1930 – Döntetlen Prágában a „száraz” csehszlovák tizenegy ellen

„Az Üllői úti pálya bejárata előtt sokan állnak, fent a fákon egész sereg fiatal kuksol csendben és figyel a pályára. Csendben vannak, nehogy a rendőr észrevegye őket. A kerítések tetején is kapaszkodnak. Az összes kis és nagy kukucskálólyukak foglaltak. Kívül tehát táblás ház, mivelhogy hirdetve volt: nézőt nem engednek be a pályára” – így a Nemzeti Sport 1930. április 25-én a futballválogatott Postás elleni edzőmeccséről, amely a május elsejei prágai barátságos mérkőzést előzte meg.

A kíváncsiság oka túlmutatott Prágán, a csapat ugyanis tíz nappal később Olaszországot fogadta az Európa-kupában, azzal a tudattal, hogy ha nyer, övé a serleg.

Pataki Mihály szövetségi kapitány úgy tervezte, hogy már Prágában azokat küldi pályára, akik az olaszok ellen játszanak, ám sérülések miatt nem tehette, de ez későbbi történet. A Postás ellen nem ment igazán jól a csapatnak, 4:4 lett a vége, kitűnt viszont Kautzky József (Pécs-Baranya), be is játszotta magát a csapatba. Pataki nem volt elégedett, olyannyira, hogy ötven perc után lefújta a triált: „A játékosok meglehetős fáradtak s ezért nem is erőltettem őket. A kondícióval van egy kis baj, és éppen ezért a Nemzeti Sporton keresztül is arra kérem a trénereket, hogy ne nagyon fárasszák a játékosokat tréningeken, úgyis eléggé fáradtak. Erre különben külön-külön is megkértem a trénereket. Legjobb ilyenkor a levegő-, meg a masszázstréning. Természetesen vannak kivételek, de általánosságban fáradtak a játékosok.”

A Nemzeti Sport örömmel állapította meg, hogy a szövetségi kapitány nem titkolózott, egy héttel Prága előtt megadta a kezdő tizenegyet, más kérdés, hogy aztán Borsányi Ferenc (Újpest) és Táncos Mihály (Ferencváros) sérülés miatt lemondta a szereplést, ezért a balszélső Titkos Pál (Hungária) lett a jobbszélső, az egyébként balösszekötő Sáros (Steiner) Miklós (Budai 11) pedig a jobbhalf.

A csehszlovák csapat roppant körültekintően készült a meccsre. Még az időjárásra is gondoltak, Josef Fanta szövetségi kapitány ugyanis kijelölt egy „száraz” és egy „nedves” csapatot attól függően, hogy esik-e az eső, vagy sem. Végül nem esett, így a „szárazak” játszottak.

Az induláskor sokan búcsúztatták a magyar válogatottat a Keleti pályaudvaron. Fogl III József örömmel köszöntötte a mozdonyvezetőt, aki Újpest-drukker, s mondta neki: „Aztán csak jól nyomja meg!” A vasutas válasza kézenfekvő: „Nyomják meg maguk Prágában. A vonattal, legyen nyugodt, nem lesz baj.”

Prágában óriási volt az érdeklődés a meccs iránt, „még messze volt a kezdés, amikor már lezárták az összes kapukat”. Harmincezren voltak a Sparta-pályán, köszönhetően annak is, hogy 1929 szeptemberében botrányos körülmények között játszott 1:1-es döntetlent a két csapat (lásd keretes írásunkat). Magyar részről Turay József volt a bűnbak a közönségnél, kapott hideget-meleget ezúttal is, nem is tudta kijátszani a formáját. A magyar vezetők számítottak rá, hogy feszült lesz a hangulat, ezért a szállodai masszázs után mezbe öltözve buszoztak ki a pályára a játékosok.

Ahol helytálltak. Ismét 1:1 lett a végeredmény, „az I. félidőben jobbak voltunk, a másodikban hallatlan lelkesedésünk és csapatunk pompás szelleme ellensúlyozni tudta ellenfelünk frissességét, növekvő fölényét és jobb játékát, úgy, hogy a kiegyenlítő gólt sem tudták kifogástalanul megszerezni”, az értékelés szerint „csak hamis tizenegyessel egyenlített ki a cseh csapat”.

