Meccshiányos alapemberek, Nikoliccsal nem tudunk mit kezdeni

RITMUSTALANSÁG, MECCSHIÁNY

Bernd Storck szövetségi kapitány a lefújást követően nagyon reálisan értékelte a látottakat. Elmondta, néhány játékos futballjából hiányzott a ritmus, érződött, hogy a csapatból többen nem játszottak még tétmeccset ebben a szezonban.

Való igaz. A védelemből az Eb első felvonásán megsérülő Fiola Attila június 14., az osztrákok legyőzése óta nem lépett pályára felkészülési mérkőzésen sem, a válogatott két hete kezdődő összetartásáig még csak teljes értékű edzésmunkát sem végzett, Feröeren viszont végigjátszotta a 90 percet. Küzdött becsülettel, de többször is úgy tűnt, nincs annyi ereje, hogy a támadásokból megfelelő hatásfokkal kivegye a részét, így elöl nem tudtunk létszámfölényes helyzeteket kialakítani, a védelem mögé kerülni (tegyük hozzá, a másik oldalon Kádár Tamás, aki azért jobban játékban van, szintén nem tudott sokat hozzátenni a támadásainkhoz).

A nyáron Bolognába szerződő Nagy Ádámnak két tétmérkőzésen játszott 112 perc volt a lábában, és hiába vártuk tőle, hogy Gera Zoltán hiányában, immár topligás profiként az egyik húzóembere legyen a középpályánknak, ennek az elvárásnak egyelőre nem tudott megfelelni, hiányoztak a támadójátékot elősegítő passzok a futballjából.

Nagyjából ugyanezt mondhatjuk a válogatotthoz egy bajnoki után visszatérő Kleinheisler Lászlóról is. Németh Krisztián viszont április 15. óta az Eb-t is beleszámolva mindössze 160 percet töltött tétmeccsen a pályán, s ezúttal is adós maradt az igazán jó teljesítménnyel. Dzsudzsák Balázs ugyancsak nem játszott még bajnokit az Európa-bajnokság óta, ahogy a csatársorba a 27. percben becserélt Szalai Ádám sem, akinek bár voltak helyzetei, a két évvel ezelőtti feröeri találkozóval ellentétben most nem pattant befelé róla a labda.

Mindeközben Nikolics Nemanja az összecsapás nagy részét ezúttal is a kispadon ülte végig, a 70. percben csereként állt be, miközben a teljes nemzeti csapatot tekintve ő játszotta a legtöbb (13) tétmeccset az új idényben, és ezeken nyolc gólt szerzett. Feröeren húsz perc alatt két helyzete és egy jó beadása volt.

Rajta kívül a kispadról nézte végig a két gárda küzdelmét a kilenc tétmeccsen öt gólnál tartó Böde Dániel, akitől talán a legjobban tartottak a feröeriek az Üllői úton ellenük elért két találata után (szinte kérték is Storckot, hogy hagyja ki a csapatból a csatárt), és aki tulajdonképpen két hetet készült Telkiben erre az erőpróbára. Úgy tűnik azonban, hogy ő megmarad örök kiegészítő embernek.

Kérdés az is, Bese Barnabásnak milyen szerep jut hosszú távon, hiszen hiába töltött a pályán hat tétmérkőzést ebben a szezonban (kettőt Franciaországban), ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a két és fél hónapja abszolút játékon kívüli Fiolát kiszorítsa a csapatból. (Ha most nem, akkor mikor?)

Persze érthető, hogy Bernd Storck ragaszkodik azokhoz az alapembereihez, akik az Eb nagy részében bizonyítottak. Az is igaz, hogy a vártnál rosszabb eredmény esetén mindig az hiányzik, aki nem játszik, de ettől még adja magát a kérdés: a felkészülés alatt nem látszott, ki az, akinél hiányzik a ritmus? Nem lett volna érdemesebb legalább Nikolicsnak és Bödének, esetleg Besének (több) lehetőséget adni?

HIÁNYZÓ DOMINANCIA

A meccs előtti elemzésünkben arról írtunk, nem engedhetjük meg, hogy a hazaiak mintegy 200-zal többet és ráadásul pontosabban is passzoljanak, és hogy többet birtokolják a labdát, mint a legutóbbi tórshavni meccsen. Akkor mi szereztük meg a vezetést, így jobban átadtuk a teret ellenfelünknek, most azonban nem tudtunk előnybe kerülni, s bár többet (527–281) és pontosabban (88 százalékkal, 85 ellenében) passzoltunk, mindezt eredménytelenül tettük.

Amikor legutóbb Budapesten nyertünk Feröer ellen, 671 passz mellett 67 százalékban mi birtokoltuk a labdát, most viszont csak 59 százalékban. Nem tudtuk a mérkőzés nagy részében ráerőltetni akaratunkat az ellenfelünkre, sőt, többször fordult elő, hogy a kapott gól veszélye miatt kellett izgulnunk, mintsem azért, hogy a mi kísérletünk jár-e sikerrel.

Bár a mérkőzés végére már 15 lövési kísérletnél tartottunk, ebből hét mellé ment, hatot blokkoltak a feröeriek, így csupán kettő találta el a kaput, abból is az egyik Dzsudzsák Balázs távoli, veszélytelen próbálkozása volt. Egyedül Stieber Zoltán kísérleténél kellett nagyot védenie Gunnar Nielsennek – így azért nehéz nyerni.

Priskin Tamás 27 perc alatt nem tudott veszélyeztetni, Szalai Ádám vagy elpuskázta a helyzetét, vagy nem bírt kellő időben odaérni a beadásra. Nikolics Nemanja szinte azonnal ziccerbe került, lövését azonban blokkolták, így egy pontnál többet nem volt esélyünk elvinni.

