell koncentrálunk. Erős együttesünk van, amely hazai pályán bármelyik riválisa ellen esélyesként futhat ki a pályára.