Mert vezettünk, már a 3. percben: „Kautzky ügyesen mozog, jól kiugratja Hírest, az szélvész módra van rajt a labdán, egyedül áll és mintegy 15 méterről hatalmas bombát küld a kapura. A labda levágódik a felső kapufáról – minden valószínűség szerint már ekkor is belül volt a gólvonalon –, lepattan a földre és a benne levő fals erejétől oldalt és kifelé vágódik a kaputól egy méterre álló Tyrpekl fejének. A cseh half meg sem tud mozdulni, már pattan vissza a labda az oldalsó belső kapufára és onnan a hálóba. 1:0.”

A gól nem nyugtatta meg a csapatot, Kautzky lesgólt lőtt, Takács II-nek és Hirzer Ferencnek volt helyzete, de az idő előrehaladtával „a cseheké az irányítás, a támadás, az egész játék... Minden.” A védelem hősiesen küzdött, de a „csatársorunk bosszantóan elfelejtette a labdatartás legelemibb szabályait. Kezdünk cudarul állni”. Ezzel együtt tartjuk az előnyt, köszönhetően annak, hogy a kapusunk, Aknai János (Újpest) remekül véd, az 57. percben például Antonín Puc lövése után „már úgy látszik, hogy a bomba megtalálja az útját a hálóba, amikor Aknai pompásan dobja magát és védi is a labdát. Ez a ragyogó belevetés volt a magyar kapus legszebb védése a meccsen”.

Aztán jön a 73. perc, amikor egy „önkényes elbukást 11-essé erőszakol ki Soltys színészkedése és a közönség pokoli lármája: Turay (...) Soltysnak pont az orra előtt rúgja el a labdát, de olyan finoman, hogy jóformán hozzá sem ér a cseh játékoshoz. Soltys azonban rögtön feltalálja magát. (...) Hasravágja magát. (...) Más sem kell a közönségnek. Pokoli zsivajt csapnak, pedig tiszta szimulálás az egész!”. Mindenesetre a norvég bíró, Per Christian Andersen megeszi, Antonín Hojer pedig belövi a büntetőt (1:1)

A lefújásig szinte csak védekezünk, ám marad az eredmény, amit sikernek könyvel el mindenki, hiszen „hallatlan lelkesedésünk és csapatunk pompás szelleme ellensúlyozni tudta ellenfelünk frissességét, növekvő fölényét és jobb játékát”. A magyar válogatott „megvédte hírét, bebizonyította tudását s elhozta onnan az erkölcsi győzelem édes gyümölcsét, ahonnan elhozni legnehezebb”.

A hazai közönség megadóan tűrte, hogy nem sikerült nyernie a csapatának, a mieinket a Prágában tanuló magyar diákok lelkesen ünnepelték, majd jött a kötelező. Visszatérve a Paris-szállóba a játékosok átöltöztek, s máris mentek a különterembe, a szokásos bankettra. Mindenki örült, hogy botrány nélkül lettek túl a mérkőzésen, ám a feszült múlt éreztette hatását, „semmiféle ünnepélyes jellege nem volt a vacsorának. Nem volt szónoklat és ajándékozás sem. Csak a cseh szövetség adott érmeket a cseh játékosoknak”. A magyar küldöttség már az esti 9.15-ös vonattal elindult haza, s másnap reggel 9 órakor megérkezett a Keletibe.

A Sporthírlapban pedig azt olvashatták, hogy a legjobbkor jött a prágai siker. Mert:

„Először: visszaadta a csapat önbizalmát.

Másodszor: hitet adott a közönségnek.

Harmadszor: az olaszokra bizonyára nagy hatást tesz majd a Prágában kivívott döntetlen és az eredmény folytán a magyar csapatnak nagy respektusa lesz az ellenfél szemében.”

Ehhez képest az olasz szövetség főtitkára a Nemzeti Sportnak írt cikkében – kiemelve, hogy a válogatottjuk az elmúlt négy évben 32 mérkőzésből csak négyet veszített el – leszögezte: „Joggal mondhatjuk majd magunkat Európa tényleges bajnokának.”

Emlékeztető
Csehszlovákia–Magyarország 1:1 (0:1)
1930. május 1., Prága, barátságos mérkőzés
Sparta-pálya, 30 000 néző. Vezette: Andersen (norvég)
Csehszlovákia: Staplík – Zenísek, A. Hojer – Kolenaty, Carven, Tyrpekl (Simpersky, 43.) – Junek, Soltys, F. Svoboda, Puc, Silny
Szövetségi kapitány: Josef Fanta
Magyarország: Aknai – Korányi I, Fogl III – Sáros, Turay, Víg II – Titkos, Takács II, Kautzky, Hirzer, Kohut
Szövetségi kapitány: Pataki Mihály
Gólok: A. Hojer (73. – 11-esből), illetve Hirzer (3.)