MEGVAN A „KIRÁLYFI”, DE VANNAK MÉG KÉRDŐJELEK

Akadt néhány kérdőjel az összeállítással kapcsolatban a meccs előtt, ezek közül volt, amire kaptunk választ, s volt, amire nem. Az első és legfontosabb megvan: Király Gábor utódja Gulácsi Péter, és ha októberben is egészséges lesz az RB Leipzig kapusa, nincs ok a változtatásra, hibátlanul teljesített a már Bundesliga-tapasztalattal is rendelkező labdarúgó – ő a „királyfi”.

Fentebb írtunk arról, hogy most jöhetett volna el Bese ideje, de ettől függetlenül örömteli, hogy a Fiola, Guzmics, Lang, Kádár négyes személyében megtaláltuk a legjobbnak tűnő, fix négyest, amely hosszú időre meghatározhatja a védekezésünket, persze a folyamatos együtt játszás még sokat emelhet a teljesítményükön. Gondok akkor lehetnek, ha sérülés vagy egyéb ok miatt változtatni kell, mert Juhász Roland válogatottól való visszavonulásával csökkent a variációs lehetőségek száma.

A három belső középpályás esetében sem voltak kérdőjelek a meccs előtt, nagy meglepetést jelebtett volna, ha nem a Nagy, Elek, Kleinheisler hármas kezd. Pintér Ádám és Gera Zoltán hiányával a két védekező(bb) szerepkörnél nem maradt túl sok variációs lehetőség, mivel ezen a poszton Kalmár Zsolt vagy Bognár István lett volna még bevethető (de mindketten támadóbb felfogásúak), esetleg az U21-esektől érkező Vida Máté.

A következő mérkőzéseinkre nézve a legnagyobb kérdőjelek továbbra is a támadósorban vannak. Az Európa-bajnokság előtt és alatt is sok beszédtémát jelentett, hogy kik és milyen felállásban kapjanak lehetőséget.

Továbbra is kérdés, hogyan tudnánk kihozni a legtöbbet a legjobb formában lévő (és hamarosan a Bajnokok Ligájában is pályára lépő) támadónkból, Nikolicsból. A klubjában csatárt játszó labdarúgó a válogatottban Storcknál csak úgy kapott szerepet, hogy előtte vagy mellette volt még egy center – amolyan Thomas Müller-szerepben, ahogy azt egy korábbi írásunkban már kifejtettük.

Kétségtelen, ha eredeti posztján akarnánk játszatni Nikolicsot, ahhoz változtatni kellene a taktikai hadrendünkön – amíg a mostanit játsszuk, három opció maradt. Bödével fentebb már bővebben foglalkoztunk, ő most nem jutott szóhoz, Priskin és Szalai azonban igen. Előbbit 27 perc után le kellett cserélni, sérülései az elmúlt fél évben rendszeresen hátráltatják abban, hogy sikeresen szerepeljen. Kérdés, hogy hosszú távon mennyire tud majd számolni Storck a 29 éves csatárral.

Az őszi selejtezőkkel kapcsolatban fontos még megjegyezni, hogy ha Szalai marad az első számú csatárunk, akkor személyében olyan játékos kap szerepet, akinek várhatóan az ősszel nem sok lehetőséget adnak a klubjában. A Hoffenheimnél ugyanis továbbra sem számolnak vele kezdőként. Érdekes, hogy tavaly októberben Feröer ellen épp a meccshiány miatt a keretben sem volt, s a helyzete most ősszel is hasonlóan alakulhat a klubjában, de jelenleg úgy tűnik, hogy Storcknál Priskin kiesésével akár kirobbanthatatlan helye is lehet a válogatottnál.

Ha már viszont rendszeresen játszó légiósról beszélünk, ezen a poszton képbe kerülhet még Mervó Bence, a Slask Wroclaw csatára is: amennyiben gólokkal tudja felhívni magára a figyelmet Lengyelországban, az már kellemesebb problémákat okozhat Storcknak. Hosszabb távon a támadósorba Balogh Norbert és Sallai Roland (utóbbi támadó középpályásként) jöhet még szóba a Palermóból, de nekik előbb olasz klubjukban kellene bizonyítaniuk.

NEM KELL A FÜRDŐVÍZZEL EGYÜTT A GYEREKET IS KIÖNTENI…

…még akkor sem, ha most keveset láttunk abból a futballból, amibe egy ország szeretett bele a nyáron. Nagy Ádám úgy fogalmazott a lefújás után, hogy nem kell nagyon magunk alatt lennünk a döntetlent követően, de az kétségtelen, ennél többet vártunk a világranglista 135. helyezettje ellen.

Az Eb óta eltelt időszakkal, a nemzetközi kupabúcsúkkal, játékosaink klubváltásával és az őszi időszak kérdéseivel hamarosan bővebben is foglalkozunk a Nemzeti Sport Online-on!

VB 2018
SELEJTEZŐ, EURÓPAI ZÓNA
B-CSOPORT, 1. FORDULÓ
FERÖER–MAGYARORSZÁG 0–0
Tórshavn.Vezette:Slavko Vincic (szlovén)
FERÖER:Nielsen – Hansen, Gregersen, Nattestad, V. Davidsen – Vatnhamar, Benjaminsen, Hansson (Vatnsdal, 92.), R. Joensen – Hendriksson, Edmundsson.Szövetségi kapitány:Lars Olsen
MAGYARORSZÁG:Gulácsi – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Nagy Á. – Németh K. (Nikolics, 70.), Kleinheisler (Stieber, 80.), Elek Á., Dzsudzsák – Priskin (Szalai Á., 27.).Szövetségi kapitány:Bernd Storck