Válogatott: „Marco Rossi nagyon jó edző!”

– Mit szeret a legjobban Magyarországon?
– Hosszasan sorolhatnám a nevezetességeket, a finomabbnál finomabb ételeket, de tudja, mi fogott meg igazán? Ahogy az emberek viszonyultak hozzám – mondta Cosimo Inguscio, Marco Rossi „örökös” segítője. – Hét és fél éve, hogy Magyarországra érkeztem, bevallom, fogalmam sem volt, hogyan fogadnak. Inkább az volt bennem, hogy nehéz lesz megtalálni a közös hangot a magyarokkal, mintsem hogy kedvesek és barátságosak lesznek velem. Ehhez képest jóformán az első naptól kezdve azt érzem, hogy megbecsülnek. A tisztelet persze kölcsönös, másképp nem is működne a dolog. S ha már itt tartunk, hadd mondjak köszönetet, mert azon a bizonyos napon, amikor Budapesten landolt a gépem, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat kapok ettől az országtól, a magyaroktól.

– Azt tudjuk, hogy kétezertizenkettő januárjában került a Honvédhoz, azt ellenben nem, hogy miként.
– Ez úgy történt, hogy a kispestiek U19-es csapata részt vett az egyik legrangosabb olaszországi utánpótlástornán. A viareggiói megméretés előtt az akkor Kispesten edzősködő Vincenzo Mazzeo megkért, segítsek az együttes erőnléti felkészítésében. A torna végeztével az én munkám is befejeződött – legalábbis azt hittem. Egy hónappal később azonban kaptam egy telefont a Honvéd akkori nemzetközi igazgatójától, Fabio Cordellától, hogy nincs-e kedvem klubnál dolgozni. Nos, nagyon is volt.

– Meg is előzte ezzel Marco Rossit.
– Ő fél évvel utánam jött Kispestre.

– Azt megelőzően nem ismerték egymást?
– Nem. A sors keze lehetett abban, hogy a Honvédnál találkoztunk először. Hamar remek munkakapcsolat, sőt barátság alakult ki köztünk. Hajtott minket a vágy, hogy bebizonyítsuk, az ismeretlenség homályából felbukkanó külföldiként is lehetünk sikeresek Magyarországon. Ha azt veszem, hogy mindjárt az első évben bronzérmesek lettünk, mondhatom, jól kezdődött a közös munka.

– Mielőtt a folytatásról szó esne, árulja el, korábban még csak nem is hallottak egymásról?
– Én természetesen hallottam Marcóról, hiszen labdarúgóként a Serie A-ig vitte, az akkoriban igen erős Sampdoriában is játszott.

– Marco Rossinak is kellett volna hallania a futballista Cosimo Inguscióról?
– Erre nem vennék mérget, ugyanis a negyedosztálynál feljebb nem jutottam.

– Milyen edző Marco Rossi?
– Nagyon jó!

– És milyen edző Cosimo Inguscio?
– Olyan, aki arra törekszik, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsa kollégáinak és a játékosoknak. Szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy a Honvédnál, majd a DAC-nál ugyanúgy remek emberek vettek körül, mint itt, a válogatottnál, mindenki lelkiismeretesen végzi a dolgát. Én is mindennap teszek azért, hogy egyre jobb másodedző váljon belőlem. Az igazság az, hogy tökéletesen érzem magam ebben a pozícióban, nem is vágyom arra, hogy egy szinttel feljebb lépjek. Reálisan látom a helyzetem, szerintem másodedzőként veszik a legnagyobb hasznomat. S ha valami jól működik, azon felesleges változtatni, nemde?

– A „főnökével” együtt töltött csaknem hét év mennyit segít a közös munkában?
– Többet, mint hinné. Jobban ismerem Marcót, mint bárki más, mint ahogy ő is jobban ismer engem bárki másnál. Semmi túlzás nincs abban, ha azt mondom, sokszor szólnunk sem kell, kitaláljuk egymás gondolatát. Mindamellett más karakterek vagyunk, más a temperamentumunk is. Úgy vélem, azért is jutottunk idáig, mert remekül kiegészítjük egymást. Az én elsődleges feladatom ugyanakkor továbbra is az, hogy segítsem Marcót a csapat felkészítésében, és – ha igényli – a döntéshozatalban. A végső szó persze az övé, de ez így is van rendjén.

