„Nagyon nagy volt az ünneplés a mérkőzés után, nagyon remélem, hogy a szurkolók ugyanígy – természetesen normál keretek között, de – most kicsit »szétcsapják« magukat… Az első félidőre rányomta a bélyegét a dekoncentráltságból kapott gól. Utána kicsit rohantunk az eredmény után” – mondta Nagy Ádám a Nemzeti Sport Online-nak.
„A szünetben elhangzott az öltözőben, hogy nyugodjunk meg, kezdjünk el játszani. Hála istennek, ez sikerült is. Két góllal sikerült is ezt megmutatni a közönségnek… – folytatta Nagy, majd elnézést kért, hogy nem tudta befejezni a mondatát. Elismerte, nagyon elfáradt. – Az az igazság, hogy középen mindig robotolni kell, egy nemzetközi mérkőzésen pedig ez hatványozottan igaz.”
„A mérkőzés után még nem a kritikákon van a hangsúly, kicsit hagyni kell egy-két napot ülepedni a történteket. Az első félidőben még kevésbé vettem ki a részem a játékból, a másodikban már próbáltam konstruktívabb lenni. Ennek ellenére azért nem lehetek teljesen elégedett magammal, mert volt egy vagy két eladott labdám, amiből nagyobb veszély lehetett volna.”
„Elismerem, az utolsó tizenöt percben már figyeltem az órát, ilyenkor sokkal lassabban telik az idő. Nem szabad ilyenkor csak a hármas sípszóra várni, Észak-Írország ellen ebben is hibáztunk, kapkodtunk, miután megszereztük a vezetést. Ezúttal úgy éreztem, kontrolláltabban, nyugodtabban játszottunk, próbáltuk tartani a labdát.”
„Nem lehet szó számolgatásról vasárnap, teljes erőbedobással vágunk neki a görögök elleni meccsnek. A holnap a regenerációról szól, azt követően pedig utazunk is.”
„Hogy Storck azt mondta, fantasztikus labdarúgó vagyok? Nagyon örülök neki, az ilyen elismerések természetesen jólesnek, ezekből merít az ember erőt, de azért nem szabad megelégedni…”