Légiósok: gólkirályság, válogatottság, családalapítás – ez Hahn János éve volt

– Ha már decemberbe léptünk, lassan vissza lehet tekinteni az esztendőre. Mi jut eszébe 2021-ről?
– Ez életem legszebb éve! – vágta rá a nyáron Paksról Dunaszerdahelyre igazoló hétszeres válogatott támadó, Hahn János. – Az előző idényben negyedik helyen zártunk a Pakssal, én pedig gólkirály lettem. Ennek is köszönhetem, hogy előbb bekerültem a válogatott keretébe, majd pályára is léphettem. Szeptember elején a DAC-hoz igazoltam, ma már elmondhatom, hogy sikerült beilleszkednem, jól érzem magam. A magánéletben is hatalmas boldogság ért: megszületett a kislányom! Ennél többet nem is kívánhattam ettől az évtől, sokaknak tartozom hálával, hogy ennyi örömben volt részem.

– Ha egy napot kellene kiemelnie, június negyedike lenne az, ugye?
– Igen! Mint egy mesében, úgy éreztem magam aznap. Reggel arra ébredtem a telki edzőtáborban, hogy csörög a vezetékes telefon. A recepcióról kerestek, hogy siessek a kórházba, mert beindult a szülés... Ja, a mobilom nem volt lehalkítva, de valami gond lehetett vele, mert nem csörgött ki, mégis húsz nem fogadott hívást jelzett. Rohantam Marco Rossihoz, hogy elkéredzkedjek, ő azonnal elengedett. Még idejében beértem a szülészetre, szerencsére minden zökkenőmentesen zajlott, Sára fél négykor jött a világra. Közben kapcsolatban voltam a válogatott stábjával, így tudtam, ha fél hétre a Szusza Ferenc Stadionba érek, keretben leszek a Ciprus elleni felkészülési mérkőzésen. A kislányom éppen a hasamon pihent, amikor jött az üzenet: kezdő vagyok! Életemben először azon a napon ölthettem magamra a címeres mezt, amelyen apa lettem! Eksztázisban voltam! A legjobb, hogy egy nullára nyertünk. Egyedül azt sajnáltam, hogy nem rúgtam gólt, de tudom, ne legyek telhetetlen...

– Tegyük fel, január elsején valaki azzal áll ön elé, hogy hétszeres válogatottként zárja az esztendőt. Hogyan reagált volna?
– Azt gyanítottam volna, hogy az éjfélkor elfogyasztott pezsgő beszél belőle... Biztosan nem hittem volna neki. Jóllehet titkon bíztam abban, hogy egyszer megkapom az esélyt a bizonyításra a nemzeti együttesben is, de hogy egy év alatt hétszer is, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna! Már csak azért sem, mert támadóposzton kiváló, nemzetközi tapasztalattal felvértezett játékosokkal számolhat a szövetségi kapitány. Ezért sincs bennem hiányérzet amiatt, hogy az Európa-bajnokságon végül nem jutottam szóhoz. Mint mindenki más, nyilván én is szerettem volna legalább egy meccsen beállni, ugyanakkor már az boldoggá tett, hogy tagja lehettem a keretnek, és hogy átélhettem a nyári varázst. S azt is hozzá kell tennem, hogy mivel az Eb-részvétel kiharcolásából nem vettem ki a részem, nem is lett volna fair, ha én játszom, a kijutásért sokat tevő társam meg esetleg nem. Ez így volt rendjén. Úgy állok hozzá, hogy a következő tornán remélhetőleg összejön, ami most nem sikerült.

– Térjünk át a „klubéletre”: mennyire volt nehéz a szeptemberi váltás?
– Könnyűnek nem mondanám, mert paksi gyerek vagyok, szinte minden a városhoz és a csapathoz köt. Azok után, hogy gólkirály és válogatott lettem, benne volt a pakliban, hogy nyáron eligazolok, de jó ideig nem érkezett olyan ajánlat, amire érdemes lett volna rábólintani. Már-már úgy tűnt, hogy maradok, amikor befutott a DAC megkeresése. Talán volt benne némi kockázat, hogy jóformán az utolsó pillanatban szerződtem Dunaszerdahelye, de három hónap elteltével kijelenthetem: jó döntés volt! A körülmények kiválóak, a szurkolók imádják a csapatot, a játéklehetőséget megkapom. Csupán a gólok számával vagyok elégedetlen. Annak örülök, hogy amikor kezdőként szerepeltem, többnyire győztünk, ám azzal is tisztában vagyok, hogy még van hova javulnom. Két gólnál és ugyanennyi gólpassznál járok, ennél többet várok magamtól.

– No és a csapattól mit remél?
– Azt, hogy a jelenleg elfoglalt negyedik helyről felkapaszkodunk a dobogóra. Az éllovas Slovan előnye sajnos tetemes, a tizennégy pontos hátrány ledolgozása óriási bravúr lenne, de ne feledjük, a bajnokság fele még hátravan. Mindamellett jobban tesszük, ha kizárólag a következő mérkőzésre fókuszálunk. Akkor juthatunk előre, ha lépésről lépésre haladunk. Szerettem Németh Antallal dolgozni, miatta is igazoltam a DAC-hoz, de az őt váltó Joao Janeiróról szerzett első benyomásaim is kedvezőek. Mint minden edzőnek, neki is megvan az elképzelése és filozófiája, sok érzelmet visz a futballba. Nemcsak a meccsek, az edzések után is összeállunk egy körbe, igaz, az összefogás mit sem érne győzelmek nélkül. Az érkezése óta mindkét meccsünket megnyertük, szombaton a Pohronie ellen szeretnénk sorozatban a harmadik sikerünket is elkönyvelni.

– Amit idén elért, vajon jövőre fokozható?
– Azon leszek, ugyanis minden évnek úgy vágok neki, hogy legyen jobb az előzőnél. Más kérdés, hogy az elején azzal kezdtem, ez életem legcsodásabb éve, vagyis ezt felülmúlni nem egyszerű. Maradjunk annyiban, ha 2022 ugyanolyan szép lesz nekem, mint 2021, részemről rendben vagyunk.