Pintér Attila elődje, Egervári Sándor 2010. augusztus 11-én, az Anglia elleni felkészülési mérkőzésen ült először az A-válogatott kispadján. Londonban, a Wembleyben 72 024 néző előtt lépett pályára a magyar csapat, amely a kapitányon kívül még egy újoncot avatott: Lipták Zoltán első meccsét játszotta a válogatottban. Csaknem egy év kihagyás után Gera Zoltán ismét magára húzta a címeres mezt (Erwin Koeman kapitánykodása idején ideiglenesen lemondta a válogatottságot), a szünet után pályára lépő Koman Vladimir pedig második felnőtt válogatott meccsén gyakorlatilag asszisztot jegyzett, merthogy az ő középre adása után került Phil Jagielkáról a labda az angol kapuba (bár nem biztos, hogy a labda teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon). Az angolok aztán Steven Gerrard két góljával fordítottak, és végül 2–1-re megnyerték a meccset – Egervári Sándor tehát vereséggel debütált.

Egervári Erwin Koemant váltotta a kispadon, a játékosként 1988-ban Európa-bajnok holland szakember 2008. május 24-én, a Puskás Ferenc Stadionban, a Görögország elleni felkészülési mérkőzésen debütált a magyar válogatottnál. A görögök 2004-ben megnyerték az Európa-bajnokságot, címvédőként, a 2008-as Eb-re készülve érkeztek Budapestre, és az első félidő végén meg is szerezték a vezetést Amanatidisz révén. A szünet után azonban válogatottunk remekül játszva, Gera, Juhász Roland és Vadócz góljával 3–1-re fordított, és az utolsó percekben Liberopulosz már csak szépíteni tudott. Koeman egy újoncot avatott, a győri Koltai Tamást, akit a 90. percben cserélt be Gera helyére. Dárdai Pál jubilált ezen a találkozón, az 50. meccsét játszotta címeres mezben. A magyar válogatott taktikai felállása igen meglepő volt (de bejött!), hiszen gyakorlatilag csatár nélkül játszottunk, az egyetlen előretolt támadó Huszti Szabolcs volt.

2006. október 11. gyászos nap a magyar futball történetében, válogatottunk Eb-selejtezőn 2–1-re kikapott Máltán, ez a vereség a Bozsik Péter, Détári Lajos szakvezető kettős bukását jelentette. Az új szövetségi kapitány Várhidi Péter lett, aki a Kanada elleni, november 15-i felkészülési meccsen debütált a válogatott élén. A Kisteleki István vezette MLSZ-elnökség azzal bízta meg a szakembert, hogy kezdjen erős fiatalításba, és új csapatot építsen, ennek megfelelően a székesfehérvári találkozón hat újonc labdarúgó mutatkozott be az A-válogatottban: Balogh Béla (MTK), Sándor György (Újpest), Vass Ádám (Stoke City) és Hrepka Ádám (MTK) kezdőként játszott, míg Rodenbücher István (MTK) és Farkas (II) Balázs (Dinamo Kijev) csereként lépett pályára. A negyedik válogatott meccsét játszó Priskin Tamás 36. percben szerzett góljával 1–0-ra győztünk, érdekesség, hogy az ellenfélnél a 85. percben beállt az akkor NB II-ben szereplő Lombard Pápa játékosa, Andrzej Ornoch.

Az utóbbi két évtized legrövidebb ideig hivatalban lévő szövetségi kapitánya Bozsik Péter volt. Fentebb már említettük, hogy a szakember utolsó válogatott meccse a Málta elleni, szégyenletes vereséggel végződő találkozó volt, az első mérkőzése viszont győzelemmel végződött: 2006. május 24-én, Budapesten, a Szusza Ferenc Stadionban 2–0-ra megvertük Új-Zélandot. Debütáló meccsén Bozsik nem avatott újoncot, a mieink gólját Huszti Szabolcs és Szabics Imre szerezte. Válogatottunk kezdőcsapatában csupán két itthon futballozó játékos kapott helyet, mind a ketten a ZTE labdarúgói voltak akkor: Sebők Vilmos és Molnár Balázs.

