Válogatott: Pali habitusa elég lehet erre a három meccsre - Király

„Biztos volt, hogy valami történik majd Münchenben, hiszen nagy tervekkel vágtunk neki a szezonnak, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azokat elképzeltük – mondta Király Gábor. – A klubvezetők türelmesek voltak Ricardo Monizzal, megadták neki a lehetőséget, de csak nem jöttek az eredmények, és ilyenkor egy ilyen váltást meg kell lépni."

Király a szezon elején egy fegyelmezetlenség miatt szorult ki a kezdőből és küldték rövid időre a tartalékokhoz – meccsen hibázó társának húzta meg a haját egy kapott gól után –, majd mielőtt visszafoglalhatta volna a helyét, elszerződött a Fulhamhez. A kérdés adta magát: Moniz távozásával nem volt-e elhamarkodott döntés az augusztus közepi távozása Münchenből, ahol a közösen eltöltött öt idényben megbecsülték, elismerték.

„Nagyon jó lehetőséget kaptam a Fulhamtől, amit mindenképpen szerettem volna kihasználni. Szép öt évet töltöttem el Münchenben, ahová bármikor visszavárnak. A csapat előtt Moniz pozitívan beszélt rólam a búcsúzáskor, azt mondta az öltözőben, hogy egy első számú kapus megy el. Nem tettem semmi olyat, amit bárki más ne követhetett volna el, az érintett játékostársammal az affért már régen lerendeztük. Az összezördülés mégis nagy visszhangot kapott, a klubnál példát akartak velem statuálni, de azért a reakciókból látszott, hogy nem szándékoznak megválni tőlem, nem akarnak elengedni. Bennem mindenesetre nincs tüske. A müncheni edzőváltás napján is beszéltem pár társammal, visszavárnak. Én a magam részről már lezártam azt az öt esztendőt."

A kapus elmondta, hogy tudatosan tervezi a karrierjét – mint ahogyan eddig sem tett másként –, döntéseinek megvannak az okai. Szeretett volna visszatérni Angliába, ahonnan mutatkozott érdeklődés – két fiatal kapus mellé kerestek egy rutinos futballistát –, és ezt nem akarta elszalasztani: egy plusz egy éves szerződést kötött. Más kérdés, az őt kinéző, hozzá ragaszkodó Felix Magathnak azóta távoznia kellett.

„Itt teljesen más volt a szituáció, mint Münchenben. Angliába jött egy német edző, a rutinos Felix Magath, aki a német stílust akarta behozni ide, napi két edzéssel, szünnap nélkül. A negyvenhat meccses bajnokságban viszont nem biztos, hogy ez működik. A játékosok ezzel a nyomással nem tudtak élni, fejben és testben is elfáradtak, ennek tudható be a gyengélkedés. Én az utolsó héten csöppentem bele a közös munkába, a klubnak itt is meg kellett lépnie a váltást, méghozzá a sikeresség érdekében."

Váltás nemcsak az 1860 München és a Fulham szakmai vezetésében volt, hanem a magyar válogatottnál is, amelynek élére Király korábbi berlini klubtársát, Dárdai Pált nevezte ki az MLSZ három találkozóra.

„Palival évente egyszer-kétszer beszélünk, ahogy a többi társammal. Teljesen normális a kapcsolatunk, egy korosztályhoz tartozunk. Pali habitusa elég lehet erre a három meccsre, hogy felrázza a válogatott keretben lévőket, és még sikeres is legyen velük. A felnőtteknél viszont még nem dolgozott, szakmailag nagy csodát a következő két-három évben tőle nem lehet elvárni. Csapattársként ismerem őt, edzőként nem. Nem tudom, hogy milyen kerettel, elképzelésekkel vág bele a munkába. De minden bizonnyal azt próbálja majd a játékosokba sulykolni, amik a rá jellemző erények: a szorgalmat és a küzdést. Azt nem tudom, hogy milyen módszerrel és módon teszi majd ezt meg. Ez az ő feladata. Én minden kapitánnyal egyeztettem, gondolok itt a közelmúltra, Erwin Koemanra, Egervári Sándorra, Pintér Attilára. Felhívtak, és mindegyiknek elmondtam: harmincnyolc-harminckilenc évesen már nem biztos, hogy nekem a jövőről kell beszélnem. Tudom, hogy vannak kivételek, ám sokkal több az ellenpélda. Ha mégis látnak olyan szempontot, hogy tudok segíteni – akár második vagy éppen harmadik számú kapusként –, akkor persze szívesen megyek, hiszen a válogatottról van szó. A válogatott egy labdarúgó számára mindig a piramis csúcsát jelenti. És amíg aktív sportoló vagyok, addig ez így is marad."

Dárdai kinevezése után felvetődött, hogy Királyra már nem feltétlenül a keretben, hanem a szakmai stábban lenne szüksége az ideiglenesen kinevezett szakembernek. A kapus nem mondta ki, viszont a sorok között célzott rá: egyelőre még játékosnak érzi magát, nem pedig edzőnek.

„A magyar futballban mindenkinek megvan a feladata. Az enyém jelenleg az, hogy kapusként minél több labdát fogjak meg."

Király nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a válogatott kispadjára hosszú távon magyar vagy külföldi szakvezető lenne az ideális választás.

„Mindegy, hogy ki az edző, egy a lényeg: működjön. Lehet magyar, külföldi, fiatal, idősebb, rutinos vagy rutintalan szakember, a legfontosabb az, hogy tudja kezelni a játékosokat. A légiósokat és az itthon játszókat, mert a válogatott végül is egy nemzetközi liga. Kell hozzá a tapasztalat, és kell a stáb is, amely a saját tapasztalatával segíti a kapitányt ebben a munkában."