Az újságok a következőkre építettek: Henk ten Cate lett a Barcelona pályaedzője, és szerette volna magával vinni a NAC Bredából a magyar kapust, csakhogy a katalánok végül nevesebb hálóőrt, Rüstü Recbert, a Fenerbahce egyesét vették meg, ezért a török gárdának kellett portás után néznie – mi sem természetesebb, mint hogy megkörnyékezte a Barca másik kiszemeltjét.
A tárgyalások Pierre van Hooijdonknak, a Fener új szerzeményének a kezdeményezésére indultak el, a csatár ugyanis a Feyenoord játékosaként már megismerhette Babos képességeit, és jó véleménnyel volt róla. Az isztambuli gárda megtette az ajánlatát, de Babos köszönettel visszautasította.
"Mindenképpen jó érzés, hogy Van Hooijdonk a Fenerbahce vezetőinek figyelmébe ajánlott – mondta lapunknak Babos Gábor. – De nagyon gyorsan jött, tulajdonképpen fel sem tudtam fogni. Két nap alatt kellett döntenem, végül nemet mondtam. Úgy gondolom, szép kihívás volt, de Törökország mégis Törökország, én pedig szeretnék valahol a kontinens közepén maradni. Másrészt decembertől nyugodtan tárgyalhatok bárkivel, mert ingyen igazolható leszek, és jöhet egy vonzó ajánlat is. Ha csak a pénzt nézem, mindenképpen mennem kellett volna.”
A kapus azt sem titkolta, döntésében szerepet játszott, hogy amíg a NAC Bredával ki tud lépni az európai kupaporondra, addig a Fenerbahcéval csak a török hadszíntér maradt volna a számára. (Általános meglepetésre a "kanárik” a 2002–2003-as szezonban nem tudták kvalifikálni magukat egyetlen európai kupasorozatba sem.) "Harminc év után értünk el nagy sikert a NAC-kal, de ezt még megfejelhetjük, ha megyünk egy-két fordulót az UEFA-kupában. Elsősorban azonban az ingyenes klubcsere lehetősége motivált, Magyarország hamarosan tagja lesz az Európai Uniónak is, sokkal több ajtó lesz előttem nyitva” – véli Babos.