Dzsudzsák passza előtt a partjelző is meghajolt

– Ennyit jelent a kapitányi karszalag?
– Ne is mondja, azóta is kapom a zrikákat – nevetett Dzsudzsák Balázs. – Ha akarnám, sem tudnám letagadni, hogy nem a karszalag miatt volt. Amint a karomra húztam, az első labdaérintésemből máris a kapuba találtam.  

– Erre mondják: egyből egy...
– Kétségtelen, abban a pillanatban százszázalékos kapitány voltam. Amikor láttam, hogy a labda a hálóban köt ki, valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés uralkodott el rajtam.

– Hajolt már meg ön előtt partjelző?
– Látom, résen volt. Nyilván arra a jelenetre gondol, amikor a lefújást követően egyikőjük odalépett elém, pantomimmozdulattal eljátszotta a láb mögötti passzomat, majd meghajolt előttem. Vicces jelenet volt – jót nevettünk rajta. Egyébként mindhárom holland bírót jól ismerem, a két partjelzővel kifejezetten baráti a viszonyom. Noha Bas Nijhuis játékvezető odahaza szeret arrogánsan fellépni, keménykezűnek látszani, ezúttal kifogástalan felfogásban vezette a meccset. Amikor az első félidőben például Linas Pilibaitis megtaposott, nyomban odaszaladt, és megnyugtatott: ne aggódjak, figyel a testi épségemre.

– Tényleg, honnan jött az a bizonyos mozdulat?
– Igazából nem tudom. Csak úgy... Korábban is sokszor kérdezték tőlem, hogyan merem megcsinálni a cselt, amikor mondjuk ketten rontanak rám, de akkor is csak azt tudtam felelni, hogy önbizalom kérdése. Azt hiszem, ilyen az, amikor az ember életében minden rendben van. Jókedvem van, élvezem a futballt, az életet, miért ne próbálhatnék meg egy-egy ilyen passzt? A hétvégi, Excelsior elleni bajnokinkon is volt hasonló megmozdulásom, annyi különbséggel, hogy ott kis híján gólpassz lett belőle. Az hiszem, emiatt senki sem szólhat egy rossz szót sem.

 A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!