A fővárosi Szent István-bazilikában megtartott búcsúztatáson több százan rótták le kegyeletüket egy szál virággal, a koporsó mellett volt válogatott játékosok – köztük Mészöly Kálmán, Göröcs János, Várhidi Pál, Kovács Ferenc és Fenyvesi Máté –, valamint ifjúsági korú futballisták álltak díszsorfalat. A búcsúztatáson beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök és a Magyar Labdarúgó-szövetség képviseletében Csányi Sándor elnök.
A kormányfő azt mondta: Buzánszky Jenő azon ritka magyarok egyike volt, akit mindenki elfogadott és tisztelt, akiben „nemzeti legendáink egyikét tisztelhettük". Kiemelte, hogy az Aranycsapat hátvédjének élete a hazafiság története, majd Buzánszky Jenőtől idézett, aki azt mondta: érdemes magyarnak lenni. Úgy vélte, az Aranycsapat „két örökséget hagyott ránk: a teljesítményt, amelyet szinte lehetetlen felülmúlni, és a példát, hogy hogyan kell megvívni a lehetetlennel."
„Mindent azért tett, hogy Magyarországnak örömet szerezzen. Ezt itt és most köszönjük neki" – mondta Buzánszky Jenőről Orbán Viktor.
Csányi Sándor beszédében úgy fogalmazott, nemcsak Buzánszky Jenőtől, hanem „múltunk egy darabjától búcsúzunk", a magyar labdarúgás legkiemelkedőbb fejezetétől. Az MLSZ elnöke felidézte az elhunyt pályafutását, sikereit, és kiemelte, hogy a mindig aktív Buzánszky Jenő szinte haláláig járta az országot, s népszerűsítette, ápolta az Aranycsapat emlékét.
Nemcsák Károly színész Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című költeményét elszavalva búcsúzott.
Több volt válogatott futballista, sportoló, politikus és közéleti személyiség vett végső búcsút az elhunyttól, így többek között Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Schmitt Pál, volt köztársasági elnök, a Nemzet Sportolója, valamint Simicskó István, sportért felelős államtitkár.
A ceremónia zárásaként Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök vezette a temetési szertartást, amely után szűk családi körben a Szent István-bazilika altemplomában helyezték végső nyugalomra Buzánszky Jenőt. A Fájdalmas Szűzanya teremben Grosics Gyula és Kocsis Sándor közvetlen közelében lesz a végső nyughelye – az Aranycsapat kapitánya, Puskás Ferenc egy másik, közeli teremben nyugszik.
Buzánszky az Aranycsapat utolsó élő tagja volt. Játszott az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnok együttesben, pályára lépett az évszázad mérkőzésén 1953-ban, Londonban, és mind az öt mérkőzésen szerephez jutott az 1954-es svájci világbajnokságon, melyen ezüstérmet szerzett a válogatott. 2011 óta volt a Nemzet Sportolója, tavaly novemberben pedig beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe. Az egykori nagyszerű jobbhátvéd a pályafutását a Dombóvári Vasutasnál (1938–1946) kezdte, majd felnőttként a Pécsi VSK-ban (1946–1947), illetve Dorogon (1947–1960) futballozott. 274 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, a válogatottban pedig 48 alkalommal szerepelt.
Született: Újdombóvár, 1925. május 4. |
Sportága: labdarúgás |
Posztja: védő |
Klubjai: Dombóvári Vasutas, Pécsi VSK (1946–1947), Dorogi Bányász (1947–1960) |
Válogatottság/gól: 49 mérkőzés/0 gól |
1945–1946-ban elvégezte a MÁV Vasúti Tisztképzőt, 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. Kezdetben a MÁV-nál, majd 1947-től 1978-ig a Dorogi Szénbányáknál dolgozott. |
Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, azután a PVSK, később a Dorogi Bányász játékosa volt. Összesen 274 NB I-es mérkőzésen futballozott. |
Szerepelt az Évszázad mérkőzésének nevezett londoni találkozón, amelyen az Aranycsapat 6:3-ra győzött Anglia ellen. 1952-ben Helsinkiben tagja volt az olimpiai bajnokcsapatnak, 1954-ben ezüstérmet nyert a svájci világbajnokságon. 1960 és 1973 között edzősködött. |
Az 1990-es években különböző vezetői posztot töltött be a Magyar Labdarúgó-szövetségben. |
2011. április 26-án Grosics Gyulával együtt átvette a Nemzet Sportolója elismerést. |
2014 novemberében – a vívó Nagy Tímea társaságában – beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai közé. |