Egy, két, hááá... Megint kezdődhet a régi nóta: miért beteg a magyar futball? Nem beteg. Már nincs – isa por és homu. Persze, ezzel semmi meglepőt nem mond (ír) az, aki arra adja a fejét, hogy az újabb, s immár történelmi kudarc kapcsán (2013. október 11., Amszterdam: Hollandia–Magyarország 8–1) elemezni kezdi a labdarúgásunk helyét, szerepét, funkcióját. Kezdjük tehát az alapoknál. Kikaptunk. 8–1-re. A hollandoktól. Na bumm! Kikaptunk már Izlandtól, Máltától, játszottunk röhejes 0–0-t Liechtenstein ellen, volt Irapuatónk, ezek után majd pont ez, a sztárválogatottól és -futballistáktól elszenvedett 8–1 ér majd fel olyan erejű pofonnal, ami nemhogy megszédíti, hanem ellenkezőleg, kijózanítja azokat, akik tehetnének valamit azért, hogy a magyar labdarúgás jobb legyen?Egy, két, hááá... Megint kezdődhet a régi nóta: miért beteg a magyar futball? Nem beteg. Már nincs – isa por és homu. Persze, ezzel semmi meglepőt nem mond (ír) az, aki arra adja a fejét, hogy az újabb, s immár történelmi kudarc kapcsán (2013. október 11., Amszterdam: Hollandia–Magyarország 8–1) elemezni kezdi a labdarúgásunk helyét, szerepét, funkcióját. Kezdjük tehát az alapoknál. Kikaptunk. 8–1-re. A hollandoktól. Na bumm! Kikaptunk már Izlandtól, Máltától, játszottunk röhejes 0–0-t Liechtenstein ellen, volt Irapuatónk, ezek után majd pont ez, a sztárválogatottól és -futballistáktól elszenvedett 8–1 ér majd fel olyan erejű pofonnal, ami nemhogy megszédíti, hanem ellenkezőleg, kijózanítja azokat, akik tehetnének valamit azért, hogy a magyar labdarúgás jobb legyen?
A Nemzeti Sport futballrovatának vezetője, Vincze András kezdte így elemzését, amelyben aztán mindenre kitér. Konklúzió? Belterjes a magyar futballvilág. És beteg. Nem kicsit. Nagyon...
Na, de mit mond a távozó kapitány (Egervári Sándor), a csapatkapitány (Hajnal Tamás) és az orosz légiós (Dzsudzsák Balázs)? És mit írnak a holland lapok? És mit gondolnak a futballban dolgozók: kié a felelősség?