Grundtól GRUNDIG – Bodnár Zalán jegyzete

Az andorrai csapás után a magyar futball legendás játékosai és edzői lassan már mind elmondták véleményüket a gyalázatos kudarc okairól. Van, aki végre kárörvendhetett, hogy lám, külföldi edző is beleszalad olykor a késbe. Mások kifigurázhatták a mai játékosokat, akik ugyebár a szerelésüket sem vihették volna a régieknek (és tényleg).

Ugyanakkor az észosztogatás meglehetősen veszélyes a magyar futballban, és nem azért, mert aki osztogatja, annak kevesebb marad, hanem inkább azért, mert itt már mindenkinek van vaj a fején. Minden figyelmet érdemlő hangadónak szárad már a lelkén egy Mexikó, egy Izland, egy Liechtenstein, egy Málta.

A Nemzeti Sport vasárnapi számának interjút adó Détári Lajosból is elő-előtör a keserűség. Miközben nem vitás, hogy lényegében mindenben igaza van, a hitelességet rajta is számon lehet kérni. Dzsudzsák Balázs szemére veti például, hogy nem veszi ki a részét a védekezésből, miközben őt éppen ugyanezért bírálták harminc évvel ezelőtt. Zseniális futballista volt, de hátra csak akkor ment, ha el akarta kérni a labdát. Szintén nem elegáns „andorrázni” azok után, hogy a máltai kataklizma idején ő volt Bozsik Péter szövetségi kapitány hadsegédje. Egyébként is, tizenhét éves edzői pályafutása során huszonkét csapatnál próbálkozhatott.

Bárkitől is érkezik azonban Andorra óta a kritika, van egy közös elem, amelyet Détári Lajoshoz hasonlóan mindenki szóba hoz, és ebbe tényleg nem lehet belekötni, és tényleg nem lehet eléggé sulykolni. Világos képlet: amíg nem lesz újra grundélet, addig nem lesz újra futball. Pont. Ezt nem kell ragozni. El kell fogadni kőbe vésendő igazságként. Még csak tanakodni sem kell rajta, esettanulmányt sem kell hozzá írni, pályázatot sem kell rá hirdetni. Ha kimennek a gyerekek játszani, akkor lehet belőlük futballista, ha nem, akkor legfeljebb informatikus. Nem akarok egy márkát reklámozni, de régi dumám, hogy amíg a gyerekek jobban tudják, mi az a Grundig tv/monitor, mint azt, mi az a grund, addig nincs remény.

És az nem igaz, hogy ma már nincsenek grundok. Mert minden grund. Grund a patakpart, az építkezési telek és a szomszéd ház fala is. Nemcsak a magyar futball, hanem a labdarúgás mint sportág egyetemes jövője szempontjából is sorsdöntő kérdés, hogy a gyerekek meglátják-e újra mindenben a grundot (ahogy régen, labdahiányos időkben meglátták mindenben – a nagyi harisnyája, dinnye, kavics – a labdát.)

Mert ha nem, akkor nem lesz futball.

Edzésen még senki sem tanult meg játszani.