– Hírlik, a futballistákkal is jó a viszonya.
– Lehet, nem mindenki ad nekem igazat, de én azt gondolom, hogy a másodedző és a labdarúgók között őszinte és szoros kapcsolatnak kell lennie. Vannak olyan dolgok, amelyeket a játékosok nem feltétlenül akarnak elmondani a vezetőedzőnek vagy a szövetségi kapitánynak, mással viszont megosztják... A futballisták tisztában vannak vele, hogy számíthatnak rám, nem élek vissza a bizalmukkal.

– Azt is hallani, hogy egy poénnal bármikor képes oldani a feszültséget.
– Nincs olyan öltöző, amelyben időnként ne válna idegessé a légkör. Ilyenkor valóban elkél egy jó szó, egy humoros megjegyzés, ugyanakkor ügyelni kell az időzítésre. Az a jó edző, aki a megfelelő időben és a megfelelő formában tudja csillapítani az indulatokat.

– Szükség esetén már magyarul is nyugalomra tudja inteni az érintetteket?
– Próbálkozhatnék olaszul, spanyolul vagy akár angolul, ha magyarul szólok a futballistákhoz, annak általában nevetés a vége. Húsz idegen szónál többet ér, ha azt mondom, „nyugi”. Főleg az én kiejtésemmel...

– Egyébként jól beszél már magyarul?
– Ami a labdarúgással kapcsolatos kifejezéseket illeti, azokat ismerem. Ha hallok másokat beszélni, gyakran ráérzek, miről van szó, hosszabb monológra azonban még nem vállalkozom.

– Ezek szerint azon a két meccsen, amelyen megbízott kapitányként helyettesítette az eltiltott Marco Rossit, nem magyarul kommunikált a játékosokkal.
– Javarészt angolul. Hozzá kell tennem, az olaszul kiválóan beszélő Nagy Ádám vagy éppen a spanyollal is elboldoguló Szalai Ádám ezen a téren is segítségemre volt. Marco nevében is mondhatom, nem nehéz megértetnünk magunkat a futballistákkal. A magyar, olasz, spanyol, angol nyelvet mindenki érti a környezetünkben.

– Hogyan élte meg, hogy tavaly novemberben, az Észtország elleni Nemzetek Ligája-találkozón, majd idén júniusban, a Wales elleni Európa-bajnoki selejtezőn ön vezette a magyar válogatottat?
– Azon a két mérkőzésen nagyobb felelősség volt rajtam, mint máskor, de a meccs előtti napokban mindent tisztáztunk, igyekeztünk felkészülni nemcsak A- és B-forgatókönyvre, hanem C-re, sőt még D-re is. Ebből következően nyugodt voltam, menet közben csupán arra kellett figyelnem, hogy jól reagáljak bizonyos szituációkra. Azt sem tagadom, hogy bár igyekeztem higgadtságot árasztani, érzelmekben dús pillanatokban volt részem. Megérintett, egyúttal óriási büszkeséggel töltött el, hogy azon a két napon én irányíthattam Magyarország válogatottját. Jóllehet bízom abban, hogy a jövőben erre nem kerül sor, mert mégiscsak úgy az igazi, ha Marco a csapat mellett van.

– Az ön mérlege eddigi százszázalékos az együttes élén, és innen nézve talán nem lenne baj, ha Szlovákia ellen is ön dirigálna...
– Ez viccnek jó, mi több, ha valaki most garantálná, hogy győzünk, alighanem még Marco is elfogadná ezt a felállást, de tegyük félre a tréfát: mindenkinek jobb, ha hétfőn a szövetségi kapitány vezeti harcba a csapatot. Azért ne feledjük, jó néhány meccset nyertünk már meg úgy, hogy mindketten a padon ültünk.

– Lehet, furcsa lesz, amit mondok, de amikor kétezertizenöt februárjában visszatértünk Marcóval a bajban lévő Honvédhoz, a környezetünkben mindenki azt hangoztatta, őrültek vagyunk, mert semmi és senki nem mentheti meg a kieséstől a csapatot. Való igaz, nem tűnt biztatónak az akkori helyzet, mégis belevágtunk, és a vége az lett, hogy bent maradtunk. Szerintem ez hatalmas bravúr volt. Amiként az is, hogy két évvel később már bajnoki címet ünnepelhettünk Kispesten, rá egy esztendőre pedig a DAC-cal lettünk bronzérmesek. Aztán Marco kapott egy telefont a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökétől... Ennél jelentősebb elismerést nehéz elképzelni.

– Feltételezem, van olyan eredmény, amely a képzeletbeli dobogó tetejére kívánkozna.
– Természetesen van, remélem is, hogy a legnagyobb siker még előttünk áll. De erre térjünk vissza az Európa-bajnoki selejtezősorozat végén.

