A futball a legcsodásabb játék – és a mieink egyre jobban játsszák!

A Magyarország–Izland Eb-pótselejtezőt megelőző sajtótájékoztatón a vendégek csapatkapitánya, Aron Gunnarson mondta azt, hogy ezt a meccset az a csapat fogja megnyerni, amelyik kevesebbet hibázik. Erre mi történik? Már a 11. percben beejtette a labdát a magyar kapuba a csapatunk egyik legrutinosabb, hétről hétre legmagasabb szinten játszó játékosa, Gulácsi Péter, akinek a szófiai bravúrjai nélkül talán el sem jutott volna idáig a csapat. Tegyük azonnal hozzá, Gylfi Sigurdsson azért lőhetett szabadrúgásból a kapunkba, mert előtte az izlandiak megcsinálták, amit a legjobban tudnak: Jóhann Gudmundsson két ember között üresen lépett ki és már csak szabálytalanul sikerült őt megállítanunk.

Nem sokkal később pedig a másik oldalon Willi Orbán fejesénél Hannes Halldórsson nem ejtette ki a labdát, ahogy később még az első félidőben Sallai Roland és Holender Filip lövésénél sem. A mi szabadrúgás-specialistánk, a játékstílusában, rúgótechnikájában Sigurdssonhoz hasonlítható Szoboszlai Dominik pedig ezúttal a kapu fölé csavarta a labdát.

A futball ilyen. Egyetlen egyéni hiba az egész meccset meghatározhatja, eldöntheti, mert amikor közel azonos erők csapnak össze, nem olyan könnyű javítani – akkor meg pláne nem, amikor a legutóbbi Eb-n és vb-n is szerepelt ellenfél még rutinosabb is az ilyen szintű mérkőzésekben. Márpedig az, hogy a kapus kiejti a labdát, ugyanúgy benne van a játékban, minthogy a csatár ziccerben nem találja el a kaput vagy a védő elpasszolja a labdát a tizenhatos előterében. És bizony, még a legjobbakkal is előfordul...

Az igazán jó csapatokat azonban az teszi naggyá, hogy vesztes helyzetből is képesek nyerni. Marco Rossival ez korábban egyszer sikerült, tavaly a horvátok legyőzésekor, amikor a védelmünk hibázott nagyot a meccs elején, de a magyar szurkolók hathatós támogatása mellett 2–1-re fordítani tudtunk. Szalai Ádámnak Dzsudzsák Balázs adott gólpasszt, majd Pátkai Máté döntött a hajrában. Sajnos Szalait azóta nem sok hasonló átadással találták meg a társak (tétmeccsen azóta nem is talált be, csak az Uruguay elleni felkészülési mérkőzésen), márpedig megfelelő támogatás nélkül nem tud veszélyt jelenteni az ellenfél kapujára, igaz öt góllal így is házi gólkirály lett a teljes selejtezősorozatban.

Rossival egyszer sikerült 0–1-ről győzni, de most a kapitány is hiányzott a kispadról, a drukkerek pedig a lelátóról – persze aligha ezen múlt például, hogy a védelemből előretörő Szalai Attila a második félidő elején nagy helyzetben, 11 méterről nem tudott a kapuba találni. Izland 1–0-s előnyben azt csinálhatta, amihez nagyon ért: védekezés tíz emberrel, időnként veszélyes kontrákkal. A 2019–2020-ban játszott meccsek közül kilencszer győztek úgy az északiak, hogy ők szerezték meg a vezetést (egy-egy döntetlen és vereség mellett).

Mentek becsülettel előre a magyar fiúk, csakhogy elöl a támadóinktól hiányoztak a nyerő húzások. Ahogy teltek-múltak a percek már csak abban bízhattunk, hogy úgy járunk, mint 2016-ban az Eb-n, amikor a 88. percben sikerült betuszkolni a labdát az izlandi kapuba – akkor ők hibáztak, hiszen egy öngóllal sikerült az egyenlítés.

