Szlovák–horvát a mi csoportunkban: kinek szurkoljunk? A szerkesztőségben kisebb vita alakult ki, az egyik kolléga úgy számol, vendéggyőzelem és hétfői magyar siker után a vb-döntős mindenkit verjen bucira, és már bent is vagyunk, éppen azzal, hogy mi lebuciztuk. A másik szerint Horvátország most kevésbé motivált, nagyobb az esélyünk, ha a szlovákok nyernek, és mögöttük célozzuk meg a második helyet (csak mennünk kell még Splitbe és a végén Walesbe is, ugye).
Megint más azt mantrázza, legyen csak ez a pénteki mérkőzés iksz, mindenki veszítsen pontokat, abból bajunk nem lehet. És főleg: a sárga lapokkal gazdagon megszórt szlovákokat fegyelmezzék rendesen pénteken, hátha hétfőre bejön egy-két eltiltás! Akárhogy is, most mintha nem a megszokott, régről ismert, minden realitást nélkülöző szomorú számolgatás lenne, kicsit más a szituáció. Azzal, hogy a horvátokat, az azerieket és Walest is megvertük, a csoport két élcsapata úgy lép pályára péntek este, hogy...
Mi is tényezők vagyunk!
Ne értsenek félre, nem ünneplem a kijutást, dehogy! Csak annyit mondok, hogy most, amikor kettejük meccse előtt a továbbjutási esélyeket latolgatja a szlovák és a horvát szurkoló, a tabellát bogarásszák a cardiffi kocsmában, elhangzik, el kell hangoznia: ott vannak a magyarok, akik vezetik a csoportot. Messze a vége, szerintem nagyon nehéz meccs vár ránk hétfőn, de mindentől függetlenül úgy nézhetjük a nagyszombati mérkőzést, hogy a versenyfutásban jelen vagyunk.
A pillanatnyi állapot szerint jó esély van rá, hogy valamennyi hátralévő csoportmérkőzésünk a továbbjutás szempontjából éles lesz – ezt csak azért említem, mert jó sok kvalifikációs sorozatot éltünk meg közösen úgy, hogy az utolsó (jaj, az utolsó kettő, három, négy...) mérkőzésünk a kijutás szempontjából érdektelenné vált, a csoportellenfelek sem nézték, mire megyünk, mert olyan messze lemaradtunk. Na, most nem ez van: nem a valóságtól elrugaszkodott gondolat az Eb elérése. Nehéz lesz, mondom, messze még a vége, az eddigi hazai sikerek miatt kiszámíthatatlan, ki hol köt ki a végén, de közelítve a befejezéshez mi is ott vagyunk.
Mi is számítunk. Velünk is számolni kell.
És aki sokat csalódott már, ennek is nagyon tud örülni.