Van egy futballtörténet, ami a korabeli sajtóból, az évkönyvekből megismerhető. Van egy másik, amit a szurkolói emlékezet őriz, és közös, generációs élmények táplálják, meg aztán van egy harmadik, párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk. Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Mostanában pedig egyre többen kutatják a sport, azon belül a futball titkosszolgálati iratait, hiszen a mindennapok egyik legfontosabb, legnépszerűbb ügye volt a foci a szocializmusban, így aztán a közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja lett a titkosszolgálati munkának is.
A FourFourTwo-nak sikerült szerződtetnie az egyik legelhivatottabb és már eddig is sok érdekes anyagot publikáló fiatal kutató-újságírót, Vörös Csabát, aki az elképesztő történéseket feldolgozó sorozatunk legújabb részében arról ír: félelmetes eseménynek számított a kommunista elhárítás számára, ha a válogatott külföldi csapatot fogadott – ilyenkor tömegével érkeztek nyugatról tudósítók, akiket meg kellett figyelni, s ez hatalmas erőfeszítést igényelt. Így volt ez 1954 májusában is, amikor az angol válogatott érkezett Budapestre a londoni 6:3 után. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őrzi annak a nyugatnémet újságírónak az anyagait, akit lenyűgözött Puskásék játéka és a magyarok vendégszeretete; cserébe az ÁVH ügynöknek akarta beszervezni.Jupp Wolff hétköznapi riporterként utazott az országba, hogy tudósítson a Magyarország–Anglia mérkőzésről. Nyitottsága hazánk iránt és őszinte rajongása Puskásékért majdnem bajba sodorta, mert a háttérben lesben álló politikai rendőrség potenciális hálózati személyt látott benne. Wolff beszervezésének ötlete igazi lehetetlen küldetésnek bizonyult, mégis megkezdték az ekkor szokásos eljárást. Magyarországi tartózkodása alatt feltérképezték életkörülményeit, és egy MTI-munkatársnak álcázott ávós tisztet építettek be mellé, aki tolmács kíséretében tanulmányútra vitte Sztálinvárosba (ma Dunaújváros) és a Balatonra…
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!