Juhász Roland: Nem kell ajándékba a válogatottság

– Merre?
– Görögországban vagyok, Szantoriniben – felelte a telefonon utolért Juhász Roland. – Pénteken jöttem, pénteken megyek. Nem sok, de most ennyi jutott. Múlt csütörtökön még válogatott mérkőzés volt, jövő hétfőn pedig már kezdődik a felkészülés Székesfehérváron.

– Tehát marad a Videotonnál?
– Június harmincadikáig mindenképp, hiszen az Anderlecht addig adott kölcsön.

– Július elsején mi lesz?
– A harmincadik születésnapom… Komolyra fordítva: nem tudom. Jóformán csak kérdőjelek vannak ebben a történetben. Habár ehhez hozzászokhattam az elmúlt évben.

– Ott is esik? Vagy csak a hangulata borús?
– Szerencsére itt ragyog a nap. Ami pedig a hangulatomat illeti… Valóban nem rózsás, mivel pályafutásom legrosszabb szezonján vagyok túl, mert rengeteg bizonytalansági tényező kísérte, és nem tagadom, ez mentálisan igencsak igénybe vett. Főleg a január és a február volt gyötrelmes, amikor fogalmam sem volt arról, hogyan alakul a sorsom. Miután eldőlt, hogy a Videotonhoz jöhetek, jobbra fordult a helyzet, köszönöm is José Gomes vezetőedzőnek, illetve a klubnak az elmúlt négy hónapot. Ám a már említett kérdőjelek most megint felbukkantak. És ha ez nem lett volna elég, a Kuvait elleni mérkőzésen nekem jutó tíz másodperc sem használt a lelkemnek. Na, az feltette a pontot az i-re.

– Merre?
– Görögországban vagyok, Szantoriniben – felelte a telefonon utolért Juhász Roland. – Pénteken jöttem, pénteken megyek. Nem sok, de most ennyi jutott. Múlt csütörtökön még válogatott mérkőzés volt, jövő hétfőn pedig már kezdődik a felkészülés Székesfehérváron.

– Tehát marad a Videotonnál?
– Június harmincadikáig mindenképp, hiszen az Anderlecht addig adott kölcsön.

– Július elsején mi lesz?
– A harmincadik születésnapom… Komolyra fordítva: nem tudom. Jóformán csak kérdőjelek vannak ebben a történetben. Habár ehhez hozzászokhattam az elmúlt évben.

– Ott is esik? Vagy csak a hangulata borús?
– Szerencsére itt ragyog a nap. Ami pedig a hangulatomat illeti… Valóban nem rózsás, mivel pályafutásom legrosszabb szezonján vagyok túl, mert rengeteg bizonytalansági tényező kísérte, és nem tagadom, ez mentálisan igencsak igénybe vett. Főleg a január és a február volt gyötrelmes, amikor fogalmam sem volt arról, hogyan alakul a sorsom. Miután eldőlt, hogy a Videotonhoz jöhetek, jobbra fordult a helyzet, köszönöm is José Gomes vezetőedzőnek, illetve a klubnak az elmúlt négy hónapot. Ám a már említett kérdőjelek most megint felbukkantak. És ha ez nem lett volna elég, a Kuvait elleni mérkőzésen nekem jutó tíz másodperc sem használt a lelkemnek. Na, az feltette a pontot az i-re.

– Hogyan élte meg?
– Nehezen. Volt is egy-két álmatlan éjszakám utána. A meghívónak természetesen örültem, boldog voltam, hogy hét hónap elteltével visszatérhetek a válogatottba, egyúttal reméltem, Kuvait ellen több jut nekem tíz másodpercnél. Azzal az égvilágon semmi gond, hogy Egervári Sándor kíváncsi volt arra, hogyan teljesít kezdőként Guzmics Richárd és Korcsmár Zsolt, de harmincévesen, hetvenhét válogatottsággal a hátam mögött talán többet érdemlek annál, mint hogy időhúzó csere legyek. A cserére várva két percig toporogtam az oldalvonal szélén, aztán ahogy beálltam, a játékvezető lefújta a meccset. Borzasztó érzés volt.

– Azóta beszélt a szövetségi kapitánnyal?
– Beszéltem vele, igen. De bizonyára megérti, ha azt mondom, ami akkor elhangzott, kizárólag kettőnkre tartozik.

– Ha hívják, legközelebb is jön?
– Ha válogatott formában leszek…

– Ez kissé sejtelmesen hangzik.
– A nemzeti együttes számomra mindennél fontosabb volt, és persze még most is az. A legnagyobb megtiszteltetésnek tekintettem, ha magamra ölthettem a címeres mezt, és úgy hiszem, az elmúlt kilenc évben letettem valamit az asztalra. Csakhogy nekem nem kell ajándékba egy-egy válogatottság, a kapitány csak akkor hívjon, ha úgy véli, valóban a csapat segítségére lehetek. No de majd azon leszek, hogy nagyobb legyen a bizalom az irányomba. Egyébként tudja, mi az érdekes? Az, hogy ami az elmúlt időszakban velem történt, megerősített.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, GYÖTRŐDIK-E MÉG JUHÁSZ ROLAND AZON, HOGY LÉGIÓSNAK ÁLLJON-E, KERESSE PIETSCH TIBOR INTERJÚJÁT A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN!