Bár nem tartom magamat klasszikus szerzőnek, ezúttal annyira a témába vág, hogy az önfényezés szándékát messze elkerülve mégis magamtól idéznék, egészen pontosan egy közelmúltbeli publicisztikámból (Fifáztak, pofáztak, 2020. december 19.): „Ebben az eleve sok szempontból elátkozott 2020-as évben legalább a labdarúgás eseményei lezajlottak úgy, ahogy, részben-egészben fájó módon lemondva a helyszíni nézőkről, mindezt annullálni egy immár bejáratott, fontos és értékes díj esetében igazán övön aluli az érintettekkel szemben.” A France Football folyóirat 1956-os születésű Aranylabdáját, pontosabban a díjazás tavalyi elmaradását ostoroztam e szavakkal, s ezek után szakmai és emberi szempontból sem képviselhettem más véleményt a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) hasonlóképp bejáratott, fontos és értékes díjával kapcsolatosan, amikor az elnökségben arról tárgyaltunk, mi legyen az Év sportolója választással. Mi egyéb, mint hogy 1958-tól immár a 63. alkalommal is kalapot emelünk mi, sportújságírók a legjobb versenyzőink előtt?! A koronavírus szorításában természetesen a választék néhány kategóriát tekintve szegényesebbnek bizonyult a szokásosnál, de ettől még értékelni kell azokat, akiknek így is megadatott, hogy nagyot alkossanak.
S azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy 2020-ban a magyar labdarúgás néhány szereplője nagyot alkotott, akkorát, ami összemérhető a többi sportágban szereplők fényes tetteivel. Nem volt ez mindig így, sőt, az elmúlt évtizedekben kialakult itthon a futball versus sport ellenpontozás, amelynek lelket és objektív látásmódot roncsoló káros hatásait nagyon nehéz megszüntetni. Sok minden más mellett kellenek hozzá a focisták sokáig valóban hiányzó eredményei, ám ha megvannak, lehetséges az összevetés. Az M4 Sport – az Év Sportolója Gála kiemelt partnereként az MLSZ ezúttal e „közösködésre” tett javaslatot, arra, hogy a focisták az egyéni kategóriákban se különüljenek el, hanem együtt méressenek meg a többiekkel. S tessék, a tavalyi sikereknek köszönhetően a szakújságírók is úgy látták, hogy a férfiaknál Szoboszlai Dominik és Gulácsi Péter egyaránt méltó a dobogóra. (A csapatoknál a futballválogatott és a Ferencváros előkelő helyezése nem meglepetés.) Ha valamelyikük nyer – ez a január 11-i online gálán derül ki –, akkor sporttörténelmi módon először lesz csapatjátékos az esztendő legjobbja.
Először, de semmiképp sem érdemtelenül. Társadalmi szempontból legnagyobb hatású sportágunk tagjainak jó szereplése csak még erősebbé teszi a magyar sportot, s még jelentősebbé az Év sportolója választást.