Légiósok: A Grasshoppers megfelelő lépcsőfok az NB I után – Bolla Bendegúz

– Kihozta magából a maximumot a Grasshoppersben?
– Úgy érzem, nyolcvan százalékot mutattam meg magamból – mondta a Nemzeti Sportnak Bolla Bendegúz, a 22 éves, hatszoros magyar válogatott védő, aki a Wolverhampton kölcsönjátékosaként 31 tétmeccsen szerepelt a svájci élvonalbeli zürichi csapatban.

– Mit takar a nyolcvan százalék?
– Az erényemet kidomborítottam, a támadásépítésből ki tudtam venni a részem, négy gólt szereztem, három gólpasszt adtam. A visszajelzések alapján a svájci mezőnyből is kiemelkedtem ezen a területen.

– Miért nem sikerült százat kiadnia magából?
– A védekezésemben éreztem hiányosságokat, amelyek a magyarnál erősebb bajnokságban kijöttek. Ez részben abból fakadhat, hogy Svájcban még inkább támadó felfogásban futballoztam, mint korábban a Fehérvárban, a háromvédős rendszerben középpályásként vettek számításba. Érzem, hogy a védőmunkám is fejlődött, de kell még egy idény, hogy a jövőben kiküszöböljem a hibákat, letisztuljon a játékom.

– Mennyit tanult Giorgio Contini vezetőedzőtől?
– Nagyon szimpatikus szakember, nem az a tipikus olasz tréner, aki még az edzéseket is széttaktikázza. Olyan együttest kapott, amelynek öltözőjében számos nemzetiség képviseltette magát szerte a nagyvilágból, teljesen új csapatot kellett felépítenie. Emiatt is lehetett hullámzó a teljesítményünk, az utolsó fordulóban dőlt el a bennmaradásunk, ami az idény előtti legfontosabb célunk volt. Jó edzőnek tartom, komplexebb futballista lettem neki köszönhetően, taktikailag is felkészültebbé, fegyelmezettebbé váltam, s ami fontos, hogy egy-két meccstől eltekintve rendre stabil átlagot hoztam. Irányításával több játékrendszerben szerepeltem, a Young Boys ellen még középpályást is játszottam a rombusz alakzatban.

– Első évét töltötte légiósként. Mekkora különbséget tapasztalt a svájci és a magyar élvonal között?
– Tempóban, intenzitásban nagyot. Feltűnő, hogy amíg Svájcban a bajnokság utolsó helyezettje is direkt, letámadásra építő játékot erőltet, labdavesztést követően nagy lendülettel próbálja visszaszerezni a labdát, Magyarországon az a jellemző, hogy a kisebb csapatok visszaállnak, a saját kapujuk előtt tömörülnek az erősebbek ellen. Ezenkívül a játékosok képzettebbek, mint otthon, több a jó labdarúgó. Akkora különbség azonban nincs a két bajnokság között, mint a Super League és a Premier League között, a Grasshoppers megfelelő lépcsőfokot jelentett az NB I után.

– Megérett az újabb kihívásra?
– Úgy érzem, van bennem annyi, hogy ezen a nyáron a svájci és az angol élvonal közötti szintre lépjek, ám az is benne van a pakliban, hogy a következő évadot is a Grasshoppersben töltöm, s ha a bennem ragadó húsz százalékot ki tudom hozni a zürichieknél, még nagyobbat léphetek előre. Szeretnék olyan döntést hozni a jövőmről, hogy lépcsőzetesen haladhassak fölfelé. Jól teljesítettem ebben az idényben, ezért több kölcsönvételi lehetőségem is van, olyan is akad, amely előrelépést jelentene. Zajlanak a tárgyalások a csapatokkal, amelyek érdeklődnek irántam, egyelőre nem dőlt el semmi.

– Ezek szerint legalább egy évet még várat magára, hogy bemutatkozzon a Wolverhampton színeiben?
– Beszéltem már az angol élvonalbeli klub képviselőjével, van rá esély, hogy ott kezdem a felkészülést. Ez motivál, nagyszerű lenne, ha lehetőséget kapnék. Konkrétum azonban vélhetően csak a válogatott Nemzetek Ligája-mérkőzései után lesz. Befolyásolhatja a következő évadomat, ha a négy júniusi meccsen élek az esetleges lehetőségekkel, pályafutásom alakulása szempontjából is fontos két hét áll tehát előttem.

– Gyanítom, az angolok elleni meccseket várja leginkább.
– Már csak azért is, mert június tizennegyedikén a Wolverhampton stadionjában, a Molineux-ban lépünk pályára. Különleges lesz az az összecsapás nekem, de mindegyiket várom, mert voltaképpen egy második Európa-bajnokság előtt állunk. Ilyen válogatottak ellen nem mindennap játszhat az ember, úgyhogy szeretnénk a legtöbbet kihozni a sorozatból.

– Örül, hogy a világ legjobbjait sorsolták a magyar válogatottnak, vagy balszerencse, amiért kevés az esély rá, hogy megőrizze A-ligás tagságát?
– Senki sem gondolta volna az Eb előtt, hogy pontot, pontokat szerezhetünk, mégis sikerült. Papíron ezúttal sincs sok esélyünk, de a magyar válogatott nagyot lépett előre az utóbbi években, tehát bármi megeshet ezeken a meccseken. Minket biztosan motivál, hogy újfent bizonyítsunk. Ami engem illet, a hosszú idény végére kicsit elfáradtam, jól jött az egyhetes pihenő, amit kaptam. A családom társaságában feltöltődöm, s alig várom, hogy hétfőn csatlakozzak a válogatotthoz, s teljes erőbedobással készüljek az előttünk álló kihívásokra.

– Mit vár a négy júniusi Nemzetek Ligája-meccstől?
– Elsősorban azt, hogy ugyanolyan hangulat lesz Magyarországon, mint amilyen tavaly az Eb idején volt, mert az annak a jele lenne, hogy olyan teljesítményt nyújt a csapat, amellyel mindenki elégedett.