Cool Dream Team

Cool 1: a bejövetelhez az elsötétített csarnokban impozáns lézershow-t álmodtak meg a szervezők, de ezt kedd este csak a tunéziai játékosok élvezték ki, a tengerentúliak lekéstek róla. Nem feltételezzük, hogy szándékosan, de végül is miért ne... Olyan sok dolguk nem volt, és ehhez ők nyilván hozzá vannak szokva, márpedig show-elemekben az amerikaiak verhetetlenek, mit nekik egy kis angol cirkusz.

Cool 2: a kezdés előtt a pályára feljőve szokás szerint lepacsiznak egymással a DT klasszisai, ha lehet ezt egyáltalán pacsinak nevezni. Mint a lassított felvételen, bele simítanak egymás tenyérébe, oda-vissza többször, már-már annyira lazák, hogy másodpercek kérdése, és újra össze kell őket szerelni.

Cool 3: nem tudják annyira lesajnálni a kedd este éppen aktuális tunéziai ellenfelet, hogy ne nyerjenek biztosan, félgőzzel is. Ritka a bődületes akció, egy-két zsákolás mutatványszinten becsúszik, néhány vajkéz is megvillan, de inkább csak szívességi alapon verik ripityára az ellent.

Cool 4: amikor cserél az amerikai csapat, a kispadról beálló játékosok a felezőhöz lépnek, ott veszik le a melegítőfelsőjüket. Persze, azt is csak módjával. A ruhadarab ugyanis valósággal lefolyik róluk, annak az öltözködéshez, amit az átlagember megszokott, semmi köze nincs. Amint ez bő tíz másodperc alatt megtörténik, és a melegítő a földre hullik, érkezik öltönynadrágban, fehér ingben az equipment manager – egy testesebb, fehér bőrű ember –, aki komótosan összeszedi, összehajtogatja, majd a kispad melletti kosárba helyezi, igen kimért mozdulattal, nehogy valamelyiknek valamilyen baja essen. Csak bennünk vetődik fel a kérdés: ha a vetkőzős részt egyben kibírta, mi baja lehetne?

Cool 5: az is esemény, ahogy a pályára feljön egy-egy amerikai játékos cseréből. Komolyan, mintha a megboldogult – amúgy az olimpiai helyszíneken zeneszámaival sokszor felidézett – Michael Jackson egyik klipjét forgatnák, olyan talphúzós, darabos, bréktáncba hajló az a mozgás, amivel játékra jelentkeznek. Van, aki szimplán csigához hasonlítja őket, talán még láthatnánk is a nyomot, amit maguk után hagynak, ha közelebb lennénk, és nem a kakasülőn.

Cool 6: a második negyedből másodpercek voltak, a labda gurult a tunéziai térfél felé, a félidő vélhetően utolsó akciójára készülhettünk. Chris Pault ez a legkevésbé zavarta, csak nem akarta a labdát felvenni. Az észak-afrikaiak már felálltak védekezni, az amerikai társak elkezdtek helyezkedni az akcióhoz, amikor nagy sokára Paul úgy döntött, kézbe veszi a labdát. Ezután viszont nem indult meg a palánk felé támadni, hanem percnek is beillő öt-hat másodperces labdapattogtatásba kezdett, miközben másik kezét az égnek emelte. Talán a figurát mutatta, talán azt, hogy egyedül megoldja. Mindenesetre a közönségnek nem nagyon tetszett az ilyen „one man show", már éppen elkezdte pfujolni a pici főszerepet kérő Pault, amikor az végre elindult. Hogy aztán az első tunéziai védőbe belerohanjon... Támadófault, a bírók be is fújták a kontrát.

Cool 7: a csapategység viszont láthatóan megvan az amerikaiknál. Amikor valakivel történik valami, egy emberként lépnek oda úgy a pályán lévők, mint az éppen kispadosok. Így volt ez a keret egyetlen fehér bőrű tagjánál Kevin Love-nál, aki pont az amerikai kispad előtt, a palánk alatt kezdett el cserét kérve sántikálni. Nosza rajta, érkezett az orvosi stáb, érkeztek a többiek, olyan érzést keltve, hogy ha a szükség úgy hozná, akkor azonnal ölükbe kapnák a társat, hogy a doktorok életmentő műtétet hajtsanak végre rajta. Szerencsére erre nem került sor, Love sérülése sem bizonyult súlyosnak.

Cool 8: szegény tunéziai, azt hitte, hogy a kosár már az övé, de nem így történt, érkezett egy védő, aki keményen odahúzott a labdára. Utóbbi így szorult be éppen a gyűrű és a palánk közé. Érkezett egy lelkes tunéziai társ, aki nekifutásról megpróbálta azt onnan kipiszkálni. Hát, mit szépítsük, elsuhant a palánk és a labda alatt nagy igyekezetében. Talán Carmelo Anthony volt az, aki ráérősen odasétált, majd a labda alá állva kis szökelléssel, tulajdonképpen ujjheggyel kibökte azt onnan, majd nem túl nagyképűen, de körbenézett. Szemével alighanem a tunéziait kereste: na, láttad kicsi, így kell ezt csinálni, de legközelebb már te jössz, mert nem mutatom meg még egyszer.

Cool 9: tunéziai akciót láthattunk kibontakozni (annyit azért adjunk nekik, hogy a triplákat sokan elvállalták, nem is rossz százalékkal, a félidőben ebben speciel jobbak voltak riválisuknál, és szemre még az akcióik is megkoreografáltak voltak, más kérdés, hogy a sokadik passz után már elveszítették a fonalat, és gyakran a labdát is), amikor az egyik észak-afrikai játékos mezőnykosárral kísérletezett. Egy sarkazás után bele is állt volna egy tempóba, de fejét lassan emelve felnézett a centikkel éppen előtte tornyosuló felhőkarcolóra, alighanem a 216 cm-es – plusz karok – Tyson Chandlerre, majd inkább visszapasszolta a labdát a mezőnybe.

Cool 10: így is elmondhatatlan sportélmény, amivel kiszolgálják a közönséget, amely a manírt elnézve drukkol, tapsol, éljenez. Hátha még találkoznak olyan riválissal is, amelyet komolyabban kell majd venniük.