2003. december 14-én az MLSZ elnöksége két esztendőre a német Lothar Matthäust nevezte ki a magyar válogatott élére. A játékosként világbajnok szakember a ciprusi felkészülési tornán mutatkozott be nemzeti csapatunk élén, méghozzá győzelemmel: 2004. február 18-án, Pafoszban 2–0-ra megvertük Örményországot. Matthäus kapitánykodása alatt rengeteg újoncot avatott, közülük hármat az örmények elleni meccsen: Komlósi Ádám (MTK), Kovács Péter (Tromsö) és – a Kovács helyére beálló – Torghelle Sándor (MTK) először játszott nemzeti csapatunkban. Kovács gólpasszal vette ki a részét a sikerből, Szabics Imre vezetést eredményező találatánál ő adta középre a labdát. A második gólt Lisztes Krisztián szerezte, akinek – akkor még nem gondoltuk – az volt az utolsó előtti (48.) fellépése a válogatottban. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy a találkozó előtt a néhány héttel korábban elhunyt Fehér Miklósra emlékeztek a csapatok.

Matthäus elődjére, Gellei Imrére nem éppen hálás feladat várt debütálásakor, a szakember ugyanis a románok elleni tétmeccsen ült először a válogatott kispadján, ráadásul nem akármilyen előzmények után. Négy nappal az ominózus Magyarország–Románia vb-selejtező előtt a magyar válogatott Tbilisziben (szintén világbajnoki selejtezőn) 3–1-es vereséget szenvedett. Másnap az MLSZ elnöksége – morális okokra hivatkozva –leváltotta Bicskei Bertalant, akivel a dunavarsányi edzőtáborban közölte Bozóky Imre MLSZ-elnök, hogy menesztették. Egy nappal később kinevezték Gellei Imrét, akinek már csak azért sem volt könnyű dolga, mert a grúzok elleni csúfos zakó után Illés Béla és Halmai Gábor bejelentette: lemondja a válogatottságot, mind a ketten visszavonultak a nemzeti csapattól. Gellei 2001. szeptember 5-én, a Népstadionban irányította először a válogatottat, és a románok ellen egy újoncot avatott: az MTK-s Győri Jánost. A rendelkezésére álló két nap alatt nem igazán sikerült felrázni a társaságot, amely 2–0-s vereséget szenvedett. A tizenkét és fél évvel ezelőtt pályára lépő magyar labdarúgók közül Kabát Péter még ma is élvonalbeli futballista, csakúgy, mint Tököli Attila, aki azonban már játékos-edző. Király Gábor is aktív, Lisztes Krisztián az NB III-ban játszik, de például Horváth Ferenc már NB I-es vezetőedző (jelenleg az ETO-nál dolgozik), Lendvai Miklós pedig az NB II-es ZTE FC-t irányítja.

Említettük, hogy Gellei Imre Bicskei Bertalant váltotta a magyar válogatott kispadján. Bicskeinek az volt a második ciklusa a nemzeti csapat élén (ezt az időszakot az emlékezetes, osztrákok elleni, bécsi 3–2-es győzelemmel indította 1998 márciusában), debütálni viszont egy évtizeddel korábban volt alkalma, 1989. március 8-án, az Írország elleni vb-selejtezőn. A szakember akkor Mezey Györgyöt váltotta a kispadon, és első meccsén 0–0-t játszott együttese. A Népstadionban rendezett találkozón egy újonc labdarúgót avatott a válogatott, a Haladás futballistáját, Bognár Zoltánt.

