Még soha – Deák Zsigmond jegyzete

Veszélyes műfaj az aktuális futballtorna selejtezősorozatának indulása előtti esélylatolgatás (legalábbis mifelénk, az eddigi tizenöt Eb-kvalifikációból kétszer kimaradó, tizenkétszer továbbjutó és csak egyszer kieső németeknél nyilván kevésbé). Ha túlzottan bizakodó hangnemben írunk, azt mondják ránk kéretlen kritikusaink, hogy erre szinte semmi okunk, s igazuk van. Az erősorrend szerinti negyedik kalapból sorsoltak minket az E-csoportba, az eddigi Európa-bajnoki selejtezőkből mindössze hármat vettünk sikerrel, igaz, kétszer (1964, 1972) a négy közé jutottunk. Ha pesszimizmusba hajlóan maradunk a realitás talaján, akkor meg az a jogos kifogás, hogy semmilyen sporteseménynek nem lehet az előre tervezett bukás céljával nekivágni. S mi adhatna hitet, ha nem az előző, 2016-os Eb, amelyre egyrészt hosszú böjt után eljutottunk – nem kis részben a megemelt, immár huszonnégyes létszámnak köszönhetően –, másrészt csoportelsőként végezve nyolcaddöntőt játszhattunk?

Arany középút nincs, mint ahogy a válogatottnak sincs, hiszen vagy továbbjut, vagy nem. Viszont most van valami, ami még sosem volt. Korábban próbálkoztunk rendezni egyedül, duóban ezzel, azzal, ám először lehetünk a futball-kontinensviadal egyik házigazdája: jövőre négy Eb-mérkőzésnek adhat otthont leendő nemzeti stadionunk, a Puskás-aréna. Más sportágban már megszerveztünk számos jelentős nemzetközi versenyt, világ- és Európa-bajnokságot, az utóbbi években fellendült az aktivitásunk, a sikert pedig nemcsak vendégeink elismerő dicséreteiben, hanem a diadalokban, az itthon tartott érmekben mértük. Ezúttal selejtezős szereplésünktől függetlenül kell „megcsinálnunk” az Eb egy részletét, ha nem sikerül a továbbjutás, leginkább a Formula–1-gyel vonhatunk párhuzamot, amelyben 1986 óta rendezzük a gyorsaságiautós-vb-futamokat elenyésző magyar szereppel és szereplővel.

Kell ez nekünk? Mármint nem az F1, ott Baumgartner Zsolt 2003-as és 2004-es fellépése eleve csodaszámba ment, a nézettséget akkor sem ő generálta a Hungaroringen. A foci viszont más, mint a többi, mindennél nagyobb a tömegvonzása, s nem lehetne szebbet-jobbat kívánni futballistáinknak és szurkolóinknak, összes sportkedvelő honfitársunknak, mint a még soha meg nem valósuló közös „szereplést” hazai pályán.

Úgyhogy az eszem helyett egyelőre a szívemre hallgatok. Csütörtök estig mindenképpen.