A 26 FŐS MAGYAR KERET MONTENEGRÓ ÉS SZLOVÁKIA ELLEN
KAPUSOK: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Kovácsik Ádám (Mol Fehérvár FC)
VÉDŐK: Baráth Botond (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Bese Barnabás (Le Havre AC – Franciaország), Ferenczi János (Debreceni VSC), Kádár Tamás (Dinamo Kijev – Ukrajna), Korhut Mihály (Arisz – Görögország), Lang Ádám (Omonia – Ciprus), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK:Gazdag Dániel (Bp. Honvéd), Holman Dávid (Slovan Bratislava – Szlovákia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Kovács István (Mol Fehérvár FC), Nagy Ádám (Bristol City – Anglia), Pátkai Máté (Mol Fehérvár FC), Sigér Dávid (Ferencváros), Szoboszlai Dominik (Red Bull Salzburg – Ausztria)
TÁMADÓK:Dzsudzsák Balázs (al-Ittihad Kalba – Arab Emírségek), Holender Filip (FC Lugano – Svájc), Nagy Dominik (Legia Warszawa – Lengyelország), Németh Krisztián (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Sallai Roland (SC Freiburg – Németország), Szalai Ádám (1. FSV Mainz – Németország), Varga Roland (Ferencváros)

A 25 FŐS SZLOVÁK KERET HORVÁTORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG ELLEN
KAPUSOK: Martin Dúbravka (Newcastle United – Anglia), Matús Kozácik (Viktoria Plzen – Csehország), Marek Rodák (Fulham – Anglia), Dominik Greif (Slovan Bratislava)
VÉDŐK: Peter Pekarík (Hertha Berlin – Németország), Lubomír Satka (DAC), Milan Skriniar (Internazionale – Olaszország), Denis Vavro (Lazio – Olaszország), Martin Valjent (Mallorca – Spanyolország), Dávid Hancko (Sparta Praha – Csehország), Róbert Mazán (Tenerife – Spanyolország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Stanislav Lobotka (Celta Vigo – Spanyolország), Patrik Hrosovsky (Genk – Belgium), Ján Gregus (Minnesota United – Egyesült Államok), Juraj Kucka (Parma – Olaszország), Matús Bero (Vitesse – Hollandia), Marek Hamsík (Talien Jifang – Kína), Ondrej Duda (Hertha BSC – Németország), László Bénes (Borussia Mönchengladbach – Németország), Albert Rusnák (Real Salt Lake – Egyesült Államok), Róbert Mak (Zenit – Oroszország), Lukás Haraslín (Lechia Gdansk – Lengyelország)
TÁMADÓK:Pavol Safranko (Sepsi OSK – Románia), Róbert Bozeník (MSK Zilina), Michal Duris (Anorthoszisz – Ciprus)

EB 2020, SELEJTEZŐ, MENETREND

Március 21., csütörtök
Horvátország–Azerbajdzsán 2–1 (Barisic 44., Kramaric 79., ill. Seydayev 19.)
Szlovákia–Magyarország 2–0 (Duda 42., Rusnák 85.)
Március 24., vasárnap
Wales–Szlovákia 1–0 (D. James 5.)
Magyarország–Horvátország 2–1 (Szalai 34., Pátkai 76., ill. Rebic 13.)
Június 8., szombat
Horvátország–Wales 2–1 (J. Lawrence 17. – öngól, Perisic 48., ill. Brooks 77.)
Azerbajdzsán–MAGYARORSZÁG 1–3 (Emreli 69., ill. Orbán 18., 53., Holman 71.)
Június 11., kedd
Azerbajdzsán–Szlovákia 1–5 (Seydayev 29., ill. Lobotka 8., Kucka 27., Hamsík 30., 57., Hancko 85.)
MAGYARORSZÁG–Wales 1–0 (Pátkai 80.)
Szeptember 6., péntek
Wales–Azerbajdzsán 2–1 (Pasayev 26. – öngól, Bale 84., ill. Emreli 59.)
Szlovákia–Horvátország 0–4 (Vlasic 45., Perisic 47., Petkovic 72, Lovren 89.)

Szeptember 9., hétfő
18.00: Azerbajdzsán–Horvátország
20.45: Magyarország–Szlovákia
Október 10., csütörtök
20.45: Horvátország–Magyarország
20.45: Szlovákia–Wales
Október 13., vasárnap
18.00: Magyarország–Azerbajdzsán
20.45: Wales–Horvátország
November 16., szombat
18.00: Azerbajdzsán–Wales
20.45: Horvátország–Szlovákia
November 19., kedd
20.45: Szlovákia–Azerbajdzsán
20.45: Wales–Magyarország