A lap szerint Georges Leekens úgy jellemezte a magyar fővárost, hogy sokkal szebb, mint Párizs, míg Kű Lajossal kapcsolatosan annyit mondott, igazi barát, aki rengeteget segít neki Magyarországon. A két egykori labdarúgó negyven éve csapattársként lépett pályára a londoni Wembleyben, ahol a BEK-döntőben az FC Bruges és a Liverpool csapott össze egymással. Az edző a legendás Ernst Happel volt, az igazi meglepetést azonban az jelentette, hogy a kezdőcsapatba jelölte a magyar középpályást.
Kű akkor már egy éve nem játszott, disszidálását követő egyéves eltiltását töltötte. 1972-ben még gólt szerzett az Európa-bajnokság bronzmérkőzésén (amelyet Magyarország 2–1-re elveszített Belgium ellen), Münchenben olimpiai ezüstérmes lett, majd 1977 januárjában disszidált, és a svájci Servette után Bruges-ben vett részt próbajátékon. A klub hivatalosan 1977. február 13-án szerződtette, de az MLSZ által elért nemzetközi eltiltása miatt egy évig csak az edzésekre járhatott.
A mai napig hálás Michel Van Maele egykori polgármesternek, aki mindenben támogatta, és lakást biztosított a számára a nehéz időkben, emrt emlékezett rá az 1972-es Eb-ről.
ERNST HAPPEL BÍZOTT BENNE
Egy Charleroi elleni kupameccsen mutatkozhatott be, majd néhány nappal később – Paul Courant sérülése miatt – Happel úgy döntött, kockáztat, és pályára küldi a Liverpool ellen.
„A csapat nagyszerűen menetelt akkor, kiverte a Panathinaikoszt, az Atlético Madridot, majd az elődöntőben a nagy Juventust. A torinóiak elleni meccs előtt Happel megkérdezte tőlem: Paprika, mi a helyzet az eltiltásoddal? A klub akkor ellenőrizte, mikor játszhatom. Kellett is, mert a döntőre Courant mellett Raoul Lambert is megsérült. Csapattársam, Julien Cools elmesélte, hogy Happel félrevonta őt, Fons Bastijnst és René Vandereyckent, hogy kikérje a véleményüket rólam. Ők pedig azt mondták, tegyen be bátran, mert hozzá tudok tenni a csapat játékához. A fizioterapeutánk, Eddy Warrinier azt mondta nekem a masszázs során, hogy ami most velem történik, az mással még sohasem történt meg” – mesélte.
A Wembleynek egyébként is különös jelentősége volt a magyar középpályás életében, hiszen gyerekként sok történetet hallott róla, és persze az 1953-as angol–magyar mérkőzés emléke is élt még benne. „Bruges-ből 25 ezer szurkoló érkezett, de a Liverpool akkor a világ legjobb csapata volt, és szinte hazai pályán lehetett” – mondta.
Birger Jensen kapus vezérletével a Bruges jól tartotta magát, de a 64. percben Kenny Dalglish csak begyötörte a győztes gólt. Kű egy órát játszott támadó középpályásként, de megsérült. „0–0 volt még az eredmény, amikor lerúgtak, és már a kispadon voltam, amikor Dalglish gólt szerzett. Nagyon sajnáltam. Korábban nekem is volt egy helyzetem, de a fejesem közben Emlyn Hughes két kézzel meglökött, így a labda a léc fölé szállt. A Liverpool 1–0-ra nyert, de a közönség bennünket is megtapsolt, Bruges-ben pedig hősként fogadtak minket.”
AKINEK NEM MONDHATTÁK KI A NEVÉT
Kű az interjúban elmesélte, hogy bár a magyar televízió élőben adta a mérkőzést, Vitray Tamás egyszer sem merte kimondani a nevét. „Disszidensként ez nem volt megengedett. Csak a tízes számú játékosként emlegetett, de a nevem szerepelt a képernyőn a kezdőcsapatban, így minden magyar tudta, hogy ott vagyok és játszom.”Beleértve a saját édesanyját is. „Két órával a döntő előtt felhívtam, hogy elmondjam neki, láthat a tévében. De nem hitt nekem, azt kérdezte, hol vagyok, nem a börtönben? A magyar újságokban ugyanis az jelent meg, hogy a rendőrség egy liege-i balhé során letartóztatott és lecsuktak. Azt mondtam, a gyönyörű Wembleyben vagyok és nem a cellában, és hamarosan a tévében be is bizonyítom.”
Bár Magyarországon él és az Aranycsapat Alapítvány elnökeként a Kárpát-medence diáksportját támogatja, gyakran látogat Belgiumba , hogy meglátogassa első házasságából született gyermekeit.
BELGIUMNAK BIZONYÍTANIA KELL A VÉBÉN
Természetesen figyelemmel kíséri a helyi labdarúgást is, szorít egykori klubjának, az élen álló Bruges-nek, illetve a világbajnokságon szurkol Belgiumnak is. Szerinte a csapatnak túl kell lépnie azon, hogy mindig az esélyesek között tartják számon, a két évvel ezelőtti, Wales elleni Eb-vereség nagyon nagy csalódás volt. „Ha ezen a vébén sem tudja megmutatni, mire képes, akkor nem tartozik a legjobbak közé. Erre mondják a németek: Trainingsspieler. Az edzésen kiváló, de téthelyzetben gyenge.”
A magyarokkal kapcsolatosan elmondta, a sikertelen kvalifikáció után Leekensszel jelenleg a közelgő Európa-bajnoki kvalifikációra összpontosít. „Georges nagyon sok kritikát kapott, miután a magyar csapat az első két meccsén kikapott Kazahsztántól és Skóciától. De én megvédtem, türelmet kérve az újságoktól. Georges minőségi szakember, okos védő és edző volt mindig is. A magyar csapatot mentálisan biztosan erősebbé teszi, de nekünk nincsenek olyan tehetségeink, mint Kevin De Bruyne vagy Eden Hazard.”