Csernus dokitól a holland medvepusziig – Smahulya Ádám jegyzete

TELJESEN LEFAGYOTT Szabó Levente, amikor Csernus Imre még győri akadémistaként közölte az ottani tinédzserekkel, hogy közülük jó, ha egyvalaki profi futballista lesz. Ekkor döbbent rá, hogy a tehetség és a magabiztosság önmagában nem elég, ha el akarja a célját, még elszántabban, kettőzött erővel kell dolgoznia, és akkor talán megvalósulhat az álma. És persze hangsúlyozza, mennyire hálás a menyasszonyának, a sportpszichológusának, Bartosz Grzelaknak vagy épp Nikolics Nemanjának, elsősorban mégis magának köszönheti, hogy immár hétről hétre több tízezer ember előtt futballozhat a Bundesliga 2.-ben.

Introvertált típus – mondja magáról, de a vele készült beszélgetésből az is kiderül, hogy maximalista, és rendkívül tudatosan építgeti a karrierjét. Mert aki már fiatalon is ennyit foglalkozik a mentális felkészüléssel, és aki a pályafutását szem előtt tartva huszonévesen nemet mond a sok pénzzel kecsegtető ázsiai és kelet-európai ajánlatokra, és a könnyebb útnak tűnő ligák helyett a „darálós” német másodosztályt választja, az mindenképpen tudatos. És meggyőződésem, hogy ez a siker egyik kulcsa.

Persze a Bundesliga 2.-nél is van feljebb, a következő nagy cél nem is lehet más, mint az, hogy minél többször bekerüljön a válogatottba. Tavaly, a hollandok ellen 4–0-ra elvesztett Nemzetek Ligája-találkozón 40 percet kapott, és Virgil van Dijk ellen játszva megtapasztalhatta, milyen a világ egyik legjobb belső védője ellen futballozni. Márpedig fejlődni elsősorban így lehet, a legjobbak ellen. Még akkor is, ha fájdalmas volt a holland bekktől kapott medvepuszi.

Abban szinte biztos vagyok, hogy Szabó Levente lesz még magyar válogatott, az viszont már csak rajta múlik, hogy hosszú távon lehet-e ő a nemzeti csapat meghatározó csatára. Jelenleg nem sok esélye van arra, hogy kiszorítsa Varga Barnabást, ugyanakkor azt is érdemes hozzátenni, hogy öt évvel fiatalabb a Ferencváros támadójánál. Aki egyébként Szabó Leventéhez hasonlóan későn érő típus, s csak 28 évesen húzhatta fel először a címeres mezt. Ma pedig ott tart, hogy a válogatottban és a klubcsapatában is kulcsember, és ha valamiért nem játszhat, az nagy érvágás együttesének. Ha innen nézzük, a korábban Olaszországban nevelkedő, jelenleg Németországban futballozó Szabó Leventének is bőven van még ideje. Addig is motiválhatja, hogy Csernus doktor kemény szavaitól már most eljutott Amszterdamig és Van Dijk medve­puszijáig.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!