És láss csodát – a történelem megismételte önmagát! A 88. percben, akárcsak Franciaországban, a csereként beállt Nikolics Nemanja próbálta a kapu elé passzolni a labdát és a már a lefújást váró izlandiak most is rontottak, a védőkről a másik csere, Loic Nego elé pattant a labda, aki közelről bepasszolta. Az a Loic Nego, aki nemrég vette fel a magyar állampolgárságot, és a Csányi Sándor MLSZ-elnök közbenjárásával kijárt nemzetközi szabálymódosítás révén októberben léphetett pályára először a magyar válogatottban. A meccs előtt vele kapcsolatban éppen a futball iránti alázatát, a megalkuvást nem tűrő hozzáállását emeltem ki, azt, hogy bár magyarul nem beszél, így is példa lehet a fiatalok előtt

Az izlandiak ettől olyannyira sokkot kaptak, hogy a végén még Szoboszlai Dominikot is hagyták lőni húszról, aki a győztes gólt is megszerezte. A középpályást későbbi pályafutása során az ilyen pillanatok tehetik klasszisjátékossá, mert az igazán nagyok sajátja, hogy képesek eldönteni a legfontosabb meccseket, akár az utolsó percben is.

Ez a mérkőzés a futball minden aranyszabályát igazolta. Például azt, amiről Gunnarson beszélt még kedden – ezúttal is a kevesebbet hibázó csapat győzött (a mieinknek egy, az izlandiaknak két nagy rontásuk volt). Aztán azt is, hogy az egyéni hibákat egységes csapatjátékkal ki lehet javítani. No meg azt, hogy a mérkőzés addig tart, amíg a játékvezető le nem fújja, aki pedig ráül az 1–0-s eredményre és a lefújást várja, az könnyen ráfázhat. Végül, de nem utolsó sorban azt is, hogy a sok munka, kitartás és küzdelem előbb-utóbb győzelemmel is párosul.

Itt nyer igazán értelmet a szurkolóknak a meccs előtt egy drapériára kifeszített Szózat-idézete: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar...” És ami már nem volt a drapira írva, de hozzátehető (főleg az izlandi gól után): „És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után ... Az nem lehet, hogy annyi szív ... Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor...”

Marco Rossit és csapatát már sokan temették a szlovákok és a walesiek elleni vereségek után, de az olasz mester képes volt újítani, erre az őszre új embereket épített be, új hadrendet talált ki, a csapat pedig hitt az edzőjében, és képes volt fejlődni. A játékosok nemcsak beszéltek arról, hogy jó lenne a hazai rendezésű Eb-n szerepelni, hanem nagyon sokat tettek is érte. A magyar futball és a magyar válogatott útközben van, a tegnapi meccs a nemzeti együttes hibáit és erényeit is megmutatta, de a lényeg, hogy a megkezdett építkezést lehet folytatni, mert a magyar válogatottnál jóval előrébb rangsorolt Izland legyőzésével újra sikerült eljutni Európa 24 legjobb csapata közé!

Végül, hadd zárjak egy személyes élménnyel. A meccs előtt arról írtam, azért is fontos az Eb-részvétel kiharcolása, mert kellenek a magyar példaképek a gyerekeinknek és, hogy a fiaim egész héten Gulácsinak és Szoboszlainak „öltözve” várták a nagy mérkőzést. Az ötéves Hunor, a „kis Gulácsi” negyedórát látott a meccsből, de az izlandi gólnál zokogásban tört ki és a levegőben ugrálva mutatta, hogyan kellett volna megfogni azt a labdát. Aztán amikor reggel felébredt, az első kérdése a meccs volt, az eredmény hallatán ujjongásban tört ki: „Juhú, győztünk! Apa, este akkor focizunk, de most Szoboszlai leszek!” Igen, focizunk – mert a futball a legcsodásabb játék a világon!

EURÓPA-BAJNOKI PÓTSELEJTEZŐ
A-DIVÍZIÓ, DÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–IZLAND 2–1 (0–1)
Budapest,Puskás Aréna,zárt kapuk mögött. Vezette:Kuipers (holland)
MAGYARORSZÁG:Gulácsi – Botka, Orbán, Szalai A. – Fiola (Lovrencsics G., 61.), Kalmár (Sigér, 61.), Nagy Á. (Nego, 84.), Szoboszlai, Holender (Nikolics, 72.) – Szalai Á. (Könyves, 84.), Sallai R.Szövetségi kapitány:Marco Rossi(a koronavírus-fertőzéssel diagnosztizált kapitányt segítője, Cosimo Inguscio helyettesítette a kispadon)
IZLAND:Halldórsson – Pálsson, R. Sigurdsson, Árnason, H. Magnússon – J. Gudmundsson (Bödvarsson, 73.), Sigurjónsson (Ingason, 87.), A. Gunnarsson (Skúlason, 83.), B. Bjarnason – G. Sigurdsson, A. Finnbogason (A. Gudmondsson, 73.).Szövetségi kapitány:Erik Hamrén
Gólszerző:Nego (88.), Szoboszlai (90+2.), ill. G. Sigurdsson (11.)