Bicskei Bertalan játékosként kapus volt – nem ő az egyetlen kapuvédő, aki edzőként feljutott a csúcsra, és szövetségi kapitány lett. Itt van például Csank János, aki1996-ban vette át Mészöly Kálmántól a szövetségi kapitányi posztot, és a világbajnoki selejtezőkre készítette fel a csapatot. Debütálása kifejezetten rosszul sikerült, hiszen 1996. április 10-én, idegenben 4–1-re kikaptunk a horvátoktól. Bemutatkozó meccsén nem spórolt az újoncokkal, ekkor játszott először az A-válogatottban Sebők Vilmos (Újpest), Lendvai Miklós (ZTE), Horváth Attila (ZTE), Egressy Gábor (Újpest) és Madar Csaba (Debrecen), de a ferencvárosi Lisztes Krisztián és a gólszerző Nagy Norbert, valamint az MTK-s Szekeres Tamás is csak a második mérkőzését játszotta a nemzeti csapatban. Az Eszéken rendezett mérkőzés és a csúnya vereség után a Nemzeti Sport másnapi száma az alábbi főcímmel jelent meg: Eszék, nem Eszék, nem kaptunk mást...

Az 1986-os mexikói világbajnokság volt ezidáig az utolsó alkalom, hogy vb-re vagy Európa-bajnokságra kijutott a magyar válogatott. Az azóta eltelt időszak kapitányai közül Komora Imre döntetlennel (1986. szeptember 9., Norvégia–Magyarország 0–0), Verebes József győzelemmel (1987. február 8., Ciprus–Magyarország 0–1), Garami József vereséggel (1987. szeptember 9., Skócia–Magyarország 2–0), Bálint László győzelemmel (1988. március 16., Magyarország–Törökország 1–0), Glázer Róbert vereséggel (1991. október 9., Magyarország–Belgium 0–2), Jenei Imre győzelemmel (1992. március 25., Magyarország–Ausztria 2–1), Puskás Ferenc vereséggel (1993. április 15., Magyarország–Svédország 0–2) debütált.

A válogatottat a mexikói világbajnokságra kivezető Mezey György 1983. szeptember 7-én, az NSZK elleni találkozón ült először szövetségi kapitányként nemzeti együttesünk kispadján (korábban évekig Mészöly Kálmán segítője volt), és az egy évvel korábban vb-döntőt játszó, Matthäust csereként bevető nyugat-németekkel 1–1-es döntetlent játszottunk, Nyilasi Tibor fejes góljára Rudi Völler válaszolt, ugyancsak fejessel. Debütáló meccsén Mezey György is avatott újoncot, nem is egyet: Farkas Tibor (Vasas), Róth Antal (PMSC) és Mészáros Ferenc (ugyancsak PMSC) először volt válogatott ekkor.

Szintén kivezette a világbajnokságra a magyar válogatottat Mészöly Kálmán, aki Lakat Károlytól vette át 1980 májusában a nemzeti együttes irányítását, és szép győzelemmel debütált a kispadon: a Népstadionban Törőcsik András duplájával és Kereki Zoltán góljával 3–1-re nyertünk a Dalglisht, Archibaldot és Strachant is a soraiban tudó skót csapat ellen. Mészöly egy újoncot avatott: a 68. percben Kiss László helyére beállt Esterházy Márton.

S ha már megemlítettük azt a két szakembert, akivel legutóbb világbajnokságon szerepelt a magyar válogatott, zárjuk történelmi visszatekintőnket egy harmadik mesterrel, Baróti Lajossal, aki négy világbajnokságon (1958, 1962, 1966 és 1978) irányította válogatottunkat. Ő 1957. december 22-én, Hannoverben az NSZK elleni 1:0-s vereséggel debütált szövetségi kapitányként. A négy évvel korábban, Londonban 6:3-ra győző hősök közül már csak hárman (Grosics, Bozsik, Hidegkuti) játszottak ebben az együttesben, Baróti újoncot nem avatott.

A kép rendkívül vegyes, még a sikeres kapitányok is különbözőképpen debütáltak a válogatott kispadján: Baróti vereséggel, Mészöly győzelemmel, Mezey döntetlennel. Messzemenő következtetéseket tehát nem érdemes levonni, azt viszont bátran kijelenthetjük: majdhogynem mindegy, hogy egy felkészülési mérkőzésen milyen eredményt elérve debütál az új kapitány, az a lényeg, hogy a tétmeccseken, azaz a selejtezőkön szerepeljünk sikeresen, eredményesen…