Fazekas László: Megkérdezhetnénk a szomszédainkat, miért járnak előttünk

– Pintér Attila személyében új szövetségi kapitányunk van, ráadásul az MLSZ vezetősége gyakorlatilag teljesen kicserélte az utánpótlás szakmai stábját.
– Aligha kell csodálkozni azon, ami történt – nyilatkozta Fazekas László a Nemzeti Sportnak. – Úgy látom, Magyarországon is nyugati stílusban dolgozik a vezérkar. Ha nincs eredmény, kirúgnak, elküldenek mindenkit. Ez itt, Belgiumban mondhatni természetes. Nincs mellébeszélés, nincs magyarázkodás: ha nem teljesítesz, mehetsz.

– Aligha lehet vitatkozni azzal, amit mond, ám lenne két aprócska megjegyzésem: olyan neves szakember is más, kissé visszavontabb szerepkörbe került, mint Nyilasi Tibor.
– Márpedig Nyilasi Tibor tapasztalataira, tudására szüksége van a magyar futballnak. Jóllehet ebben a sportágban láttunk már száz, sőt ezer hasonló esetet. A világ legjobb futballistáit, edzőit is elküldték, leváltották. Ha egy vezetőség nincs megelégedve az elvégzett munkával, a produktummal, akkor nem szabad a neveket nézni.

– A másik megjegyzésem arra a bizonyos nyugati stílusra vonatkozik. Jól hangzik, s talán egyszer valóban érvényes lesz ránk, magyarokra is, csakhogy... Mifelénk nincsenek nyugati fizetések, és nincs nyugati stílusú futball.
– Ezzel magam is tisztában vagyok, de ha fejlődést akarnak, akkor drasztikus változtatásokra van szükség. Bár én azt mondom, tanulni sem szégyen. Lehet, hogy elég lenne megkérdezni a cseheket, a horvátokat vagy a románokat, miért járnak előttünk évek, évtizedek óta. Mert ezek az országok semmivel sem gazdagabbak a mienknél, és nem áramlik több pénz a futballjukba sem, mint otthon.

– Nem vállalna szerepet a változásokban?
– Hagyjuk már ezt! Sokan és sokszor feltették ezt a kérdést nekem, mármint azt, hogy van-e bennem tüske, amiért Magyarországról nem keresnek. És én mindig őszintén feleltem: igen, fáj, hogy nem tartottak igényt a szolgálataimra. Sem Újpesten, sem a válogatottnál. Pedig csak lenyomtam tizennégy évet itthon az élvonalban. Olykor nyertem is az Újpesttel, csak szerepeltem kilencvenkétszer a válogatottban is, majd négy évig a bombaerős belga bajnokságban léphettem pályára az Antwerp színeiben, olyan játékosok mellett, mint Simon Tahamata, Wlodzimierz Lubanski, Grzegorz Lato...

– Akkor még mindig bántja.
– Ez a vonat elment. Hatvanhét esztendős leszek az idén, már nincsenek edzői ambícióim. Sokáig nem értettem, miért nincs szükség a labdarúgásunkban egy UEFA-diplomás szakemberre, aki pontosan tudja, mi a különbség a magyar és a nyugati futballkultúra között. Na, de ez már a múlt.

Fazekas Lászlónak arról is megvan a véleménye, hogy az idegenlégiósaink leginkább miért csak epizodisták.

– Ezen se csodálkozzon senki – folytatta Fazekas László. – A mi gyerekeink – tisztelet a kivételnek – nem tudják, mi az, profi módon gondolkodni és élni. A futball olykor áldozatokat követel és lemondást. Lemondást sok mindenről, amit egy civil megtehet. Én annak idején már Újpesten megtanultam, hogy a futball iránti alázat a legfontosabb. A Belügyminisztériumban kerek perec megmondták, legyetek büszkék, hogy a Dózsában játszhattok, de csak akkor kaptok szolgálati lakást vagy soron kívül kocsit, Wartburgot, Trabantot, Skodát, ha nyertek. Újra és újra nyertek. Most mi van? A tehetségesebb magyarok kijutnak külföldre, aztán a legtöbbjük nem sokkal később hazakullog, és panaszkodik az edzőre, aki pikkelt rá, szidja az esőt, a hideget és kifogásokat keres. Nyugaton nincs Pista bácsi, meg Lajos bácsi, akihez oda lehet menni nyavalyogni. Mondok még valamit: az is előfordult, hogy jöttek ide, Belgiumba próbajátékra magyar srácok. Segítettem őket, odafigyeltem rájuk, aztán egyikük néhány hét múlva azt kérdezte: Laci bá, nincs itt egy jó magyaros vendéglő? Úgy hiányzik...

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, HOGY FAZEKAS LÁSZLÓ MIT VÁR A BELGA VÁLOGATOTTÓL A NYÁRI VB-N, ILLETVE HOGY MIT KÉRT AZ ÚJPEST BELGA TULAJDONOSÁTÓL, OLVASSA EL A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN MEGJELENT TELJES INTERJÚT, AKÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS.