Eppel a Vidi elleni kupadöntőre szívesen lenne újra Honvéd-játékos

– A tavaly nyári klub- és országváltása óta először duplázott a kazah bajnokságban. Mit jelent önnek ez a két szerdai gól?
– A legutóbbi két bajnokinkat elveszítettük, így nagyon-nagyon kellett ez a győzelem, és rendkívül boldog vagyok, hogy a góljaimmal értük el – válaszolta a 2017-es magyar gólkirály, Eppel Márton, aki a kazah bajnokság 20. fordulójából előre hozott mérkőzésén csapata, a Kajrat Almati mindkét gólját szerezte az Atirau ellen (2–0). – A télen edzőváltás volt nálunk, és az új vezetőedző a felkészülés során nem engem részesített előnyben az egycsatáros rendszerében a támadók közül, hanem nigériai-ukrán csapattársamat, Aderinsola Eseolát. Rosszul éreztem magam emiatt, aztán a március végén kezdődő bajnoki idény első két mérkőzésén mégis én játszottam, szereztem is egy gólt, ennek ellenére kikerültem a kezdőcsapatból néhány hétre. Az előző két meccsen elszenvedett két vereség után a vezetőedző megint váltott centerposzton, most voltam harmadszor kezdő, és örülök, hogy két góllal tudtam meghálálni a bizalmát.

– A második gól ritkán látható, komikus jelenet után született: az ellenfél kapusa egy látszólag legalább két méterrel a kapu mellé tartó labdára vetődött rá olyan balszerencsés mozdulattal, hogy a labda visszakerült a mezőnybe, ön pedig gólra váltotta. Mi lehetett a kapus elképzelése?
– Jó lenne tudni… Inkább azzal foglalkoztam, hogy éljek az égből pottyant lehetőséggel. Talán azt gondolta, egyik csapattársa beleért a lövésbe, és a szögletet akarta elkerülni, vagy talán látványos mozdulatot akart bemutatni, de nem sikerült neki, én meg köszöntem szépen.

– Hét meccsen a megszerezhető huszonegy pontból tizenötöt gyűjtöttek be, pillanatnyilag a harmadik helyen állnak. Elégedett a bajnoki rajttal?
– Ami nagyon fáj, az nagy riválisunk, az Asztana ellen az előző fordulóban hazai pályán elszenvedett vereség. Ha azt a találkozót megnyertük volna, elégedettek lehetnénk a hét meccsen elért hat győzelmünkkel, így azonban van bennünk hiányérzet. Alakulóban van a csapat, edzőváltás után vagyunk, az új szakvezető más játékrendszert igyekszik meghonosítani, csiszolódnia kell még a játékunknak, de már látszanak a fejlődés jelei. Még nagyon az idény elején vagyunk, korai lenne esélyt latolgatni. Az elmúlt években az Asztana egyeduralkodó volt Kazahsztánban, az előző öt bajnokságot megnyerte.

– Mi a Kajrat célja az idényre? Trónfosztásra készül?
– Az országos kupasorozatban nekünk is termett babér az elmúlt években, mi vagyunk a címvédők, de a bajnokságot valóban az Asztana uralja. A kupában mindenképp szeretnénk megvédeni tavalyi elsőségünket, és az idény előtt az elnökünk azt is elmondta, nagyon örülne, ha a ligában is mi szereznénk meg az aranyérmet.

– Van ennek realitása?
– Nehéz ezt megválaszolni. Úgy gondolom, az Asztana kicsit gyengült az elmúlt évekhez képest, s ha a mi fejlődésünk töretlen lesz, talán az idén megelőzhetjük. Mindent megteszünk ezért, ez a legfőbb motivációnk. A személyes célom az, hogy stabil tagjává váljak a kezdőcsapatnak, gólokkal segítsem az együttest. Bízom benne, hogy a mostani két gólom révén újra bizalmat szavaz nekem a vezetőedzőnk, én élni tudok a lehetőséggel, és megvetem a lábamat.

– A nyáron lesz egy éve, hogy Kazahsztánba költözött. Hogy érzi magát, nem bánta meg a váltást?
– A kérdésre adandó válasz két részre bontható. Futballistaként az ember, ha nem játszik a csapatában, mindenhol rosszul érzi magát, ha pedig rendszeresen szerepet kap és jól megy a játék, akkor nincs olyan része a világnak, ahol ne lenne boldog. Én az utóbbi hetekben nem voltam elégedett, de talán mostantól jóra fordulnak a dolgok. Ami pedig a magánéletet illeti, csak a legjobbakat mondhatom! Csodálatos a város, kedvesek az emberek, remek hely Almati – de mint mondtam, az én közérzetemet nagyban befolyásolja, mi történik a futballpályán. A menyasszonyommal élünk itt kettesben, nemrég kijöttek hozzám a szüleim néhány napra, ott voltak a meccsen a lelátón, látták a góljaimat. Szerencsét hoztak, mondtam is nekik, jöhetnének gyakrabban, vagy maradhatnának akár az idény végéig.

– Aznap, amikor ön az Atirau ellen duplázott, volt csapata, a Honvéd bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Fél szemmel követte a kispestiek meccsét?
– Persze, megnéztem, mikor lesz a Soroksár elleni visszavágó, és nagyon sajnáltam, hogy időben egybeesett a mi meccsünkkel. A lefújás után rögvest megnéztem az eredményt, láttam, hogy győztek három-nullára, és nagyon örültem neki. Nekem is sok szép sikerben volt részem Kispesten, nyertünk bajnoki címet is, de a kupagyőzelem nem adatott meg. Bevallom, a Vidi elleni döntő erejéig szívesen lennék újra a Honvéd játékosa!